Húsvét első hete szombat
ApCsel 4, 13-21; Mk 16, 9-15
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek"
Az evangéliumok között Szent Márké a legtömörebb. A mai részlet lényegében összegezi néhány mondatban a húsvét napi történéseket, és lezárja ezt a szakaszt az apostoloknak szóló küldetéssel. Érdemes megnéznünk a mai elmélkedésben, hogyan bontakozott ki a nyers valóságból a tanítványok biztos hite, és a megbizonyosodás után hogyan adta küldő parancsát az Úr a jó hír világra, szóló közlésére: Jézus megváltói halála mindenkinek öröm, mindenkitért meghalt, mindenki üdvözülhet általa, ha hittel elfogadja Jézus tanítását és megkeresztelkedik. Márk elbeszélésében együtt mentek a Jézushoz hű, jámbor asszonyok illatszereket vásárolni a szombat elmúltával. Ez történhetett már a mi szombatunk este 6 órája után azonnal is. A kereskedők ilyenkor már szívesen kinyitották üzleteiket. Mivel sok féle fűszerről és kenetről volt szó, ez a valószínű elgondolás. Azért tudtak kora reggel kimenni a sírhoz. Útközben megbeszélgették nagy aggodalmukat: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?” (Mk 16, 3) a Golgota nem tartozott a város területéhez. Lakatlan környék, a keresztre feszítések szörnyű helye volt. A pénteki gondterhes események borzalmai a jámbor embereket nagyon meggyötörték, senkinek nem volt kedve kora reggel arrafelé sétálni. Az apostolok kimozdulni sem mertek az utolsóvacsora terméből. Ajtót, ablakot bezártak. Az őrökre sem számíthattak, hiszen Jézus ellenségei állították őket a sír őrzésére. Ők, pedig a maguk asszonyi erejével meg sem tudták volna mozdítani azt a kisebb sziklát, amelyet a bejárat eltorlaszolására munkáltak ki az új sírbolt készítői Amint megérkeztek, látták, hogy a zárókő már nincs a bejáratnál. Márk szerint „bementek a sírboltba. Jobb kéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek.” (5) Itt tehát nem angyalnak nézik a fehér ruhás ifjút. Valószínűleg nem is töprengtek ezen a kérdésen, annyira megijedhettek. A halottak birodalmában ők is, mint az apostolok, csak a halottak kóbor lelkeire tudtak gondolni. Azokat a test nélküli emberlelkeket nevezték szellemeknek. Nagyon féltek tőlük. „De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt. Menjetek el, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek, megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek”. (6-7) Az apostoloknak szól az üzenet, az emlékeztető akár igazolása is lehetne a látomás igazságának. Honnan is tudhatná az az idegen ifjú, hogy Jézus mit mondott valamikor korábban az apostoloknak, ha nem lenne mennyországi lény, a sírt őrző, esetleg a feltámadás tényét, folyamatát is végignéző angyal, aki a Feltámadottól kaphatta a megbízatást, a halottat kereső asszonyok informálására. „Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket. És nem mondtak senkinek semmit, mert féltek. Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták”.(8.14) Ez a szemrehányás viszont enyhülni látszik az utolsó mondat tükrében, amikor hiteles tanúknak küldi őket az egész világra. A tanúságtétel megkívánja, hogy az ő meggyőződésük abszolút alappal rendelkezzék.„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!(15) Legyen a mi hitünk is sziklaszilárd és okos.Az Úr általunk akar új világot kialakítani.
ApCsel 4, 13-21; Mk 16, 9-15
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek"
Az evangéliumok között Szent Márké a legtömörebb. A mai részlet lényegében összegezi néhány mondatban a húsvét napi történéseket, és lezárja ezt a szakaszt az apostoloknak szóló küldetéssel. Érdemes megnéznünk a mai elmélkedésben, hogyan bontakozott ki a nyers valóságból a tanítványok biztos hite, és a megbizonyosodás után hogyan adta küldő parancsát az Úr a jó hír világra, szóló közlésére: Jézus megváltói halála mindenkinek öröm, mindenkitért meghalt, mindenki üdvözülhet általa, ha hittel elfogadja Jézus tanítását és megkeresztelkedik. Márk elbeszélésében együtt mentek a Jézushoz hű, jámbor asszonyok illatszereket vásárolni a szombat elmúltával. Ez történhetett már a mi szombatunk este 6 órája után azonnal is. A kereskedők ilyenkor már szívesen kinyitották üzleteiket. Mivel sok féle fűszerről és kenetről volt szó, ez a valószínű elgondolás. Azért tudtak kora reggel kimenni a sírhoz. Útközben megbeszélgették nagy aggodalmukat: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?” (Mk 16, 3) a Golgota nem tartozott a város területéhez. Lakatlan környék, a keresztre feszítések szörnyű helye volt. A pénteki gondterhes események borzalmai a jámbor embereket nagyon meggyötörték, senkinek nem volt kedve kora reggel arrafelé sétálni. Az apostolok kimozdulni sem mertek az utolsóvacsora terméből. Ajtót, ablakot bezártak. Az őrökre sem számíthattak, hiszen Jézus ellenségei állították őket a sír őrzésére. Ők, pedig a maguk asszonyi erejével meg sem tudták volna mozdítani azt a kisebb sziklát, amelyet a bejárat eltorlaszolására munkáltak ki az új sírbolt készítői Amint megérkeztek, látták, hogy a zárókő már nincs a bejáratnál. Márk szerint „bementek a sírboltba. Jobb kéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek.” (5) Itt tehát nem angyalnak nézik a fehér ruhás ifjút. Valószínűleg nem is töprengtek ezen a kérdésen, annyira megijedhettek. A halottak birodalmában ők is, mint az apostolok, csak a halottak kóbor lelkeire tudtak gondolni. Azokat a test nélküli emberlelkeket nevezték szellemeknek. Nagyon féltek tőlük. „De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt. Menjetek el, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek, megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek”. (6-7) Az apostoloknak szól az üzenet, az emlékeztető akár igazolása is lehetne a látomás igazságának. Honnan is tudhatná az az idegen ifjú, hogy Jézus mit mondott valamikor korábban az apostoloknak, ha nem lenne mennyországi lény, a sírt őrző, esetleg a feltámadás tényét, folyamatát is végignéző angyal, aki a Feltámadottól kaphatta a megbízatást, a halottat kereső asszonyok informálására. „Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket. És nem mondtak senkinek semmit, mert féltek. Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták”.(8.14) Ez a szemrehányás viszont enyhülni látszik az utolsó mondat tükrében, amikor hiteles tanúknak küldi őket az egész világra. A tanúságtétel megkívánja, hogy az ő meggyőződésük abszolút alappal rendelkezzék.„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!(15) Legyen a mi hitünk is sziklaszilárd és okos.Az Úr általunk akar új világot kialakítani.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése