NAGYBÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA
Stációs templom: A jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika
A mai szentmise szövegét is csak úgy értjük meg igazán, ha ismerjük a történetét. A stációs templom egyrészt Jeruzsálemet, az Úr szenvedésének helyét juttatja a hívők eszébe, másrészt figyelmezette őket a mennyei Jeruzsálemre. A mai imádságok és énekek erre az utóbbira vonatkoznak, mert a katekumeneknek, a mennyei Jeruzsálem új polgárainak örül az Egyház. Ezért a mai mise kezdőszava: Laetare, Örvendj! – Mint Adventben a középső vasárnap örvendetes jellegű, a nagyböjt középső vasárnapján is örömre szólít fel az Egyház. Ma a nagyböjt ellenére teljes erejével szólhat az orgona, a papnak szabad rózsaszínben miséznie, a diakónus és szubdiakónus dalmatikát, illetve tunicellát ölthet magára. Jó anyánk, az Egyház, ezzel először a katekumenek, Krisztus teste új tagjai felett érzett örömét fejezi ki. De azután másodszor a nagyböjt fegyelmének az elviselésében is segíteni akar. Íme, közeledik Húsvét és a nagyböjt nagyobb felén már átjutottunk. Könnyebb lesz a többi, ha örülni tudunk. És az öröm egyik forrása számunkra az a tudat, hogy az újszövetség részesei vagyunk, melynek az ószövetséget felülmúló fenségére mutat rá a szentleckében Szent Pál. A lelki öröm egy másik forrására a mai evangélium mutat. Az egész liturgián át érezhetjük még ma is a katekumenek, a vezeklők és a hívők alig fékezhető örömét, mert közeledik a keresztség, a szolgaságtól és a bűntől való szabadulás, az új élet, melyet az élet kenyere növel. Legyünk gondosságáért hálásak, és ha a liturgiában így iparkodik lelkünket nevelni, mi is iparkodjunk legalább mentől jobban megérteni és lelki életünket az Egyház vezetése szerint alakítani.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése