Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi
magyarázatok" című művéből
A derék és feddhetetlen, Istent félő ember
Bizony vannak, akik abban az értelemben egyszerűek, hogy nem is tudják, mi az erkölcsi jó. Emiatt azonban már le is térnek az igazi egyszerűség ártatlan útjáról, és nem is tudnak felemelkedni az erkölcsi jó magaslatára. Mivel pedig nincs bennük óvatosság, ezért azután nem is képesek az ilyen értelmű egyszerűségük miatt megmaradni az ártatlanságban sem. Emiatt figyelmezteti Pál a tanítványait: Szeretném, hogy a jóban járatosak legyetek, a rosszban ellenben járatlanok (Róm 16, 19). Ezért mondja más helyen is: Értelem dolgában ne legyetek gyerekek, csak a gonoszság terén maradjatok, kiskorúak (1 Kor 14, 20) És maga az Örök Igazság is ezért parancsolja a tanítványoknak: Legyetek okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok (Mt 10, 16). Ebben a figyelmeztetésben következetesen kapcsolta össze a kettőt: hogy a galamb egyszerűségét vezesse bennünk okosan a kígyó ravaszsága, viszont a kígyó ravaszságát mérsékelje bennünk a galamb egyszerűsége.A Szentlélek is ezért mutatta meg magát az embereknek nemcsak galamb képében, de tűznyelvek alakjában is. A galamb az egyszerűséget jelzi, a tűz pedig a buzgóságot. Galamb és tűz érzékelteti tehát a Szentlelket, ezért mindazoknak, akikre leszáll, úgy kell élniük szelíd egyszerűségben, hogy azért a bűnösök vétkeivel szemben szent buzgóság is hevítse őket. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat (Jób 1, 1). Aki az örök haza felé törekszik, kétségkívül egyszerűen és feddhetetlenül él: tudniillik a magatartása derék, a hite pedig feddhetetlen. A földi ügyek intézésében derék, a mennyei valóságok benső átélésére pedig nyitott. Mert bizony vannak, akiknek a jótetteiből hiányzik az egyszerűség, hiszen azokkal nem lelki jutalmukat keresik, hanem csak az evilági előnyöket hajhásszák. Ezért valóban jól jegyzi meg egy bölcs: Jaj a bűnösnek, aki kettős úton jár (Sir 2, 12). A bűnös ugyanis két úton jár a földön, mert noha Istené az, amit végbevisz, mégis evilági az, amit gondolatban el akar érni. Viszont Jóbról nagyon találóan van megírva: Félte az Istent, és kerülte a rosszat. A választottak szent Egyháza ugyanis derék magatartásának és feddhetetlenségének útját félelemben kezdi járni, de szeretetben fejezi be. Gyökeresen akkor szakad el az ember a rossztól, amikor az Isten iránti szeretetből többé már nem akar vétkezni. Amikor azonban csak félelemből cselekszik valaki jót, akkor még nem határolta el magát teljesen a rossztól, hiszen éppen az a bűne, hogy szívesen vétkeznék, ha azt büntetés nélkül megtehetné. Jól tanít tehát a Szentírás, amikor Jóbról azt állítja, hogy félte Istent, de egyúttal hangsúlyozta, hogy kerülte a rosszat is; minthogy pedig a szeretet nyomon követi a félelmet, amikor valaki a bűnt lélekben teljesen elhagyja, akkor azt éppen a belső elhatározásával tiporja szét.
A derék és feddhetetlen, Istent félő ember
Bizony vannak, akik abban az értelemben egyszerűek, hogy nem is tudják, mi az erkölcsi jó. Emiatt azonban már le is térnek az igazi egyszerűség ártatlan útjáról, és nem is tudnak felemelkedni az erkölcsi jó magaslatára. Mivel pedig nincs bennük óvatosság, ezért azután nem is képesek az ilyen értelmű egyszerűségük miatt megmaradni az ártatlanságban sem. Emiatt figyelmezteti Pál a tanítványait: Szeretném, hogy a jóban járatosak legyetek, a rosszban ellenben járatlanok (Róm 16, 19). Ezért mondja más helyen is: Értelem dolgában ne legyetek gyerekek, csak a gonoszság terén maradjatok, kiskorúak (1 Kor 14, 20) És maga az Örök Igazság is ezért parancsolja a tanítványoknak: Legyetek okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok (Mt 10, 16). Ebben a figyelmeztetésben következetesen kapcsolta össze a kettőt: hogy a galamb egyszerűségét vezesse bennünk okosan a kígyó ravaszsága, viszont a kígyó ravaszságát mérsékelje bennünk a galamb egyszerűsége.A Szentlélek is ezért mutatta meg magát az embereknek nemcsak galamb képében, de tűznyelvek alakjában is. A galamb az egyszerűséget jelzi, a tűz pedig a buzgóságot. Galamb és tűz érzékelteti tehát a Szentlelket, ezért mindazoknak, akikre leszáll, úgy kell élniük szelíd egyszerűségben, hogy azért a bűnösök vétkeivel szemben szent buzgóság is hevítse őket. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat (Jób 1, 1). Aki az örök haza felé törekszik, kétségkívül egyszerűen és feddhetetlenül él: tudniillik a magatartása derék, a hite pedig feddhetetlen. A földi ügyek intézésében derék, a mennyei valóságok benső átélésére pedig nyitott. Mert bizony vannak, akiknek a jótetteiből hiányzik az egyszerűség, hiszen azokkal nem lelki jutalmukat keresik, hanem csak az evilági előnyöket hajhásszák. Ezért valóban jól jegyzi meg egy bölcs: Jaj a bűnösnek, aki kettős úton jár (Sir 2, 12). A bűnös ugyanis két úton jár a földön, mert noha Istené az, amit végbevisz, mégis evilági az, amit gondolatban el akar érni. Viszont Jóbról nagyon találóan van megírva: Félte az Istent, és kerülte a rosszat. A választottak szent Egyháza ugyanis derék magatartásának és feddhetetlenségének útját félelemben kezdi járni, de szeretetben fejezi be. Gyökeresen akkor szakad el az ember a rossztól, amikor az Isten iránti szeretetből többé már nem akar vétkezni. Amikor azonban csak félelemből cselekszik valaki jót, akkor még nem határolta el magát teljesen a rossztól, hiszen éppen az a bűne, hogy szívesen vétkeznék, ha azt büntetés nélkül megtehetné. Jól tanít tehát a Szentírás, amikor Jóbról azt állítja, hogy félte Istent, de egyúttal hangsúlyozta, hogy kerülte a rosszat is; minthogy pedig a szeretet nyomon követi a félelmet, amikor valaki a bűnt lélekben teljesen elhagyja, akkor azt éppen a belső elhatározásával tiporja szét.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése