2014. március 10., hétfő

Nagyböjt 1 hete hétfő



Istenünk, ki Üdvözítőnk vagy, kérünk téríts meg minket és oktasd lelkünket mennyei tanításoddal, hogy a nagyböjti szent idő üdvösségünkre váljék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké

Nagyböjt 1 hete hétfő

„Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!”

A Leviták könyve Jákob harmadik fiáról, Léviről van elnevezve. Lévi előtt volt születési sorrend szerint Ruben és Simon. Ők lettek volna elsődlegesen az ábrahámi áldás várományosai, de ifjúkori vétkükért Jákob kizárta őket ebből. A következő testvér sem örökölte ezt az áldást, mert Isten Lévit az ószövetségi papi törzs ősének szánta. Még Egyiptomban ebből a törzsből született Áron, a zsidók első főpapja, minden zsidó pap őse is egyben, mert később is csak az ő testi leszármazottjai lehettek papok. Öccse, Mózes, pedig a zsidók legnagyobb vezetője volt, aki kétszer negyven nap és negyven éjjel folyamatosan beszélgetett Istennel a Sínai hegyen. Ő kapta a világ teremtéséről Isten kinyilatkoztatását, benne az emberek teremtését és történetét ő láthatta és írhatta le az utókor számára. Nekünk is nagyon fontos férfiú volt. Tiszteljük is nevét és köszönjük őt Istennek. Így a két testvér lett a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának, néppé válásának, társadalmi és vallási életének a vezetője, alakítója. Viszont Jákob negyedik fia, Júda örökölte az elsőszülöttségi áldást, az ő törzse lett a fejedelmi törzs, a második király, Dávid belőle származott, családja dinasztia rangot kapott az Úrtól, és belőle származott a Megváltó, a megtestesült Fiúisten, Jézus Krisztus. Mózes öt könyvéből a harmadik kapta Lévi nevét: Leviták. Azok, akik ebből a törzsből származtak, Áron papi családját kivéve, szintén Isten liturgikus szolgálatára voltak rendelve az egész Ószövetség idejére. Ők segítettek testvéreiknek, a papoknak az áldozatok bemutatásánál. Az ő dolguk volt az énekek vezetése a szentsátornál, később a templomban. Ők szedték szét a szentsátort vándorlás előtt, ők cipelték a deszkákat, szőnyegeket, takarókat, felszereléseket és építették össze az új táborhelyen. De a vallás elméleti és gyakorlati oktatása is az ő tisztük volt. Ezért kapta a rengeteg előírást tartalmazó harmadik mózesi könyv az ő nevüket: Leviták könyve, latinosan Leviticus. A mára előírt olvasmány a 19. fejezet egy része. Mivel az egész népnek szóló előírások sorakoznak benne, így kezdődik a bevezetése: „Így szól az Úr Mózeshez: Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok”. (19, 1-2) Mit is jelent ez? Isten szent lényege szerint, mert az Ő lénye teljesen más, mint a teremtett lényeké. Ebben az értelemben a zsidók, mint Isten választott népe, valamilyen formában elővételezve Jézus Krisztus megváltói halálának legnagyobb kegyelmét, az istengyermekségét, a megszentelő kegyelmet, amely magas rendű, de természetes emberi méltóságuk fölé emelte őket. Így beteljesítették Isten parancsát: Szentek legyetek, mert én, a ti Istenetek, szent vagyok. Isten szent abból a megfontolásból is, hogy Ő az un. erkölcsi szentségnek a szabályozója. Ő adja az erkölcsi szabályokat. Erkölcsös az, aki ezeknek a szabályoknak megfelelően cselekszik. Erkölcstelen az az ember, aki ezeket a szabályokat nem fogadja el, nem tartja meg. Ezeknek a szabályoknak legfontosabb gyűjteménye a tíz parancsolat. Ebben a részletben is, vannak egyéb szabályok is. Isten nekünk is mondja mindezt, és adja szívesen Jézus megváltói kegyelmeit, a megszentelő kegyelmet is és a tettre adott, erkölcsi életünket, segítő kegyelmeket is. Kérjük és éljünk velük.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése