Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.05.05. hétfő
Péter,mint az apostoli kollégium feje, elrendelte,hogy a szépen növekvő krisztusi közösség közös étkezési gondjait úgy kell megoldani, hogy az idős emberek jelöljenek ki hét nagy hitű, lelkes ifjút. Őket szerpapi szenteléssel erre a szeretetszolgálatra is felszentelik. Péternek már volt ilyen általános jézusi megbízása a kafarnaumi tó öbölben, Jézus nyilvános működésének kezdetén.Az Úr akkor egy verőfényes reggel kiment a tópartra. Megkérte Pétert, hogy engedje beülni a halász-bárkájába, és onnan könnyebben tanítja a parton szorongó népet. A tanítás dél körül véget ért. Ekkor Jézus azt kérte Pétertől, hogy vigye a mély vízre a hajócskán, és vesse ki hálóját halfogásra. Péter ekkor így szólt:„Mester, egész éjszaka fáradoztunk és nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót”. s így is tett,s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok. ű
De Jézus így szólt: Ne félj!Ezentúl emberhalász leszel”(Lk 5,5-10)
Amikor a jámbor asszonyok Jézust a sírnál keresték, találkoztak a mennyből leszállt angyallal. Tőle hallották, hogy Jézus feltámadt. Üzentek a tanítványoknak: „Siessetek, vigyétek hírül tanítványainak:Feltámadt, a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok”(Mt 28,7) Amikor több jeruzsálemi találkozás után Péter,János és még néhány tanítvány visszamentek Galileába, Péter éjjel (a halászáshoz jó időben) halászni indult, de nem fogtak semmit. Hajnalban a part felé eveztek, amikor a hajnali párás levegőben Jézus a parton állt. Megkérdezte őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok? Nincs, felelték. Erre azt mondta nekik:Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót. s ott majd találtok. Kivetették a hálót, és már alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt: Az Úr az!” (Jn 21,5-7a) Erre Péter gyorsan vízbe ugrott és örömmel köszöntötte Mesterét, aki halat sütött nekik reggelire. Reggeli közben tanította őket: Ha a földön egyedül maradó tanítványoknak valami nehezen érthető, imádkozniuk kell, mindig kész lesz segíteni nekik „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”. (Mt 28,20c) Úgy kell a bűnösöknek megbocsátani, ahogy ő oldozza fel Pétert: Harag,legkisebb szemrehányás nélkül, érezhető szeretettel és lelkesítő megbízatással,ahogy Jézus teszi fel a kérdést: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek? Igen, Uram,tudod, hogy szeretlek. Legeltesd bárányaimat”(Jn 21,15. 16.17) Vigaszul add a magad sorsának átruházását: „Ha megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahová nem akarod’. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent”. (18b-19)Péter megértette Jézust. Amikor fiatalembereknek szerpapi hatalmat adott az Oltáriszentség érintésére és a prédikálásra, amit újabb zúgolódás követhetett volna, az idősek szolgálatát mondja előre, amit senki sem kifogásol. Jön a főtanácsot elképesztő tudás az Ószövetség lapjai alapján. Joggal bámulta meg az idős tanácsnokok félszázada ezt a fiatalembert, aki túltett rajtuk a kinyilatkoztatás ismeretében. Csak akkor tört ki belőlük a visszafojtott irigység és düh, amikor Jézust kezdte dicsőíteni. „Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és Látta az Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján. Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg követték, István így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: Ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült. És Saul helyeselte meggyilkolását.”(APC7,53-8,1)
2014.05.05. hétfő
Péter,mint az apostoli kollégium feje, elrendelte,hogy a szépen növekvő krisztusi közösség közös étkezési gondjait úgy kell megoldani, hogy az idős emberek jelöljenek ki hét nagy hitű, lelkes ifjút. Őket szerpapi szenteléssel erre a szeretetszolgálatra is felszentelik. Péternek már volt ilyen általános jézusi megbízása a kafarnaumi tó öbölben, Jézus nyilvános működésének kezdetén.Az Úr akkor egy verőfényes reggel kiment a tópartra. Megkérte Pétert, hogy engedje beülni a halász-bárkájába, és onnan könnyebben tanítja a parton szorongó népet. A tanítás dél körül véget ért. Ekkor Jézus azt kérte Pétertől, hogy vigye a mély vízre a hajócskán, és vesse ki hálóját halfogásra. Péter ekkor így szólt:„Mester, egész éjszaka fáradoztunk és nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót”. s így is tett,s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok. ű
De Jézus így szólt: Ne félj!Ezentúl emberhalász leszel”(Lk 5,5-10)
Amikor a jámbor asszonyok Jézust a sírnál keresték, találkoztak a mennyből leszállt angyallal. Tőle hallották, hogy Jézus feltámadt. Üzentek a tanítványoknak: „Siessetek, vigyétek hírül tanítványainak:Feltámadt, a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok”(Mt 28,7) Amikor több jeruzsálemi találkozás után Péter,János és még néhány tanítvány visszamentek Galileába, Péter éjjel (a halászáshoz jó időben) halászni indult, de nem fogtak semmit. Hajnalban a part felé eveztek, amikor a hajnali párás levegőben Jézus a parton állt. Megkérdezte őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok? Nincs, felelték. Erre azt mondta nekik:Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót. s ott majd találtok. Kivetették a hálót, és már alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt: Az Úr az!” (Jn 21,5-7a) Erre Péter gyorsan vízbe ugrott és örömmel köszöntötte Mesterét, aki halat sütött nekik reggelire. Reggeli közben tanította őket: Ha a földön egyedül maradó tanítványoknak valami nehezen érthető, imádkozniuk kell, mindig kész lesz segíteni nekik „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”. (Mt 28,20c) Úgy kell a bűnösöknek megbocsátani, ahogy ő oldozza fel Pétert: Harag,legkisebb szemrehányás nélkül, érezhető szeretettel és lelkesítő megbízatással,ahogy Jézus teszi fel a kérdést: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek? Igen, Uram,tudod, hogy szeretlek. Legeltesd bárányaimat”(Jn 21,15. 16.17) Vigaszul add a magad sorsának átruházását: „Ha megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahová nem akarod’. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent”. (18b-19)Péter megértette Jézust. Amikor fiatalembereknek szerpapi hatalmat adott az Oltáriszentség érintésére és a prédikálásra, amit újabb zúgolódás követhetett volna, az idősek szolgálatát mondja előre, amit senki sem kifogásol. Jön a főtanácsot elképesztő tudás az Ószövetség lapjai alapján. Joggal bámulta meg az idős tanácsnokok félszázada ezt a fiatalembert, aki túltett rajtuk a kinyilatkoztatás ismeretében. Csak akkor tört ki belőlük a visszafojtott irigység és düh, amikor Jézust kezdte dicsőíteni. „Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és Látta az Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján. Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg követték, István így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: Ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült. És Saul helyeselte meggyilkolását.”(APC7,53-8,1)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése