2014. március 23., vasárnap

Nagyböjt 3. vasárnap



Nagyböjt 3. vasárnap

Kiv 17,3-7 Róm 5,1-2.5-8 Jn 4,5-15.19b-26.39a.40-42

Salamon király súlyos bálványozása miatt Istenbüntetésül elvette tőle Izrael tíz törzsét. Az Úr akkor hajtotta végre ezt a büntetést, amikor meghalt. Szégyen, hogy Izrael, az új királyság feje, Jeroboám eltiltotta alattvalóit Isten templomától. Ingyen kapott földjén épített két bálványtemplomot. Bálványozásra oda rendelte azt a tíz törzset, amelyet Isten adott neki. Ezek között József két fiának, Efraimnak és Manasszének az utódai voltak népesebbek. Amikor két és félszázad múlva az iszonyatos bálványozás miatt Isten a pogányok seregeivel leromboltatta Izrael országot, a lakosok élve maradt részét pedig szétszóratták birodalmuk katonáival. Ennek ellenére maradtak ott zsidók, akik összeházasodtak a pogányokkal. Ezeket nevezték szamaritánusoknak. Amikor a babiloni fogságba hurcolt júdeai zsidókat új uraik, a perzsa és méd királyok hazaengedték, szóba sem álltak a szamaritánusokkal. Végül a rómaiak lettek urai ennek az egykori dávidi királyságnak is. Két zsidó tartományt szerveztek: délen Júdeát, északon Galileát. A kettő között terült el Szamaria. Jézus úgy szervezte programjukat, hogy délben a szamariai város közelébe érjenek. Apostolai mind bementek a városba ennivalót vásárolni. A kúthoz vizet meríteni egyetlen szamaritánus asszony jött onnan. Zsidó férfi nem állhatott szóba szamaritánus nővel. Először le kellett bontani sok évszázad korlátait. Az Úr előtt a zsidó korlátok állnak, de főbb tennivaló tudatosítani mindenkiben, hogy Jézus minden ember megváltója. Vizet kér, és az asszony edényéből iszik. Mi ez? Jézus megmondja: Nyitány minden ember számára az ég felé. Aki hisz Jézusban, akármilyen közegből származik, üdvözülhet, ha megkeresztelkedik a Jézus által számunkra tervezett keresztséggel. Aki pedig nem hisz Jézusban, a Megváltóban, származhat akár honnan, a mennyországba nem lép be. Az asszony még a kútvíznél tart: nincs is vödröd! Jézus türelmesen magyaráz: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne”. (Jn 4,13-14) Az asszony gondolatai még földhöz ragadtak: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni”.(15)Jézusnak váltania kell, hogy az asszony ne nézze kútvíz felelősnek. Értse meg végre, hogy itt nem egyszerű ember cseveg, hanem az Istenember. Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide! Az asszony ezt felelte: Nincs is férjem! Mire Jézus: Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed. Ezt helyesen mondtad’.(16-18) Ekkor nyiladozni kezdett az asszony értelme: „Uram, látom, hogy próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt” (19-20) Jézus látja, hogy az asszony már gondolkodik, ezért a tapasztalati és a következtető megismerésből magasabb ismeret felé irányítja az értelmét:„Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”(21-24) Az asszony ekkor visszagondol arra, hogy az Isten körüli vitákat így szokták elnapolni: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent”(25) Jézus elérkezettnek látja kinyilatkoztatni:„Én vagyok az, aki veled beszélek”(26) Mit fűzhetünk hozzá? Jézusunk, add, hogy a modern kor gyermekei, katolikus férfiak és nők, főként papok, tudjunk így célt érni. Micsoda örömnapok lesznek. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése