2014. március 27., csütörtök

Nagyböjt 3. hete csütörtök



Fölséges Istenünk alázattal kérünk, add meg szolgáidnak, hogy minél jobban közeledik a húsvét ünnepe, annál nagyobb áhítattal készüljünk a megváltás misztériumának ünneplésére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Nagyböjt 3. hete csütörtök

Jer, 7,23-28; Lk 11,14-23

„Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt.Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt,a nép pedig elcsodálkozott”

Jézus azért művelt csodákat, hogy megdicsőítse Istent, igazolja saját isteni hatalmát és segítsen a rászoruló emberen, aki ki van szolgáltatva az őt megszálló sátánnak. Ez a harmadik cél Jézus szinte minden csodájában megtalálható, hisz mindenki gyengébb az angyali erőit megőrzött sátánnál. A bukott angyalokat Isten letaszította a mennyország kapujából. Nem zárta őket a pokolba. Meghagyta nekik a lehetőséget, hogy a náluk kisebb képességű embert rosszra kísértsék, a maguk pártjára állítsák, és ez által fájdalmat okozzanak Istennek, aki gyermekét veszíti el minden elpártolt emberben. Ezért olvashatjuk az angyalok sorsdöntő harca után a Jelenések könyvében: „Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van”. (Jel 12,2b) Erre céloz nagy drámaírónk, aki az ismeri hitünket is, hogy a sátán jajong a paradicsomkertben, mivel neki csak két fát engedélyezett Isten: „Fukar kezekkel mérsz, de hát nagyúr vagy! Hol a hazugság lábát megveti, világodat meg fogja dönteni” (Madách Imre: Az ember tragédiája) Az emberek gyengesége miatt Jézusnak igazolnia kellett isteni hatalmát. Ebben az evangéliumi szakaszban Jézus ezt a célt hangsúlyozza erőteljesebben. Meg is állapítja az evangélista, hogy Jézus erélyes parancsára kiment a megszállottból a sátán. Ezt egyéb jelek mellett az igazolta, hogy az addig néma férfi meg tudott szólalni. Úgy tűnik, a némaságot okozó ördögnek volt más fegyvere is, és nem adta meg magát véglegesen a kiűzője hatalmának, mert erős kísértést ébresztett jelenlévőkben. Nagyot hazudott, és nem minden haszon nélkül: „Közülük néhányan így szóltak: Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket”. (Lk 11,15) Ezt a részsikert emberi gyarlóság vagy újabb ördögi csel rögtön meg is toldja:„Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék” (16) Jézusnak tehát látszatra nem mindenkiben sikerült erősíteni a csodatevés második célját, sőt az elsőt is gyengítette ez az új kísértés. Urunk először a józanészre akar hatni: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát sátán önmagával meghasonlott, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket” (17-18) Aztán tovább erősíti a logikus gondolkodást: „De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok”. (19) Ezt az érvet még erősíti egy mindennapi tapasztalattal:„De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa”(20) Nemzetünk lelkét megzavarták előbb a „felvilágosodás” hangzatos cselei, a múlt században pedig a materializmus sulykolása. Ébredjenek fel az álmodozók és gondolkodjanak együtt Jézussal.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése