Húsvét első hete hétfő
Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt! Alleluja!
Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”
Mária Magdolna a hálás szeretet csodálatos képviselője nem találta Jézust húsvét hajnalán a sírjában. Be sem nézett a sírba, mert amint meglátta, hogy a nagy kő el van mozdítva a sírbolttól, azonnal tudta, hogy Jézus teste már nincs ott. Hírül adta ezt Péternek és Jánosnak, akik azonnal oda futottak, körülnéztek, majd visszamentek szállásukra. Mária Magdolna lassabban közlekedett, mint a két apostol. Másodízben már behajolt a sírboltba, és sűrű könnyhullatásán át észrevette, hogy két angyal ül a holttest helyén, ahol Jézus feje, illetőleg lába volt. Beszélgetést kezdeményeztek Máriával. Nyilván tudták, hogy Jézust keresi. Tudatosítani akarták benne cselekvésének célját, illetőleg az előrehaladás mikéntjét. A tehetetlen sírás nem vezet eredményre. Mária ezt felfoghatta, azért fordult hátra, hátha ott nyílik a megoldás. Talán valami kis zörejt is hallott, és látott odalépni a közelébe egy férfit. Mivel eszébe sem jutott Jézus többszöri előrejelzése, hogy szenvednie kell, keresztre fogják feszíteni, de harmadnapra feltámad. A nagypénteki csalódás, hite elvesztése, ezt a lehetőséget teljesen kizárta. Egyre csak azon töprengett, hogy ebben az idegeneknek, a telek tulajdonosainak készített sírboltban Jézus teste a család jövő temetkezéseit zavarta volna, ezért elvitték egy másik sírba. Ő viszont elvinné, és senkinek nem jelentene többé gondot. Ezért a telek kertészét sejtve a férfiban, ilyen irányú választ adott az idegen kérdésére: „Asszony, miért sírsz? Ő azt felelte neki: Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették. Ahogy ezt kimondta, hátra fordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az… Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: Mária! Erre ő megfordult: és héberül így szólt: Rabbóni! Ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: Ne tarts fel engem, mert még nem mentem föl az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”. (15-17) Az üzenet csodálatosan mély értelmű. Fölmegyek: vissza a végtelen messzire lévő mennyországba, ahonnan eljöttem megváltani a világot. Ti itt testvéreim lettetek, mert ugyanazt az embertestet vettem föl, mint a tietek. Ezen kívül az Atya titeket is gyermekeinek fogadott a megváltás érdeméből, tehát testvérek vagyunk így is. Az én Atyámhoz megyek, aki nekem öröktől fogva Atyám, hiszen isteni módon születek tőle, az örökkévalóságtól fogva. Én tehát az Atya természete szerint vagyok Fia, ti, pedig a gyermekké fogadás szerint. De ez is igazán gyermekké fogadás, teljes jogcím. Az én Istenem, tőle kapom az istenséget ajándékba, neki adom vissza újra meg újra, hogy igazán mindkettőnkké legyen. Nektek is Istenetek Ő, hiszen Ő teremtett benneteket, Ő az életetek fenntartója,gondviselője, Ő hívott meg benneteket, hogy országában helyet adjon nektek. Ezt a helyet én szereztem vissza nektek kereszthalálommal. Ti csak rangot kaptok a keresztség révén a megszentelő kegyelemmel. Megköszönjük Urunk Jézusnak ezeket a nagy kegyelmeket, és kérjük, hogy Istennek a gyermekeiként óvjon minket közös ellenségünktől, a sátántól és adja vissza nekünk földi hazánkat most, és örök hazánkat majd a földi életünk befejeztével!
Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt! Alleluja!
Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”
Mária Magdolna a hálás szeretet csodálatos képviselője nem találta Jézust húsvét hajnalán a sírjában. Be sem nézett a sírba, mert amint meglátta, hogy a nagy kő el van mozdítva a sírbolttól, azonnal tudta, hogy Jézus teste már nincs ott. Hírül adta ezt Péternek és Jánosnak, akik azonnal oda futottak, körülnéztek, majd visszamentek szállásukra. Mária Magdolna lassabban közlekedett, mint a két apostol. Másodízben már behajolt a sírboltba, és sűrű könnyhullatásán át észrevette, hogy két angyal ül a holttest helyén, ahol Jézus feje, illetőleg lába volt. Beszélgetést kezdeményeztek Máriával. Nyilván tudták, hogy Jézust keresi. Tudatosítani akarták benne cselekvésének célját, illetőleg az előrehaladás mikéntjét. A tehetetlen sírás nem vezet eredményre. Mária ezt felfoghatta, azért fordult hátra, hátha ott nyílik a megoldás. Talán valami kis zörejt is hallott, és látott odalépni a közelébe egy férfit. Mivel eszébe sem jutott Jézus többszöri előrejelzése, hogy szenvednie kell, keresztre fogják feszíteni, de harmadnapra feltámad. A nagypénteki csalódás, hite elvesztése, ezt a lehetőséget teljesen kizárta. Egyre csak azon töprengett, hogy ebben az idegeneknek, a telek tulajdonosainak készített sírboltban Jézus teste a család jövő temetkezéseit zavarta volna, ezért elvitték egy másik sírba. Ő viszont elvinné, és senkinek nem jelentene többé gondot. Ezért a telek kertészét sejtve a férfiban, ilyen irányú választ adott az idegen kérdésére: „Asszony, miért sírsz? Ő azt felelte neki: Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették. Ahogy ezt kimondta, hátra fordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az… Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: Mária! Erre ő megfordult: és héberül így szólt: Rabbóni! Ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: Ne tarts fel engem, mert még nem mentem föl az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”. (15-17) Az üzenet csodálatosan mély értelmű. Fölmegyek: vissza a végtelen messzire lévő mennyországba, ahonnan eljöttem megváltani a világot. Ti itt testvéreim lettetek, mert ugyanazt az embertestet vettem föl, mint a tietek. Ezen kívül az Atya titeket is gyermekeinek fogadott a megváltás érdeméből, tehát testvérek vagyunk így is. Az én Atyámhoz megyek, aki nekem öröktől fogva Atyám, hiszen isteni módon születek tőle, az örökkévalóságtól fogva. Én tehát az Atya természete szerint vagyok Fia, ti, pedig a gyermekké fogadás szerint. De ez is igazán gyermekké fogadás, teljes jogcím. Az én Istenem, tőle kapom az istenséget ajándékba, neki adom vissza újra meg újra, hogy igazán mindkettőnkké legyen. Nektek is Istenetek Ő, hiszen Ő teremtett benneteket, Ő az életetek fenntartója,gondviselője, Ő hívott meg benneteket, hogy országában helyet adjon nektek. Ezt a helyet én szereztem vissza nektek kereszthalálommal. Ti csak rangot kaptok a keresztség révén a megszentelő kegyelemmel. Megköszönjük Urunk Jézusnak ezeket a nagy kegyelmeket, és kérjük, hogy Istennek a gyermekeiként óvjon minket közös ellenségünktől, a sátántól és adja vissza nekünk földi hazánkat most, és örök hazánkat majd a földi életünk befejeztével!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése