Húsvét második hete szerda
Húsvét 2 hete szerda
ApCsel 5, 17-26; Jn 3, 16-21
„Hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről”
Az apostolok küldetésük értelmében állandóan imádkoztak és tanítottak. Az igazságot tanították, ez a katolikus élet alapja. Mivel abban az időben már a legfontosabb igazság, amit az üdvösség érdekében meg kellett ismernie Jeruzsálem lakóinak és a fővárosba ellátogató vidéki zsidó híveknek az volt, hogy Isten beteljesítette az Ábrahámnak, Jákobnak, Dávidnak adott ígéreteket. Ennek lényege: Dávid királyi házából megszületett a sátántipró Messiás, akit a zsidó nép szeretettel fogadott, de a vezetők gyanakodva elutasítottak. Jézus elfogadta és megerősítette az ószövetségi Szentírást, beteljesítette a próféták jövendöléseit. Rengeteg csodát művelt a betegek gyógyításával, megmutatta, hogy ura a természetnek. A vihart egyetlen szóval lecsendesítette, öt kenyeret úgy megszaporított, hogy tízezer embert jóllakatott vele, három halottnak visszaadta az életet. Mindazt valóra váltotta, amit Atyja rábízott. Főpapok és farizeusok esküdtek össze ellene ennyi bizonyíték ellenére, halálra ítélték, Pilátussal is halálra ítéltették, keresztre feszítve meghalt, de harmadnapra feltámadt. Az apostolok tehát az Ószövetség beteljesítőjeként beszélhettek róla. Tanításukat megerősítették sok-sok csodával, amit Jézus nevében műveltek. A végén már Péter lakása és a zsidó templom közötti útszakaszra hordták ki a betegeket, hogy legalább Péter árnyéka érje őket, amint imádkozni és tanítani megy föl a templomba. Ezt a nagy sikert már nem tudta lenyelni a zsidó főpap: „Fölállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak – vagyis a szaddúceusok pártja -, elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről. Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak”. (ApCsel 5, 17-21) Miért nem tudták eltűrni a főpapok és a velük tartó szaddúceusok az apostolok nyilvánvaló sikereit? Mert a szaddúceusok voltak annak a kornak az anyag- és szabadelvű pártja. Minden áron azt akarták bizonyítani, hogy nekik mindig igazuk van. Igazuk volt Jézussal szemben, ezt nyíltan állították a főtanácsban, ugyanezt tették Pilátus előtt. A főtanácsban káromkodással vádolták és ítélték halálra az Urat, mert ez számított főbenjáró bűnnek a hívő zsidók szemében. Pilátus sok istenhívő volt, nem zavarta, ha Jézus Isten Fiának vallotta magát, ezért a császár egyeduralmát veszélyeztető trónkövetelő váddal hozakodtak elő. Isten nyilvánvaló csodával nyilatkozott az apostolok igaza mellett. Angyalt rendelt a börtönbe, ő gond nélkül kinyitotta a becsukott ajtót, és közölte Isten parancsát: Menjetek a templomba, folytassátok az igehirdetést és tanúságtételt Jézus mellett! – Ha becsületes főpapja lett volna Istennek az akkori főpap, a bezártan talált börtönajtó, az üres cella elgondolkodtatta volna, hogy Isten nem tesz csodát hazugság mellett. Főként azt fontolta volna meg, hogy a kiszabadult rabok ott maradtak a templom szokott tornácán. Nekünk is ugyanez a parancsunk Jézustól: Menjünk a templomba, hirdessük az igazságot és a szeretetet. Ne féljünk Isten mai ellenségeitől: Isten ugyanaz ma, mint akkor volt, végtelen igazság és végtelen szeretet. Ellenségei, pedig ugyanolyan ostobák, mint az akkoriak. Azt hiszik, hogy igazuk van, ha szélkakas módjára fondorkodnak, azaz hazudoznak. Isten ítélni fog.
Húsvét 2 hete szerda
ApCsel 5, 17-26; Jn 3, 16-21
„Hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről”
Az apostolok küldetésük értelmében állandóan imádkoztak és tanítottak. Az igazságot tanították, ez a katolikus élet alapja. Mivel abban az időben már a legfontosabb igazság, amit az üdvösség érdekében meg kellett ismernie Jeruzsálem lakóinak és a fővárosba ellátogató vidéki zsidó híveknek az volt, hogy Isten beteljesítette az Ábrahámnak, Jákobnak, Dávidnak adott ígéreteket. Ennek lényege: Dávid királyi házából megszületett a sátántipró Messiás, akit a zsidó nép szeretettel fogadott, de a vezetők gyanakodva elutasítottak. Jézus elfogadta és megerősítette az ószövetségi Szentírást, beteljesítette a próféták jövendöléseit. Rengeteg csodát művelt a betegek gyógyításával, megmutatta, hogy ura a természetnek. A vihart egyetlen szóval lecsendesítette, öt kenyeret úgy megszaporított, hogy tízezer embert jóllakatott vele, három halottnak visszaadta az életet. Mindazt valóra váltotta, amit Atyja rábízott. Főpapok és farizeusok esküdtek össze ellene ennyi bizonyíték ellenére, halálra ítélték, Pilátussal is halálra ítéltették, keresztre feszítve meghalt, de harmadnapra feltámadt. Az apostolok tehát az Ószövetség beteljesítőjeként beszélhettek róla. Tanításukat megerősítették sok-sok csodával, amit Jézus nevében műveltek. A végén már Péter lakása és a zsidó templom közötti útszakaszra hordták ki a betegeket, hogy legalább Péter árnyéka érje őket, amint imádkozni és tanítani megy föl a templomba. Ezt a nagy sikert már nem tudta lenyelni a zsidó főpap: „Fölállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak – vagyis a szaddúceusok pártja -, elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről. Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak”. (ApCsel 5, 17-21) Miért nem tudták eltűrni a főpapok és a velük tartó szaddúceusok az apostolok nyilvánvaló sikereit? Mert a szaddúceusok voltak annak a kornak az anyag- és szabadelvű pártja. Minden áron azt akarták bizonyítani, hogy nekik mindig igazuk van. Igazuk volt Jézussal szemben, ezt nyíltan állították a főtanácsban, ugyanezt tették Pilátus előtt. A főtanácsban káromkodással vádolták és ítélték halálra az Urat, mert ez számított főbenjáró bűnnek a hívő zsidók szemében. Pilátus sok istenhívő volt, nem zavarta, ha Jézus Isten Fiának vallotta magát, ezért a császár egyeduralmát veszélyeztető trónkövetelő váddal hozakodtak elő. Isten nyilvánvaló csodával nyilatkozott az apostolok igaza mellett. Angyalt rendelt a börtönbe, ő gond nélkül kinyitotta a becsukott ajtót, és közölte Isten parancsát: Menjetek a templomba, folytassátok az igehirdetést és tanúságtételt Jézus mellett! – Ha becsületes főpapja lett volna Istennek az akkori főpap, a bezártan talált börtönajtó, az üres cella elgondolkodtatta volna, hogy Isten nem tesz csodát hazugság mellett. Főként azt fontolta volna meg, hogy a kiszabadult rabok ott maradtak a templom szokott tornácán. Nekünk is ugyanez a parancsunk Jézustól: Menjünk a templomba, hirdessük az igazságot és a szeretetet. Ne féljünk Isten mai ellenségeitől: Isten ugyanaz ma, mint akkor volt, végtelen igazság és végtelen szeretet. Ellenségei, pedig ugyanolyan ostobák, mint az akkoriak. Azt hiszik, hogy igazuk van, ha szélkakas módjára fondorkodnak, azaz hazudoznak. Isten ítélni fog.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése