Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.28. hétfő
A negyven éves béna koldus meggyógyítása széles körben ismertté tette Pétert és Jánost, akik a Názáreti Jézus tanítványaiként ekkora hatalommal rendelkeznek, hogy a gyógyítás könnyen megtörténik, és maradandónak bizonyul. Ezt ugyan kényszeredetten, de a sok tanú és a gyógyult személy egyöntetű állítása miatt a papi tanács is elismerte csodának. Szabadon mehettek vissza a keresztény közösségbe, ahol Dávid zsoltárát idézve mondtak hálát Istennek: „Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm. A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben”(Zsolt 118,21-23)„Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által:Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket? A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen (2,1-2) Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen, hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott. És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent Szolgád, Jézus nevében Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát” (ApCsel 4,25-31) A mai és a hét első napjainak elmélkedési anyagát a napi evangéliumok János evangéliumából jelölik. Mindjárt szemükbe ötlik az ellentét a szentleckében bemutatott zsidó papi tanács és egy öreg tanácsnok farizeus között. Itt János evangélista azt a beszélgetést ismerteti, amivel Jézus egy tiszta igazságot kereső jóakaratú öregurat akar felemelni környezete örökös kézmosó és nagyképű látszat-világ hiúságából az igazság és a szeretet isteni magaslatára.„Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten. Jézus azt felelte neki: Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus megkérdezte: Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?’” (Jn 3,1-4) Ez bizony kemény kérdésnek látszik, ha az egyszerű földi ismeretében megreked valaki. „A vallás az embernek Istenhez való viszonya” Ez hittani alapismeret. Az ember testével földhözragadt lény, de lelkével feljuthat egy érzéki világból, amely nagyon közel esik az állati ismeretekhez, egy matematikai lépcsőre, amelyet csak a mennyiség, a mértékek érdekelnek. Ha itt már hozzászokott egy elvontabb gondolkodáshoz, akkor jöhet egy újabb emelet megismerése: a filozófiáé. Ezt már a fizikai dolgok mennyisége sem érdekli, tehát az, hogy egy test milyen hosszú, milyen széles és milyen magas, hanem csak a létező vagy létezhető valamiknek mi a lényege? A lényeg az, ami a dolgot azzá teszi, ami, és minden mástól megkülönbözteti. Mi az ember? Az ember személy, akinek anyagi teste és szellemi lelke van. Mi a személy? A személy az az önállóság (egyed), aki szellemi lényegben székel. Ha a végtelen nagy Isten megismeréséhez közel akarunk jutni, ezeket a lépcsőket valamiképpen meg kell járnunk. Az ember számára ez nem lehetetlen, mert hitünk tanítja, hogy az emberi értelem elsődleges célja a Teremtő megismerése. Elsődlegesen erre való a tanulás. Ezek után megérdemeljük, hogy visszatérjünk Jézushoz és Nikodémushoz. A születésnek a fogalma,lényege: az élőlény származása egy másik élőlényből a természet hasonlóságára.
2014.04.28. hétfő
A negyven éves béna koldus meggyógyítása széles körben ismertté tette Pétert és Jánost, akik a Názáreti Jézus tanítványaiként ekkora hatalommal rendelkeznek, hogy a gyógyítás könnyen megtörténik, és maradandónak bizonyul. Ezt ugyan kényszeredetten, de a sok tanú és a gyógyult személy egyöntetű állítása miatt a papi tanács is elismerte csodának. Szabadon mehettek vissza a keresztény közösségbe, ahol Dávid zsoltárát idézve mondtak hálát Istennek: „Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm. A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben”(Zsolt 118,21-23)„Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által:Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket? A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen (2,1-2) Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen, hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott. És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent Szolgád, Jézus nevében Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát” (ApCsel 4,25-31) A mai és a hét első napjainak elmélkedési anyagát a napi evangéliumok János evangéliumából jelölik. Mindjárt szemükbe ötlik az ellentét a szentleckében bemutatott zsidó papi tanács és egy öreg tanácsnok farizeus között. Itt János evangélista azt a beszélgetést ismerteti, amivel Jézus egy tiszta igazságot kereső jóakaratú öregurat akar felemelni környezete örökös kézmosó és nagyképű látszat-világ hiúságából az igazság és a szeretet isteni magaslatára.„Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten. Jézus azt felelte neki: Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus megkérdezte: Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?’” (Jn 3,1-4) Ez bizony kemény kérdésnek látszik, ha az egyszerű földi ismeretében megreked valaki. „A vallás az embernek Istenhez való viszonya” Ez hittani alapismeret. Az ember testével földhözragadt lény, de lelkével feljuthat egy érzéki világból, amely nagyon közel esik az állati ismeretekhez, egy matematikai lépcsőre, amelyet csak a mennyiség, a mértékek érdekelnek. Ha itt már hozzászokott egy elvontabb gondolkodáshoz, akkor jöhet egy újabb emelet megismerése: a filozófiáé. Ezt már a fizikai dolgok mennyisége sem érdekli, tehát az, hogy egy test milyen hosszú, milyen széles és milyen magas, hanem csak a létező vagy létezhető valamiknek mi a lényege? A lényeg az, ami a dolgot azzá teszi, ami, és minden mástól megkülönbözteti. Mi az ember? Az ember személy, akinek anyagi teste és szellemi lelke van. Mi a személy? A személy az az önállóság (egyed), aki szellemi lényegben székel. Ha a végtelen nagy Isten megismeréséhez közel akarunk jutni, ezeket a lépcsőket valamiképpen meg kell járnunk. Az ember számára ez nem lehetetlen, mert hitünk tanítja, hogy az emberi értelem elsődleges célja a Teremtő megismerése. Elsődlegesen erre való a tanulás. Ezek után megérdemeljük, hogy visszatérjünk Jézushoz és Nikodémushoz. A születésnek a fogalma,lényege: az élőlény származása egy másik élőlényből a természet hasonlóságára.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése