2014. március 7., péntek

Péntek hamvazószerda után



Kérünk Istenünk, hogy megkezdett böjtölésünket atyai jóságoddal támogasd, hogy ne csupán a test böjtöljön, hanem a lélek is őszintén tartson bűnbánatot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké.

Péntek hamvazószerda után

Iz 58,1-9a; Mt 9,14-15

„Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?”

Keresztelő János tanítványai szinte számon kérik Jézustól a böjtöt. Hogyan teheti meg Jézus, hogy az ő tanítványai nem böjtölnek, amikor ők és a farizeusok gyakran böjtölnek? (Mt 9,14) Jézus nagyon finoman válaszolja meg ezt a tolakodó kérdést: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek” (15) A böjt vezeklési gyakorlat. Keresztelő János ebben nőtt fel. Maga Jézus is tartott már negyven napos rendkívül kemény böjtöt, mielőtt elkezdte volna nyilvános működését. Neki azonban semmi szüksége nem volt sem a farizeusok, sem Keresztelő János, főleg nem az ő tanítványai kioktatására, hogy milyen módszereket alkalmazzon a maga nevelő tevékenységében. Amit Jézus tesz, az nem egysíkú folytatása az ószövetségi gyakorlatnak. Az nem néhány elkötelezett rajongó, hanem az összes ember ügye. Keresztelő János sorsa és küldetése egészen más, mint Jézusé. János édesapja is, édesanyja is öreg, amikor életet adnak gyermeküknek. Mária az angyali értesítés után azért siet rögtön Ein-karimba, mert az idős asszony nehezen fog szülni, babát gondozni. A kisfiú három éves koráig tartó szoptatása idején már nincs mellette a fiatal rokon. A virgonc fiúcska játékos, eleven, ugra-bugrál, lót-fut. Sem Erzsébet, sem Zakariás nem lehet már játszótársa. Amikor elválasztják az anyatejtől, három évesen a qumráni intézetbe kerül. Ott hozzá hasonló, zsidó papi családból származó kisfiúk közé kerül, de a nevelők kemény aszkéták, akiknek nem feladata fejleszteni az egészséges, játékos gyermeki mesevilágot. Ők önsanyargató életre, imádságra és tudományra nevelik tanítványaikat. A felnőtt Jánosról olvassuk: „Öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül., sáskákat és vadmézet evett.” (Mk 1,6) Nem lehet csodálkozni azon, hogy ezt a szigorú önsanyargatást kívánta meg tanítványaitól is. A Második Isteni Személy másként akart emberré lenni. Mindent át akart érezni, majd érteni, amit a teremtésben az Atyával és a Szentlélekkel együtt létrehozott, mert az egész teremtett világ isteni remekmű, és ennek látható koronája az ember. Ezért akarta, hogy a világ legjobb, legszebb, legaranyosabb és legszentebb nagylánya legyen az édesanyja. Az ő frissen dobogó szíve alatt akarta megízlelni, milyen az isteni szeretet emberléptékű megvalósulása, az édesanyás szeretet. Mária gyönyörű arcán akarta látni Atyja legremekebb mosolyát, csengő hangjából akarta érteni emberi síkon is azt az édes szót: Kisfiam! Együtt futni apró lábaival a játékos kedvű Édesanyával. És elválasztva a legédesebb anyatejtől megkóstolni a remek főtt és sütött ételeket Édesanyja asztalánál. Bizonyára örömmel vette föl és hordta a puha gyapjú ruhákat, amelyeket finom anyai kéz font, szabott, varrt neki. Van ezekben valami rossz vagy kifogásolható? Amikor pedig elhagyta Édesanyja názáreti házát, és tanítványokat gyűjtött maga köré, miért akarta volna durva pokrócba öltöztetni őket? Miért ne fogadta volna el a jámbor asszonyoktól kapott ételeket, hogy ne csak búzaszemeket rágicsáljanak a mezőn át gyalogolva? Tudta Ő nagyon jól, hogy az anyai kéz varrta köntösre durva katonakéz tenyerel. Azután majd eljön a kemény böjtidő is. Nem kellett sokáig várni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése