Jézus csodái 67. - Fiad él!

Fiad él!

 

Feltámadása után Jézus sok helyen megjelent, hogy megvigasztalja a szomorkodókat.

Egy tengerparti úton megy egy síró asszony, a kora reggeli órákban. Nagyon fáradt lehet, mert időnként megáll, és leül egy útjelző kőre. Utána felkel, és megy tovább, mintha valami ösztönözné a menésre, nagy fáradtsága ellenére.

Jézus csatlakozik hozzá, mint egy köpenyébe burkolódzó utas. Az asszony nem is néz rá. Fájdalmában elmerülve megy tovább. Jézus megkérdezi:

– Miért sírsz, asszony? Honnan jössz? És hová mész, így, egészen egyedül?

– Jeruzsálemből jövök, és visszatérek otthonomba.

– Messze van?

– Félúton Joppe és Cezárea között.

– Gyalog?

– A Modin előtti völgyben a rablók elvették szamaramat és mindazt, ami rajta volt.

– Oktalan voltál, hogy egyedül mentél. Nem szoktak egyedül menni a húsvéti ünnepekre.

– Nem húsvétra mentem oda. Otthon maradtam, mert van, remélem, hogy még van, egy beteg gyermekem. Férjem elment a többiekkel. Én hagytam, hogy négy nappal előbb elinduljon, és utána én is elmentem. Mert azt mondtam: „Ő biztosan Jeruzsálemben van húsvétkor. Megkeresem.” Kicsit féltem. De azt mondtam: „Nem teszek semmi rosszat. Isten látja. Én hiszek. És tudom, hogy Ő jó. Nem fog elutasítani engem, mert...” Megáll, mintegy megfélemlítve, és lopva egy pillantást vet a mellette menő emberre, aki annyira be van burkolódzva, hogy alig látszanak szemei, Jézus összetéveszthetetlen szemei.

– Miért hallgatsz? Félsz tőlem. Azt hiszed, hogy én annak ellensége vagyok, akit te kerestél? Mert te a názáreti Mestert kerested, hogy megkérjed, jöjjön el házadba, és gyógyítsa meg a gyermeket, míg férjed távol van...

– Látom, hogy próféta vagy. Így van. De amikor megérkeztem a városba, a Mester már halott volt. – Fuldoklik a sírástól...

– És föltámadt. Nem hiszed?

– Tudom. Hiszem. De én... De én... Néhány napig reméltem, hogy én is meglátom Őt... Azt mondják, megjelent egyeseknek. És vártam az elutazással. Minden nap egy gyötrelem volt, mert... annyira beteg a gyermekem... Szívem meg volt osztva... Menjek, hogy megvigasztaljam haldoklásában... Maradok, hogy keressem a Mestert... Nem kívántam, hogy eljöjjön házamba. De hogy megígérje nekem a gyógyulást.

– És hittél abban? Gondoltad, hogy távolról?...

– Hiszek. Ó, ha azt mondta volna nekem: „Menj békében! Fiad meggyógyul”, nem kételkedtem volna benne. De nem érdemlem meg, mert... – sír, és szájához nyomja fátylát, hogy mintegy megakadályozza magát a beszédben.

– Mert férjed egyike azoknak, akik vádolták és meggyilkolták Krisztust. De Jézus Krisztus a Messiás! Isten! És Isten igazságos, asszony. Nem büntet meg egy ártatlant a bűnös miatt. Nem gyötör egy anyát azért, mert az atya bűnös. Jézus Krisztus az élő Irgalmasság...

– Ó, talán te egyik apostola vagy? Talán tudod, hol van Ő? Te... Talán Ő küldött téged hozzám, hogy ezt mondd nekem. Meghallotta, meglátta fájdalmamat, hitemet, és elküldött téged, mint ahogy a Magasságbeli elküldte Ráfael főangyalt Tóbiáshoz. Mondd meg nekem, ha így van, és én, jóllehet fáradt és lázas vagyok, visszafordulok, hogy megkeressem az Urat.

– Nem vagyok egy apostola. De Jeruzsálemben maradtak még az apostolok sok napon át, feltámadása után...

– Igaz. Megkérdezhettem volna tőlük.

– Így van. Ők folytatják a Mester munkáját.

– Nem hittem, hogy képesek csodákat tenni.

– Már tettek csodákat...

– De most... Azt mondták nekem, hogy csak egy maradt hűséges közülük, és nem hittem...

– Igen. Férjed így mondta neked, megvetve téged őrjöngésében a hamis győzelem felett. De mondom neked, hogy az ember képes vétkezni, mert csak egyedül Isten tökéletes. És az ember bűnbánatot is képes tartani. És ha bűnbánatot tart, ereje növekszik, és Isten még gyarapítja azt kegyelmével, bűnbánata következtében. A Magasságbeli Úr nem bocsátott meg talán Dávidnak?

– De ki vagy? Ki vagy, hogy oly kedvesen és bölcsen beszélsz, ha nem vagy egy apostol? Talán egy angyal vagy? Gyermekem angyala. Ő talán kilehelte lelkét, és te eljöttél, hogy előkészíts engem.

Jézus engedi, hogy köpenye leessen fejéről és arcáról, és egy közönséges vándorból átváltozik az Istenember méltóságába, aki feltámadt a halálból, és ünnepélyesen azt mondja:

– Én vagyok a Messiás, akit hiába feszítettek keresztre! Én vagyok a Feltámadás és az Élet! Menj, asszony! Fiad él, mert én megjutalmaztam hitedet. Fiad meggyógyult. Mert ha a názáreti Rabbi befejezte küldetését, az Emmánuel folytatja azt a világ végéig, mindazok számára, akik hisznek, remélnek, és akik szeretik a Hármas Egy Istent, akinek egyik Személye a megtestesült Ige, aki isteni szeretetéből elhagyta az eget, hogy eljöjjön tanítani, szenvedni és meghalni azért, hogy az Életet adja az embereknek. Menj békében, asszony! És légy erős hitedben, mert eljött az idő, amikor egy családban a férj a feleség ellen, az atya a gyermekek ellen, és ezek az ellen lesznek, mert gyűlölnek vagy, mert szeretnek engem. De boldogok azok, akiket az üldöztetés nem szakít el Életemtől.

Megáldja őt, és eltűnik.

(10-163)