Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.26. szombat
Péter és János apostol a születésétől béna férfi meggyógyításával felkeltette a nép figyelmét, amikor a gyógyult emberben felismerték azt a béna koldust, aki emberemlékezet óta a templom Ékes kapujánál ült és koldult. „Mivel (a meggyógyult) nem tágított Péter és János mellől, odagyűlt köréjük csodálkozva az egész nép az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon? Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. Megtagadtátok a szentet és igazat; arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk” (ApCsel 3,11-15) Péter nem idézi a saját életének borzalmas mozzanatát, amikor Jézus elfogatása után elkísérte Mesterét a főpap udvarába, mert élt benne a vágyódás, hogy Jézussal együtt ő is meghalhasson. Az Úr akkor ezt nem engedélyezte, nem kapott tettéhez kegyelmet, ezért háromszor is megtagadta, hogy Jézus tanítványa. Keserves sírása, majd a feltámadás utáni csodálatos halfogást követően Jézus háromszor feltett kérdésére adott péteri válasz jóvátette ezt a botlását:„Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek? Igen, Uram, felelte, tudod, hogy szeretlek. Erre így szólt hozzá: Legeltesd bárányaimat. Aztán másodszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz engem? Igen, Uram, válaszolta, tudod, hogy szeretlek. Erre azt mondta neki: Legeltesd juhaimat! Majd harmadszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: Szeretsz engem? S így válaszolt: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. Jézus ismét azt mondta: Legeltesd juhaimat! Aztán hozzá fűzte: Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: Kövess engem!”(Jn 21,15-19) Péter ezzel az alázattal élt, védve a Megváltót.„Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből voltak. Előállították és vallatóra fogták őket (Pétert és Jánost): Miféle hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek? Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: Népünk elöljárói és ti, vének! Ha azért vallattok ma minket, mert egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. Ő az a kő, akit ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk”.(ApCsel 4,5-12) A meglepett vezetők kiküldték a két apostolt. Megtárgyalták, mit tegyenek. Igaz, jót tettek, de akik Jézust isten-káromlónak nyilvánították azokra ez rossz fényt vet. Halálra ítélték és Pilátust is erre késztették. Íme, a döntésük: „Egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében! Péter és János azonban így válaszoltak: Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk. Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre”(18b-21) Aki megtéved, tartson bűnbánatot, de a rosszat senki nem védheti.
2014.04.26. szombat
Péter és János apostol a születésétől béna férfi meggyógyításával felkeltette a nép figyelmét, amikor a gyógyult emberben felismerték azt a béna koldust, aki emberemlékezet óta a templom Ékes kapujánál ült és koldult. „Mivel (a meggyógyult) nem tágított Péter és János mellől, odagyűlt köréjük csodálkozva az egész nép az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon? Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. Megtagadtátok a szentet és igazat; arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk” (ApCsel 3,11-15) Péter nem idézi a saját életének borzalmas mozzanatát, amikor Jézus elfogatása után elkísérte Mesterét a főpap udvarába, mert élt benne a vágyódás, hogy Jézussal együtt ő is meghalhasson. Az Úr akkor ezt nem engedélyezte, nem kapott tettéhez kegyelmet, ezért háromszor is megtagadta, hogy Jézus tanítványa. Keserves sírása, majd a feltámadás utáni csodálatos halfogást követően Jézus háromszor feltett kérdésére adott péteri válasz jóvátette ezt a botlását:„Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek? Igen, Uram, felelte, tudod, hogy szeretlek. Erre így szólt hozzá: Legeltesd bárányaimat. Aztán másodszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz engem? Igen, Uram, válaszolta, tudod, hogy szeretlek. Erre azt mondta neki: Legeltesd juhaimat! Majd harmadszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: Szeretsz engem? S így válaszolt: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. Jézus ismét azt mondta: Legeltesd juhaimat! Aztán hozzá fűzte: Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: Kövess engem!”(Jn 21,15-19) Péter ezzel az alázattal élt, védve a Megváltót.„Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből voltak. Előállították és vallatóra fogták őket (Pétert és Jánost): Miféle hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek? Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: Népünk elöljárói és ti, vének! Ha azért vallattok ma minket, mert egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. Ő az a kő, akit ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk”.(ApCsel 4,5-12) A meglepett vezetők kiküldték a két apostolt. Megtárgyalták, mit tegyenek. Igaz, jót tettek, de akik Jézust isten-káromlónak nyilvánították azokra ez rossz fényt vet. Halálra ítélték és Pilátust is erre késztették. Íme, a döntésük: „Egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében! Péter és János azonban így válaszoltak: Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk. Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre”(18b-21) Aki megtéved, tartson bűnbánatot, de a rosszat senki nem védheti.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése