2014. április 2., szerda

Zsolozsma 88.





Szent Hitvalló Maximus apát levelezéséből

Az Úr irgalma a bűnbánók iránt

Az igazság hírnökei, és mindazok, akik az isteni kegyelem tanítóiként tündököltek, kezdettől fogva napjainkig – mindegyikük a maga korában –meghirdették Isten irántunk való üdvözítő akaratát, és kifejtették: Isten előtt mi sem kedvesebb és szeretetreméltóbb, mint ha az emberek igazi bűnbánattal megtérnek. S hogy ezt minden másnál jobban és isteni módon mutassa be, ezért az Istennek és az Atyának isteni Igéje (sőt végtelen jóságának első és egyedüli képmása) semmiféle emberi szóval ki nem fejthető módon leereszkedett hozzánk, felénk fordult, és testben köztünk élt. Mindent megtett és elszenvedett értünk, illetve elmondott, hogy minket, akik még ellenségnek és idegennek számítottunk, kiengeszteljen Istennel, az Atyával, és visszahívjon minket, akik a boldog élettől eltávolodtunk. Csodáival ugyanis nem csupán betegségeinket gyógyította, hanem magára vette szenvedéseink fájdalmait, és a halált is elszenvedte, mintha vétkes lett volna ő, aki minden bűntől mentes volt. Adósságainkat visszafizetve ő szabadított meg sok és rettenetes bűnünktől, sőt sokrétű tanítással eligazítást is adott, hogy hozzá hasonlók legyünk jóságos magatartásban és a mások iránti tökéletes szeretetben.Ezért hirdette: Nem az igazakat jöttem hívni, ha nem a bűnösöket, hogy tartsanak bűnbánatot (Lk 5, 32). Illetve: nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek (Mt 9, 12). Továbbá: azért jött, hogy megkeresse az elveszett bárányt. Azonkívül: Izrael házának elveszett juhaihoz kapott küldetést. Úgyszintén a drachmáról szóló példabeszédben – bár kissé burkoltabban – jelezte: azért jött, hogy visszaszerezze annak az arcnak a tündöklő fényességet, amely eltorzult a bűnök szennyétől. Majd így szól: Bizony mondom nektek: nagy lesz az öröm a mennyben egy megtérő bűnös felett is (vö. Lk 15, 7). Továbbá azt, aki a rablók keze közé került, és minden ruhájától megfosztva, sebekkel boritottan, félholtan otthagyták, ő üdítette fel borral és olajjal, s látta el kötszerekkel; teherhordó állatára téve gondozás céljából ő vitte a szállásra; gondozásának költségeit kifizetve ő ígérte meg, hogy ha ezen felül még költenének rá, azt visszatérésekor majd megadja. Ezért állítja elénk a hazatérő tékozló fiúhoz lehajló jóságos atyát, aki átöleli a bűnbánó lélekkel visszaérkező fiát, s újból az atyai ház díszeivel ékesíti fel, és semmit sem vetett szemére azokból, amit korábban elkövetett. Éppen ezért, amikor az Isten a nyájtól elkóborló s hegyekben-völgyekben eltévelyedett bárányt megtalálta, nem kergetéssel, fenyegetéssel vagy ütlegeléssel terelte vissza az akolba, hanem irgalmas szívvel saját vállára emelve, sértetlenül vitte vissza a nyájhoz. Ezért kiáltotta: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket (Mt 11, 28). Majd pedig így szólt: Vegyétek magatokra igámat! (Mt 11, 29). Igának nevezi a parancsokat, illetve az evangéliumi tanácsok szerint alakított életet. Tehernek mondja azt, ami talán a bűnbánó előtt súlyosnak látszik, de csak kicsit nehéz: Az én igám, úgymond, édes, az én terhem könnyű (Mt 11, 30). Majd újból az isteni igazságosságot és jóságot tanítva megparancsolja: Legyetek szentek, legyetek tökéletesek, legyetek irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok (vö. Lk 6, 36). Továbbá: Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak (Lk 6,37)És amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük (Mt 7, 12). 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése