Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.22. kedd
A mai Szentmise szentleckéjében Péter apostol pünkösdi beszédéből idéz fontos és elgondolkodtató részletet. „Ezt az embert (a Názáreti Jézust) az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Örül hát szívem, és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt. Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk. Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára, előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás. Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk. Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul. Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá, és Krisztussá tette!”(ApCsel 2,23-36) Az első keresztény pünkösd csodálatos élményei után ez a magyarázat mindenkit szíven talált. Meg is kérdezték az apostolokat:„Mit tegyünk emberek, testvérek? Térjetek meg, felelte Péter és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak-, meghívott a mi Urunk, Istenünk” (17b-39) Péter tudta, hogy a zsidó pünkösd ünneplésére összegyűltek valamennyien Ábrahámtól való testi származásukra hivatkozva bíztak az üdvösségben. Úgy vélték, hogy ez a testi származás és ennek testi jele a körülmetéltség, közösen adja meg a megszentelő kegyelmet. S ez által visszakapják az ősbűn miatt elvesztett istengyermekséget és haláluk után a mennyországot. Jézus ugyan példabeszédeiben már utal arra, hogy a gazdag de szívtelen zsidó ha esetleg meg is kapta volna a körülmetéltségben a megszentelő kegyelmet, vele az istengyermekséget, goromba, érzéketlen magatartása miatt a pokolba került a halála ez nem így igaz. A dúsgazdag ember és a szegény Lázár parabolában (példabeszéd) figyelmeztet Jézus, hogy míg Lázár, a nyomorult éhező a pokol tornácán várta azt a percet, amíg a Megváltó eljön, kiváltja Ábrahámmal együtt őt is az adósok börtönéből, és bevonulhat a mennyei dicsőségbe. A zsidó vallás nem tudja garantálni ezt. Jézus mindkét oldalán rablógyilkosok voltak felfeszítve. Egy darabig a köztük szenvedő isteni Megváltót együtt gúnyolták az előkelő, magukat az Úr mintagyerekeinek képzelő Krisztus-gyilkosokkal, míg egyszer a jobb oldali lator döbbenten odaszól társának:„Te! Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat. Aztán hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam országodban. Ezt válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,40-43) A latort a kárhozat veszélyéből nem a kereszthalál iszonyú kínjai segítették ki, hanem kizárólag a Názáreti Jézus kereszthalála, amint a világ összes embere is csak szenvedése és kereszthalála által üdvözülhet. Hozzá téve: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,15-16) „Jézus add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!”
2014.04.22. kedd
A mai Szentmise szentleckéjében Péter apostol pünkösdi beszédéből idéz fontos és elgondolkodtató részletet. „Ezt az embert (a Názáreti Jézust) az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Örül hát szívem, és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt. Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk. Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára, előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás. Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk. Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul. Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá, és Krisztussá tette!”(ApCsel 2,23-36) Az első keresztény pünkösd csodálatos élményei után ez a magyarázat mindenkit szíven talált. Meg is kérdezték az apostolokat:„Mit tegyünk emberek, testvérek? Térjetek meg, felelte Péter és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak-, meghívott a mi Urunk, Istenünk” (17b-39) Péter tudta, hogy a zsidó pünkösd ünneplésére összegyűltek valamennyien Ábrahámtól való testi származásukra hivatkozva bíztak az üdvösségben. Úgy vélték, hogy ez a testi származás és ennek testi jele a körülmetéltség, közösen adja meg a megszentelő kegyelmet. S ez által visszakapják az ősbűn miatt elvesztett istengyermekséget és haláluk után a mennyországot. Jézus ugyan példabeszédeiben már utal arra, hogy a gazdag de szívtelen zsidó ha esetleg meg is kapta volna a körülmetéltségben a megszentelő kegyelmet, vele az istengyermekséget, goromba, érzéketlen magatartása miatt a pokolba került a halála ez nem így igaz. A dúsgazdag ember és a szegény Lázár parabolában (példabeszéd) figyelmeztet Jézus, hogy míg Lázár, a nyomorult éhező a pokol tornácán várta azt a percet, amíg a Megváltó eljön, kiváltja Ábrahámmal együtt őt is az adósok börtönéből, és bevonulhat a mennyei dicsőségbe. A zsidó vallás nem tudja garantálni ezt. Jézus mindkét oldalán rablógyilkosok voltak felfeszítve. Egy darabig a köztük szenvedő isteni Megváltót együtt gúnyolták az előkelő, magukat az Úr mintagyerekeinek képzelő Krisztus-gyilkosokkal, míg egyszer a jobb oldali lator döbbenten odaszól társának:„Te! Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat. Aztán hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam országodban. Ezt válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,40-43) A latort a kárhozat veszélyéből nem a kereszthalál iszonyú kínjai segítették ki, hanem kizárólag a Názáreti Jézus kereszthalála, amint a világ összes embere is csak szenvedése és kereszthalála által üdvözülhet. Hozzá téve: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,15-16) „Jézus add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése