2014. április 17., csütörtök

NAGYCSÜTÖRTÖK



NAGYCSÜTÖRTÖK

„Hová menjünk előkészíteni?

A zsidók húsvétja, a peszach (pascha, azaz: húsvét), az Egyiptomból való szabadulás emlékünnepe: a legősibb szabadság ünnepe. Nagy örömünnep, amelyet egy hétig tartottak még az ünnep napját követően. Az ünnepi asztalt ugyanúgy kellett megteríteni, mint ott, Egyiptomban: az egészben sült bárányt tálra tették, mellé kovásztalan kenyeret, mezei füvekből készült ecetes salátát és három kehelyben bort.„Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?”(12), kérdezték nagycsütörtökön reggel a tanítványok Jézust. Elküldte két tanítványát a városba (Jeruzsálembe), és tudatja velük, hogy a gondviselő Isten már mindent jól elrendezett: egy könnyen felismerhető férfi a vendéglátó, aki vizeskorsót visz (ezt nők és gyermekek szokták!), és ő már meg is terítette a tágas teremben a nagyasztalt. Ez a bárányvacsora öröktől fogva meg volt tervezve. Több mint ezerháromszáz éves szokás.„Mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.”(16) a tanítványok felhőtlen örömmel mentek és teljesítették a parancsot. Nem zsongott a fülükben Jézus szava, amit előző este Betániában mondott a nárdusz olaj ajándékozójának védelmében: „előre megkente testemet a temetésre.”(8) Jézus öröme most ebben állt: beteljesedik az ezerháromszáz éves előkészítés, ez a vérével, szörnyű szenvedésével és halálával történik, és a világ összes emberének nyújt menedéket az örök haláltól. Jézus ma reggel kikhez szól, kiket küld és hová? Hozzánk szól, akik itt imádságos jelenléttel készítjük elő a templomot az esti ünnepi misére, majd szólunk mindenkinek, hogy ne feledjék Jézus nagy ajándékát, az Eucharistiát, mert azt ünnepeljük ma este! Közel kétezer éves hagyomány, már igazi örömünnep, amely azonban átmegy a gyászba (oltárfosztás, csend, kereplő). Lelkemben, családomban, ismerősök körében éljük át Jézussal.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése