JEREMIÁS SIRALMAI
2.Fejezet
1. Jaj; de sűrű felhőt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! az égből a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az ő haragja napján.
2. Elnyelte az Úr, nem kímélte Jákobnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erősségeit, a földre terítette; megfertőzteté az országot és fejedelmeit.
3. Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobb kezét az ellenség elől, Jákob ellen, pedig mint lángoló tűz emésztett köröskörül.
4. Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobb kezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kívánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását.
5. Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erősségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját.
6. És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtette az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megutált haragja hevében királyt és papot.
7. Megvetette az Úr az ő oltárát, megutálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kőfalait; zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon.
8. Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kőfalát; kiterjeszté a mérőkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kőfal, együtt búslakodnak!
Kapui besüllyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sőt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.
9. A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejüket Jeruzsálemnek szűzei.
10. Elsenyvedtek szemeim a könnyhullatástól, belső részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utcáin.
11. Azt mondták anyjuknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utcáin, mikor kilehelték lelküket anyjuknak kebelén.
12. Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvigasztaljalak, Sionnak szűz leánya? Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?
13. A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítő prófétálásokat.
14. Összecsapják feletted kezüket minden járó-kelők; süvöltenek és csóválják fejüket Jeruzsálem leánya felett: Ez-e az a város, a melyről azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?
15. Feltátották ellened szájukat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el őt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!
16. Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitől fogva; rombolt és nem kímélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.
17. Kiáltott az ő szívük az Úrhoz: Oh Sion leányának kőfala! Folyjon alá könnyed, mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.
18. Kelj fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet, a te szívedet az Úr színe előtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utcának szegletén.
19. Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-e az asszonyok az ő méhüknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölessék-e az Úrnak szent helyén pap és próféta?
20. Az utcákon, a földön fekszik gyermek és vén; szüzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kíméltél.
21. Egybehívtad, mint valami ünnepnapra az én rettegtetőimet mindenfelől, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg őket!
2.Fejezet
1. Jaj; de sűrű felhőt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! az égből a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az ő haragja napján.
2. Elnyelte az Úr, nem kímélte Jákobnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erősségeit, a földre terítette; megfertőzteté az országot és fejedelmeit.
3. Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobb kezét az ellenség elől, Jákob ellen, pedig mint lángoló tűz emésztett köröskörül.
4. Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobb kezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kívánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását.
5. Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erősségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját.
6. És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtette az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megutált haragja hevében királyt és papot.
7. Megvetette az Úr az ő oltárát, megutálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kőfalait; zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon.
8. Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kőfalát; kiterjeszté a mérőkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kőfal, együtt búslakodnak!
Kapui besüllyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sőt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.
9. A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejüket Jeruzsálemnek szűzei.
10. Elsenyvedtek szemeim a könnyhullatástól, belső részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utcáin.
11. Azt mondták anyjuknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utcáin, mikor kilehelték lelküket anyjuknak kebelén.
12. Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvigasztaljalak, Sionnak szűz leánya? Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?
13. A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítő prófétálásokat.
14. Összecsapják feletted kezüket minden járó-kelők; süvöltenek és csóválják fejüket Jeruzsálem leánya felett: Ez-e az a város, a melyről azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?
15. Feltátották ellened szájukat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el őt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!
16. Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitől fogva; rombolt és nem kímélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.
17. Kiáltott az ő szívük az Úrhoz: Oh Sion leányának kőfala! Folyjon alá könnyed, mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.
18. Kelj fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet, a te szívedet az Úr színe előtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utcának szegletén.
19. Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-e az asszonyok az ő méhüknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölessék-e az Úrnak szent helyén pap és próféta?
20. Az utcákon, a földön fekszik gyermek és vén; szüzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kíméltél.
21. Egybehívtad, mint valami ünnepnapra az én rettegtetőimet mindenfelől, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg őket!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése