Kérünk Istenünk tekints le házad népére és
engedd,hogy miközben
a testi vezekléstől tisztul a lélek,szent vágyaink Tebenned teljesüljenek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké
Nagyböjt 1 hete kedd
Iz 55, 10-11; Mt 6, 7-15
„Úgy lesz az én igém is véghez, viszi, amiért küldtem”
A teremtő és gondviselő Isten csupa szeretet. Amikor létrehozta a látható világot, mindent azért alkotott meg, hogy legkedvesebb teremtményének, az embernek mindene meglegyen, amire szüksége lehet. Mivel fizetett Istene jóságáért az első emberpár? Lázadással, bűnnel. És mivel fizet a megváltott ember? Sokan közülünk ma sem fizet mással. Legfeljebb azzal tetézi ősei gonoszságát? Azzal, hogy le is tagadja Istene létét. Mire számíthatunk a sokszor megbántott, elutasított Isten részéről? Kemény büntetésre nemde? És mit üzen Urunk a mai olvasmánnyal? „Amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé tesz, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem”. (Iz 55, 10-11) Az eső és a hó példázata nagyon felemelő üzenet. Mindegyiket akkor és úgy küldi Isten, amikor és ahogyan ő látja jónak. Télen megfagyva, hóvá változva hullik a csapadék. A fák élettelenül nézik: Kinek kell most? Nincs erőnk felszívni, lombunk sincsen, a nap sem süt, nem tudnak mit kezdeni a fagyott vízzel a gyökereim. A hó csak mosolyog. Belepi a földet, ne legyen túlzottan hideg, ki ne faggyon a fű és a virágok gyökere. Aztán, majd amikor olvadni kezd a hó, a föld szép lassan beszívja az áldott nedvességet, mélyen dolgozni kezd, puhítja a kemény földet, könnyedén fejlődnek a gyökerek, hogy a lombkorona és a törzs fejlődése biztosítva legyen. Az esőtlen nyári időszakban, pedig majd küldi vissza a felszínre. Hasznosul, gyümölcsöt terem. A melegtől elpárolgott vizet, pedig megint pótolja az eső. Isten végtelen és okos jósága remekül találta ki. A felesleges vizet, pedig várja a patak, a folyó és a tenger. Benne az élőlények milliói. Az ember műve ez? Nem. Az emberek egy része fél az esőtől, hótól. De azért élvezi a fa gyümölcsét, és a gabonából sütött remek kenyeret. Isten elküldte Fiát, hogy az elbambult emberiség újra rádöbbenjen az Ő tanítása alapján, milyen jó hozzánk ez a láthatatlan és mégis eleven, végtelen hatalmú Isten. Íme, elmondja nekünk, hogy ki tudjuk mondani emberi szájjal, emberi fogalommal a lényegét: Atya! Sőt így igaz: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy. Mindenhol ott vagy, mindenhol Atyánk vagy, de majd csak az égben láthatunk meg, amikor szívedre ölelsz, és cseppnyi jóságunkért örökké tartó boldogsággal jutalmazol bennünket. De addig is érzékelteted velünk, hogy nagyon szeretsz minket. Országodba már itt befogadsz minket, ha elfogadjuk az igazság és szeretet szolgálatát. Sok elvadult, elembertelenedett társunk között élve kérhetjük, hogy jöjjön el számukra is a te országod, hazugság és a gyűlölet helyett az igazság és a szeretet világa. Ha kérjük, meg is adod. Még most is, amikor mindez olyan nagyon távolinak tűnik. Legyen meg a te akaratod, hiszen mi semmit nem tudunk a jövőről. A mennyeiek, azok már tudják, milyen jó, egyedül jó a te akaratod. És most a világban rengetegen éheznek. Nekünk is sok a gondunk. Te tudsz nekünk kenyeret adni akkor is, ha lelketlenek elorozzák tőlünk, mert ők nemcsak nem atyáink, de még csak nem is hasonlítanak Hozzád. És ne vígy minket kísértésbe! Abba se, amit az ördög kínál, és abba se, amelyet emberek dumálnak ránk. De szabadíts meg a gonosztól, aki jót nem tesz, mégis neki hisznek. Amen
a testi vezekléstől tisztul a lélek,szent vágyaink Tebenned teljesüljenek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké
Nagyböjt 1 hete kedd
Iz 55, 10-11; Mt 6, 7-15
„Úgy lesz az én igém is véghez, viszi, amiért küldtem”
A teremtő és gondviselő Isten csupa szeretet. Amikor létrehozta a látható világot, mindent azért alkotott meg, hogy legkedvesebb teremtményének, az embernek mindene meglegyen, amire szüksége lehet. Mivel fizetett Istene jóságáért az első emberpár? Lázadással, bűnnel. És mivel fizet a megváltott ember? Sokan közülünk ma sem fizet mással. Legfeljebb azzal tetézi ősei gonoszságát? Azzal, hogy le is tagadja Istene létét. Mire számíthatunk a sokszor megbántott, elutasított Isten részéről? Kemény büntetésre nemde? És mit üzen Urunk a mai olvasmánnyal? „Amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé tesz, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem”. (Iz 55, 10-11) Az eső és a hó példázata nagyon felemelő üzenet. Mindegyiket akkor és úgy küldi Isten, amikor és ahogyan ő látja jónak. Télen megfagyva, hóvá változva hullik a csapadék. A fák élettelenül nézik: Kinek kell most? Nincs erőnk felszívni, lombunk sincsen, a nap sem süt, nem tudnak mit kezdeni a fagyott vízzel a gyökereim. A hó csak mosolyog. Belepi a földet, ne legyen túlzottan hideg, ki ne faggyon a fű és a virágok gyökere. Aztán, majd amikor olvadni kezd a hó, a föld szép lassan beszívja az áldott nedvességet, mélyen dolgozni kezd, puhítja a kemény földet, könnyedén fejlődnek a gyökerek, hogy a lombkorona és a törzs fejlődése biztosítva legyen. Az esőtlen nyári időszakban, pedig majd küldi vissza a felszínre. Hasznosul, gyümölcsöt terem. A melegtől elpárolgott vizet, pedig megint pótolja az eső. Isten végtelen és okos jósága remekül találta ki. A felesleges vizet, pedig várja a patak, a folyó és a tenger. Benne az élőlények milliói. Az ember műve ez? Nem. Az emberek egy része fél az esőtől, hótól. De azért élvezi a fa gyümölcsét, és a gabonából sütött remek kenyeret. Isten elküldte Fiát, hogy az elbambult emberiség újra rádöbbenjen az Ő tanítása alapján, milyen jó hozzánk ez a láthatatlan és mégis eleven, végtelen hatalmú Isten. Íme, elmondja nekünk, hogy ki tudjuk mondani emberi szájjal, emberi fogalommal a lényegét: Atya! Sőt így igaz: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy. Mindenhol ott vagy, mindenhol Atyánk vagy, de majd csak az égben láthatunk meg, amikor szívedre ölelsz, és cseppnyi jóságunkért örökké tartó boldogsággal jutalmazol bennünket. De addig is érzékelteted velünk, hogy nagyon szeretsz minket. Országodba már itt befogadsz minket, ha elfogadjuk az igazság és szeretet szolgálatát. Sok elvadult, elembertelenedett társunk között élve kérhetjük, hogy jöjjön el számukra is a te országod, hazugság és a gyűlölet helyett az igazság és a szeretet világa. Ha kérjük, meg is adod. Még most is, amikor mindez olyan nagyon távolinak tűnik. Legyen meg a te akaratod, hiszen mi semmit nem tudunk a jövőről. A mennyeiek, azok már tudják, milyen jó, egyedül jó a te akaratod. És most a világban rengetegen éheznek. Nekünk is sok a gondunk. Te tudsz nekünk kenyeret adni akkor is, ha lelketlenek elorozzák tőlünk, mert ők nemcsak nem atyáink, de még csak nem is hasonlítanak Hozzád. És ne vígy minket kísértésbe! Abba se, amit az ördög kínál, és abba se, amelyet emberek dumálnak ránk. De szabadíts meg a gonosztól, aki jót nem tesz, mégis neki hisznek. Amen
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése