Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.12. vasárnap
Az egység szerelmesei
Az egység annyira fontos Jézus Krisztus nagy művében, a római katolikus Anyaszentegyházban, hogy az Úr az utolsóvacsorán hosszan imádkozik érte az Atyához: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tied, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,9-10. 20-21) Ezt az egységet kell megvalósítani először a helyi egyházközségekben. Mert ha a nemzeti közösségben sincs erő, ha a családok széthúznak, nem lesz az egész Egyház sem erős, ha az egyházközségek és a belőlük formált egyházmegyék nem egy közösséget képeznek. A világ rengeteg népből áll. Különféle bőrszín, eredet, nyelv található a földkerekségen, de egy a Krisztus, aki megváltott, egy az Atya, aki mindnyájunkat gyermekévé fogadott. De egy az ősellenségünk, a sátán, aki azzal szórakozik, hogy összeveszíti az embereket a hazugságok tömkelegével és az összekötő szeretet helyett elveti a gyűlölet magvait. Örüljünk annak, hogy ebben a sátán által megbutított világban Istenatyánk lehajol hozzánk, és a Fia kérése szerint, meg az igazi imádkozók esedezésére, szinte remény ellenére, megmozdulnak a több száz éve elszakadt testvéreink: a finn evangélikusok, angol anglikánok, éled a testvériség a keleti testvérekkel. 1964. január 6-án Jeruzsálemben találkozott Kelet és Nyugat. VI. Pál pápa és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka, aki többek közt ezt a nagyon bölcs próféciát fogalmazta meg: „Alig várom a napot, hogy egy oltárnál misézzem VI. Pál pápával, és ő öntse a kehelybe a bort és én csöppentsem hozzá a vizet”. Ötven éves forró óhaja Krisztus és a mi imánk eredményeként reméljük, hamarosan valóra válik.
2014.04.12. vasárnap
Az egység szerelmesei
Az egység annyira fontos Jézus Krisztus nagy művében, a római katolikus Anyaszentegyházban, hogy az Úr az utolsóvacsorán hosszan imádkozik érte az Atyához: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tied, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,9-10. 20-21) Ezt az egységet kell megvalósítani először a helyi egyházközségekben. Mert ha a nemzeti közösségben sincs erő, ha a családok széthúznak, nem lesz az egész Egyház sem erős, ha az egyházközségek és a belőlük formált egyházmegyék nem egy közösséget képeznek. A világ rengeteg népből áll. Különféle bőrszín, eredet, nyelv található a földkerekségen, de egy a Krisztus, aki megváltott, egy az Atya, aki mindnyájunkat gyermekévé fogadott. De egy az ősellenségünk, a sátán, aki azzal szórakozik, hogy összeveszíti az embereket a hazugságok tömkelegével és az összekötő szeretet helyett elveti a gyűlölet magvait. Örüljünk annak, hogy ebben a sátán által megbutított világban Istenatyánk lehajol hozzánk, és a Fia kérése szerint, meg az igazi imádkozók esedezésére, szinte remény ellenére, megmozdulnak a több száz éve elszakadt testvéreink: a finn evangélikusok, angol anglikánok, éled a testvériség a keleti testvérekkel. 1964. január 6-án Jeruzsálemben találkozott Kelet és Nyugat. VI. Pál pápa és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka, aki többek közt ezt a nagyon bölcs próféciát fogalmazta meg: „Alig várom a napot, hogy egy oltárnál misézzem VI. Pál pápával, és ő öntse a kehelybe a bort és én csöppentsem hozzá a vizet”. Ötven éves forró óhaja Krisztus és a mi imánk eredményeként reméljük, hamarosan valóra válik.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése