Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.04.07. hétfő
A tegnapi napon a kötelező mise olvasmány Ezekiel próféta könyvéből a csontmező-látomás volt. A próféta megszeppenve állt egy óriási síkságon, amelyet végeláthatatlan vastagon emberi csontok borítottak. Végighallgatva Isten szavát, a meglepődött prófétára gondoltunk, amint hallja az első kérdést: mit gondolsz, „emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” (Ez 37,3) Majd parancsba adta, hogy prófétáljon a millió kiszárad csontnak, hogy keressék a vázat, amiről nagy csörgés-zörgés közben lefordulva évmilliók alatt visszataszító csontréteggé lettek. Aztán jöttek a parancsok, összetalálkozott a rengeteg féle csont egymással, mígnem összeállt egy csontváz hadoszlop. Újabb parancsra hús, bőr került rájuk, végül a túlvilágról visszaparancsolt lelkek suhantak a légben, mindegyik a jól ismert fogsorok közé, és vidám élő katonaoszlop mozdult: mi ugyanazok vagyunk, akik egykor itt pusztultunk el. Milyen jó az Úr, hogy ilyen gyönyörű társasággá változtatott minket. Én pedig írtam a rejtett magyarázatot az egész földön szanaszét dobált embermaradványokról: látjátok szemetekkel, hogy a szomorú síri létből Isten parancsára milyen fessen átformált légiók leszünk a világ végén? A Szentírás szavai szerint angyali trombitaszó harsan majd ama napokban, a porrá mállott embertestek deli férfiakká, szép hölgyekké alakulnak. Az örök dicsőségre újjá formált régi testekben jönnek szélsebesen a régen mennyországhoz szokott lelkek. Istenem, jó ez az örökre szóló találkozás. Aki ezt a prófétai látomást elolvasta, észrevette, hogy ez a próféta előtt lezajlott történet látomás volt, vigasz, hogy egyszer minden halott feltámad és örökké él. Sőt: ez a látomás eredetileg a hetven év óta fogságban nyomorgó zsidó foglyok vigaszaként jelent meg Ezekiel próféta előtt: Mondd el a népednek: Örüljenek Isten jóságának. Feltámadnak, hazamennek és élnek ősi otthonukat boldogan. A gondolat jól jött napi vigaszul, hiszen tegnap országos választás volt. Isten minden megírt szava új életet ígér a késő utókornak. Több órán át figyeltem, lesz-e örömnapunk. Mától kezdve jobban figyelnünk kell egymásra.Meg kell fontolni a terveket, hiszen azonos célért küzdünk. Minden olyan egyszerűvé nemesül.
2014.04.07. hétfő
A tegnapi napon a kötelező mise olvasmány Ezekiel próféta könyvéből a csontmező-látomás volt. A próféta megszeppenve állt egy óriási síkságon, amelyet végeláthatatlan vastagon emberi csontok borítottak. Végighallgatva Isten szavát, a meglepődött prófétára gondoltunk, amint hallja az első kérdést: mit gondolsz, „emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” (Ez 37,3) Majd parancsba adta, hogy prófétáljon a millió kiszárad csontnak, hogy keressék a vázat, amiről nagy csörgés-zörgés közben lefordulva évmilliók alatt visszataszító csontréteggé lettek. Aztán jöttek a parancsok, összetalálkozott a rengeteg féle csont egymással, mígnem összeállt egy csontváz hadoszlop. Újabb parancsra hús, bőr került rájuk, végül a túlvilágról visszaparancsolt lelkek suhantak a légben, mindegyik a jól ismert fogsorok közé, és vidám élő katonaoszlop mozdult: mi ugyanazok vagyunk, akik egykor itt pusztultunk el. Milyen jó az Úr, hogy ilyen gyönyörű társasággá változtatott minket. Én pedig írtam a rejtett magyarázatot az egész földön szanaszét dobált embermaradványokról: látjátok szemetekkel, hogy a szomorú síri létből Isten parancsára milyen fessen átformált légiók leszünk a világ végén? A Szentírás szavai szerint angyali trombitaszó harsan majd ama napokban, a porrá mállott embertestek deli férfiakká, szép hölgyekké alakulnak. Az örök dicsőségre újjá formált régi testekben jönnek szélsebesen a régen mennyországhoz szokott lelkek. Istenem, jó ez az örökre szóló találkozás. Aki ezt a prófétai látomást elolvasta, észrevette, hogy ez a próféta előtt lezajlott történet látomás volt, vigasz, hogy egyszer minden halott feltámad és örökké él. Sőt: ez a látomás eredetileg a hetven év óta fogságban nyomorgó zsidó foglyok vigaszaként jelent meg Ezekiel próféta előtt: Mondd el a népednek: Örüljenek Isten jóságának. Feltámadnak, hazamennek és élnek ősi otthonukat boldogan. A gondolat jól jött napi vigaszul, hiszen tegnap országos választás volt. Isten minden megírt szava új életet ígér a késő utókornak. Több órán át figyeltem, lesz-e örömnapunk. Mától kezdve jobban figyelnünk kell egymásra.Meg kell fontolni a terveket, hiszen azonos célért küzdünk. Minden olyan egyszerűvé nemesül.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése