HÚSVÉT
Mi húsvét ünnepének valódi üzenete?
'A húsvét nem kétezer évvel ezelőtti dolgokon való merengés, hanem kérdésfelvetés is: 'Vajon az én életemben mibe torkolltak a megújuló virágvasárnapok? A Krisztus mellett, az élet mellett, a szeretet mellett való döntésbe? Vagy inkább szépen csengő harminc ezüstpénzbe, Péter tagadásába vagy az emmauszi tanítványok fáradt, rezignált meghátrálásába?' Hol vagyok én?
Húsvétkor azt a végtelen szeretetet ünnepeljük, amellyel Isten körülvesz bennünket. Virágvasárnapján mondhatta volna Jézus: 'Nézd, mennyei Atyám, a pályát megfutottam, ezek ellenem döntöttek, most jöjjön a visszavonulás, a mennybemenetel forgatókönyve!', és akkor fogta volna magát, dicsőségesen elvonul, megspórolja a nagycsütörtököt, a nagypénteket és a többi keserves kínt. De milyen szép, hogy Krisztus szeretete határtalan, végtelen! Tudja, hogy milyen szörnyű sors vár arra, ki megtorpan, és letér a szeretet útjáról, hogy a gyűlölet és a harag milyen kegyetlen háborúkba, szörnyűségekbe torkoll már itt a földön. Ezért nem engedi el az emberiség kezét, marad mindhalálig. Halálával odakiáltja mindannyiunknak: az élet nem játék, szörnyű a bűn zsoldja. ne térjetek le soha a szeretet útjáról!
Meg kellene tanulnunk Krisztustól, hogy a szeretetünk ne az első pofonig, az első kilábalásig tartson, szeretetünknek ne legyen határa, korlátja. Milyen szép, hogy Krisztus nagypénteken a kereszten is tud szeretni: 'Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!' [Lk 23,34]. Olyan szép, hogy Jézus a mennyei Atyára sem neheztel, amiért ilyen kegyetlen helyzetbe került, azt mondja: 'Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.' [Lk 23,34]
Nincs a Szentháromságon belül nagypéntekért harag, neheztelés, zsummogás. A kérdést magunknak is fel kell tennünk: vajon egy-egy veszekedés, nézeteltérés után képes-e a mi szeretetünk feltámadni, képesek vagyunk-e a nézeteltéréseinket félretéve újrakezdeni? Ha netalán Isten a kényelmes, virágos útról a másért vállalt szeretet, áldozat útjára vezet, bizalommal továbbmegyünk vagy haragosan lázadunk?
A nagyhét vigasztaló tanítása: az igazságot meg lehet ölni, de elpusztítani nem lehet. Harmadnapon diadalmasan feltámad.
Az egyház minden szertartása, éneke, ünnepe ezt a célt szolgálja, hogy átélhető legyen számunkra a csoda, hogy az egész nagyhét folyamatos ünnep legyen.'
Mi húsvét ünnepének valódi üzenete?
'A húsvét nem kétezer évvel ezelőtti dolgokon való merengés, hanem kérdésfelvetés is: 'Vajon az én életemben mibe torkolltak a megújuló virágvasárnapok? A Krisztus mellett, az élet mellett, a szeretet mellett való döntésbe? Vagy inkább szépen csengő harminc ezüstpénzbe, Péter tagadásába vagy az emmauszi tanítványok fáradt, rezignált meghátrálásába?' Hol vagyok én?
Húsvétkor azt a végtelen szeretetet ünnepeljük, amellyel Isten körülvesz bennünket. Virágvasárnapján mondhatta volna Jézus: 'Nézd, mennyei Atyám, a pályát megfutottam, ezek ellenem döntöttek, most jöjjön a visszavonulás, a mennybemenetel forgatókönyve!', és akkor fogta volna magát, dicsőségesen elvonul, megspórolja a nagycsütörtököt, a nagypénteket és a többi keserves kínt. De milyen szép, hogy Krisztus szeretete határtalan, végtelen! Tudja, hogy milyen szörnyű sors vár arra, ki megtorpan, és letér a szeretet útjáról, hogy a gyűlölet és a harag milyen kegyetlen háborúkba, szörnyűségekbe torkoll már itt a földön. Ezért nem engedi el az emberiség kezét, marad mindhalálig. Halálával odakiáltja mindannyiunknak: az élet nem játék, szörnyű a bűn zsoldja. ne térjetek le soha a szeretet útjáról!
Meg kellene tanulnunk Krisztustól, hogy a szeretetünk ne az első pofonig, az első kilábalásig tartson, szeretetünknek ne legyen határa, korlátja. Milyen szép, hogy Krisztus nagypénteken a kereszten is tud szeretni: 'Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!' [Lk 23,34]. Olyan szép, hogy Jézus a mennyei Atyára sem neheztel, amiért ilyen kegyetlen helyzetbe került, azt mondja: 'Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.' [Lk 23,34]
Nincs a Szentháromságon belül nagypéntekért harag, neheztelés, zsummogás. A kérdést magunknak is fel kell tennünk: vajon egy-egy veszekedés, nézeteltérés után képes-e a mi szeretetünk feltámadni, képesek vagyunk-e a nézeteltéréseinket félretéve újrakezdeni? Ha netalán Isten a kényelmes, virágos útról a másért vállalt szeretet, áldozat útjára vezet, bizalommal továbbmegyünk vagy haragosan lázadunk?
A nagyhét vigasztaló tanítása: az igazságot meg lehet ölni, de elpusztítani nem lehet. Harmadnapon diadalmasan feltámad.
Az egyház minden szertartása, éneke, ünnepe ezt a célt szolgálja, hogy átélhető legyen számunkra a csoda, hogy az egész nagyhét folyamatos ünnep legyen.'
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése