Kérünk,Istenünk jóságos irgalmaddal oldozd fel
híveidet,hogy a bűn bilincséből,mely gyengeségeink miatt fogva tart minket
kiszabaduljunk
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Nagyböjt 5 hete péntek
Jer, 20, 10-13 Jn 10, 31-42
„Én és az Atya egy vagyunk"
Ismét hosszú vitában ált Jézus a zsidókkal a jeruzsálemi templomban a téli templomszentelés ünnepén. Azt követelték tőle, hogy mondja meg nyíltan, ha ő a Messiás. Jézus viszont a csodáira hivatkozott, amelyeket művelt. Ezeket az Atya nevében cselekedte. Ha ő egyszerű ember, és úgy állítaná magáról, hogy Messiás, az isteni erőt, feltételező csodákat nem művelhetné. És ekkor megtetézi kijelentéseit azzal, hogy nemcsak az Atya nevében cselekszik, hanem egy vele. Nem azt mondja, hogy azonos személy vagyok vele, hanem egy valami vagyok vele. Más személy, mint én. Az egységünk abban áll, hogy a természetünk egy és azonos. Nem csodálom, hogy az emberek ezek miatt a kinyilatkoztatások miatt kapkodták a fejüket. Talán még ma is, kicsit húzza egyik-másik testvérünk a fülét ezeket hallva: Én nem vagyok az Atya, akit ismert Mózes és az ősapák, akit a zsidó nép nem úgy mondtak Atyjának, mint ahogy Jézus értette. Korukban Mózes és a próféták is azért harcoltak, hogy ne kövessék a zsidók a pogányok felfogását, akik különböző teremtményeket mondtak isteneknek. Csak egy Isten van, és ezt csak a zsidók vallották akkoriban a Szentírás tanúsága szerint. Ez igaz, ha megkülönböztetjük Istenben a személyektől a természetet. Ez a természet, az isteni lényeg jelenti a végtelen nagy értelmű és akaratú szellemi létet. Ez valóban egy. Nem is lehetne kettő vagy még több, mert a végtelen kizár minden mást. Ezt a végtelen isteni természetet birtokolja az akkori zsidók tudása szerint egy isteni Személy, aki gondolkodik és akar végtelen fokban ezzel a végtelen isteni értelemmel és akarattal. Mivel hitük és tapasztalatuk szerint az isteni Személy végtelenül jó és szerető szívű. Olyan, mint egy jó édesapa a családban, tehát ő az emberiség nagy közösségének az Atyja. Itt van most a Názáreti Jézus. Erős, egészséges, és mint minden embernek, van emberi lelke, benne ész és akarat. Dolgozik, jön-megy, beszél. Lelke értelmével mindenkinél többet tud, és többet akar az akaratával. Személye birtokolja mind a testét, mind a lelkét, de ha rákérdeznek, ki vagy te, vagyis mi van a személyeddel, az egyszerű emberek úgy vélik, az egy régi próféta személye. A tanítványai szerint viszont Isten Fia, tehát isteni Személy. A személye nem azonos az Atya Személyével, de egy valami közös, azonos bennük, az istenség, az isteni természet, amelyet közösen birtokol az Atyával, mivel tőle kapta ajándékba. Ezek után az Első Isteni Személyről már nem úgy beszél, hogy Isten olyan, mint egy jó apa, atya, hanem valóban ez a tulajdonneve: Atya, mert a Második Isteni Személy tőle születik isteni, szellemi születéssel, ezért a neve Fiú, de mondjuk Szónak, Verbumnak, Logosznak is. Később sokat beszél a Harmadik Isteni Személyről is, aki az Atyától és a Fiútól származik. Kettőjük Szeretete. Nem könnyű érteni, sőt megérteni nem is lehet. Kegyelemmel elfogadni, azt lehet. Okos beszéd, magas és mennyei.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Nagyböjt 5 hete péntek
Jer, 20, 10-13 Jn 10, 31-42
„Én és az Atya egy vagyunk"
Ismét hosszú vitában ált Jézus a zsidókkal a jeruzsálemi templomban a téli templomszentelés ünnepén. Azt követelték tőle, hogy mondja meg nyíltan, ha ő a Messiás. Jézus viszont a csodáira hivatkozott, amelyeket művelt. Ezeket az Atya nevében cselekedte. Ha ő egyszerű ember, és úgy állítaná magáról, hogy Messiás, az isteni erőt, feltételező csodákat nem művelhetné. És ekkor megtetézi kijelentéseit azzal, hogy nemcsak az Atya nevében cselekszik, hanem egy vele. Nem azt mondja, hogy azonos személy vagyok vele, hanem egy valami vagyok vele. Más személy, mint én. Az egységünk abban áll, hogy a természetünk egy és azonos. Nem csodálom, hogy az emberek ezek miatt a kinyilatkoztatások miatt kapkodták a fejüket. Talán még ma is, kicsit húzza egyik-másik testvérünk a fülét ezeket hallva: Én nem vagyok az Atya, akit ismert Mózes és az ősapák, akit a zsidó nép nem úgy mondtak Atyjának, mint ahogy Jézus értette. Korukban Mózes és a próféták is azért harcoltak, hogy ne kövessék a zsidók a pogányok felfogását, akik különböző teremtményeket mondtak isteneknek. Csak egy Isten van, és ezt csak a zsidók vallották akkoriban a Szentírás tanúsága szerint. Ez igaz, ha megkülönböztetjük Istenben a személyektől a természetet. Ez a természet, az isteni lényeg jelenti a végtelen nagy értelmű és akaratú szellemi létet. Ez valóban egy. Nem is lehetne kettő vagy még több, mert a végtelen kizár minden mást. Ezt a végtelen isteni természetet birtokolja az akkori zsidók tudása szerint egy isteni Személy, aki gondolkodik és akar végtelen fokban ezzel a végtelen isteni értelemmel és akarattal. Mivel hitük és tapasztalatuk szerint az isteni Személy végtelenül jó és szerető szívű. Olyan, mint egy jó édesapa a családban, tehát ő az emberiség nagy közösségének az Atyja. Itt van most a Názáreti Jézus. Erős, egészséges, és mint minden embernek, van emberi lelke, benne ész és akarat. Dolgozik, jön-megy, beszél. Lelke értelmével mindenkinél többet tud, és többet akar az akaratával. Személye birtokolja mind a testét, mind a lelkét, de ha rákérdeznek, ki vagy te, vagyis mi van a személyeddel, az egyszerű emberek úgy vélik, az egy régi próféta személye. A tanítványai szerint viszont Isten Fia, tehát isteni Személy. A személye nem azonos az Atya Személyével, de egy valami közös, azonos bennük, az istenség, az isteni természet, amelyet közösen birtokol az Atyával, mivel tőle kapta ajándékba. Ezek után az Első Isteni Személyről már nem úgy beszél, hogy Isten olyan, mint egy jó apa, atya, hanem valóban ez a tulajdonneve: Atya, mert a Második Isteni Személy tőle születik isteni, szellemi születéssel, ezért a neve Fiú, de mondjuk Szónak, Verbumnak, Logosznak is. Később sokat beszél a Harmadik Isteni Személyről is, aki az Atyától és a Fiútól származik. Kettőjük Szeretete. Nem könnyű érteni, sőt megérteni nem is lehet. Kegyelemmel elfogadni, azt lehet. Okos beszéd, magas és mennyei.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése