2014. április 6., vasárnap

2014.04.06. vasárnap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.04.06. vasárnap

„Így szólt az Úr Ezekiel prófétához: Jövendölj és így beszélj népemhez: Ezt mondja az Úr, az Isten: Íme, kinyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek titeket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt és végbe is vittem, mondja az Úr” (Ez 37,12b-14)

Ezt a prófétai látomást az Úr akkor mutatta Ezekiel prófétának, amikor a babiloni foglyok már új rab-tartók kezébe kerültek, és lejárt a rájuk mért kegyetlen fogság. Isten egy hatalmas rétre vitte Ezekielt, ott beláthatatlan emberi csontmezőt látott. Az Úr a megdöbbent prófétától azt kérdezte: Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok? Így feleltem: Uram, Istenem, te tudod. Ekkor így folytatta: Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti, kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal, és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bőr vonta be őket, de éltető lehelet még nem volt bennük. Ekkor így szólt hozzám: Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek. Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg” (Ez 37,3-10) Ezt a csontmező-látomást az Egyház szívesen alkalmazza a világ végén bekövetkező általános feltámadásra. Igaza van, azt jelenti. Az elsődleges jelentése a hetven éves babiloni fogságban halálosan elkeseredett zsidó foglyoknak szólt. Ők ez alatt az idő alatt szabadságuktól, engesztelő és minden más áldozat bemutatásától megfosztott nép volta. A fogság előtti évtizedekben, évszázadokban a bálványimádás iszonyatos bűnét folyamatosan elkövették Istenüket állandóan „vérig sértve, bosszantva, ingerelve”. Isten az Ószövetség megkötése után halállal büntetett minden bálványimádót. A honfoglalásuk utáni évszázadokra előre megmondta népének: Ha engem, az egyetlen igaz Istent elhagytok és bálványt imádtok helyettem, elveszem tőletek új hazátokat. Mindennek ellenére a kettévált Zsidó ország tíz törzse Kr.e.722-ben, a déli ország: Júda és Benjamin törzsei 586-ban kerültek fogságba idegen birodalmakba. Amikor az Isten Fia, megtestesült a sátán megpróbálta őt is rávenni, hogy az ördögöt imádja. Egyházát folyton üldözi. A X. század végén utolsóként hont foglaló népet, a magyart, Jézus Édesanyja különös szeretetébe fogadta, elvállalta a kereszténység védelmét e földrészen. Azóta a sátán célpontjává váltunk és mindent elkövet, elkövetett ellenünk. Népünk egy részét istentelenné tette, de a maradékot az Úr arra szemelte ki, hogy a nagy tisztítás után amit a Szűzanya jelentett be La Salette-ben (1846), Lourdes-ban (1858-ban), Fatimában (1917-ben) és Garabandalban (1961-65) a mi népünket bízza meg egy ezer éves új keresztény életre való felkészítésre.„Ezután fehér felhőt láttam, a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhőn ülőnek: Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje és a vetés már érett a földön. A felhőn ülő a földre vetette sarlóját, és learatta a földet”(Jel 14,14-16)„Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította a mélységbe, bezárta és lepecsételte”(20,1-3)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése