Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.29. szerda
Az apostolok működése Jeruzsálemben
„Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki, sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. A hívők—férfiak és nők--, egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogyha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket, másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket s ezek mind meggyógyultak”. (ApCsel 5,12-16) Szent Lukács, az a görög orvos, aki megtért és megírta a harmadik evangéliumot, felfigyelt arra, hogy az apostolok az orvosokhoz hasonlóan, kezükkel művelték a csodákat. A betegek kezükkel nyúltak a segítők keze után, hogy a kezek érintkezése, és a hatalmat birtokló isteni erő a „csatornát” meglelve célba juttassa a természetfeletti ajándékot, a krisztusi kegyelmet. Amikor Jézust, az Isten Fiát az isteni kegyelem-forrást a kereszt két „karjához” rögzítették a kirendelt zsoldosok, a bárgyú ellenség a gyűlöletmaró gúnyával arra célzott, hogy a Názáreti kezét most örökre odaszegezték a kemény keresztfához, örökre megbénították a Mester kezét. Az utolsó, a legszégyenletesebb emberi méreg, a maró gúny következett:„Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.”Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is. (Mt 27,39-44) Micsoda ostobák az „ilyen tudósok”.Mennyire eltorzultak az egykor magas rendű angyal elmék. Jézus háromszor is elmondta, hogy a megváltás eszköze a legborzalmasabb szenvedés lesz. Ezt nem hallották meg ezek a híres ördögök? „Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnapra feltámad”. (Mt 16,21) Feltámadása után a negyvenedik napon Jézus fölment a mennybe. Búcsúzáskor így szólt tanítványaihoz:„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik”.(Mk 16,1516) Az apostolok megkapták a Szentlelket, bátran prédikáltak és gyógyítottak. Ez dühítette az Úr ellenségeit, féltékenységükben fölléptek ellenük. Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket s így szólt hozzájuk: Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, és hirdessétek ennek az életnek igazságait! Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, egybehívták a főtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék őket elő. Amikor a szolgák elmentek, nem találták őket a börtönben, Visszatértek hát és jelentették: A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk. A templomőrség parancsnoka és a főpapok e hír hallatára ne tudták elképzelni, mi történhetett. Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet. Ekkor a parancsnok elment a szolgákkal, és elővezette őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad rájuk”. (ApCsel 5,17b-26) A tanulság nemcsak a Messiást elvető akkori hivatalos uraknak és beosztottjaiknak, hanem nekünk is szól: Isten elvetette azokat, akik megölették a pogány helytartóval Fiát, Jézust, akit az egész világ megváltójának küldött a földre. Aki Isten legnagyobb kincsét, szeretett Fiát elveti, annak az Isten által adott, teremtett földön nehéz lesz a sorsa, de ha hisz, és megkeresztelkedik, az (és csakis az) Üdvözül. Mindenki gondolja meg ezt az örök igazságot.
2014.04.29. szerda
Az apostolok működése Jeruzsálemben
„Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki, sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. A hívők—férfiak és nők--, egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogyha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket, másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket s ezek mind meggyógyultak”. (ApCsel 5,12-16) Szent Lukács, az a görög orvos, aki megtért és megírta a harmadik evangéliumot, felfigyelt arra, hogy az apostolok az orvosokhoz hasonlóan, kezükkel művelték a csodákat. A betegek kezükkel nyúltak a segítők keze után, hogy a kezek érintkezése, és a hatalmat birtokló isteni erő a „csatornát” meglelve célba juttassa a természetfeletti ajándékot, a krisztusi kegyelmet. Amikor Jézust, az Isten Fiát az isteni kegyelem-forrást a kereszt két „karjához” rögzítették a kirendelt zsoldosok, a bárgyú ellenség a gyűlöletmaró gúnyával arra célzott, hogy a Názáreti kezét most örökre odaszegezték a kemény keresztfához, örökre megbénították a Mester kezét. Az utolsó, a legszégyenletesebb emberi méreg, a maró gúny következett:„Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.”Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is. (Mt 27,39-44) Micsoda ostobák az „ilyen tudósok”.Mennyire eltorzultak az egykor magas rendű angyal elmék. Jézus háromszor is elmondta, hogy a megváltás eszköze a legborzalmasabb szenvedés lesz. Ezt nem hallották meg ezek a híres ördögök? „Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnapra feltámad”. (Mt 16,21) Feltámadása után a negyvenedik napon Jézus fölment a mennybe. Búcsúzáskor így szólt tanítványaihoz:„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik”.(Mk 16,1516) Az apostolok megkapták a Szentlelket, bátran prédikáltak és gyógyítottak. Ez dühítette az Úr ellenségeit, féltékenységükben fölléptek ellenük. Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket s így szólt hozzájuk: Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, és hirdessétek ennek az életnek igazságait! Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, egybehívták a főtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék őket elő. Amikor a szolgák elmentek, nem találták őket a börtönben, Visszatértek hát és jelentették: A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk. A templomőrség parancsnoka és a főpapok e hír hallatára ne tudták elképzelni, mi történhetett. Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet. Ekkor a parancsnok elment a szolgákkal, és elővezette őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad rájuk”. (ApCsel 5,17b-26) A tanulság nemcsak a Messiást elvető akkori hivatalos uraknak és beosztottjaiknak, hanem nekünk is szól: Isten elvetette azokat, akik megölették a pogány helytartóval Fiát, Jézust, akit az egész világ megváltójának küldött a földre. Aki Isten legnagyobb kincsét, szeretett Fiát elveti, annak az Isten által adott, teremtett földön nehéz lesz a sorsa, de ha hisz, és megkeresztelkedik, az (és csakis az) Üdvözül. Mindenki gondolja meg ezt az örök igazságot.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése