2014. március 25., kedd

Jézus csodái 66. - Legyen hited szerint! 2.








– Nem. Nem csak azért, hanem mert Hermaszteusz mondott nekem róla bizonyos dolgokat, amiből nekem úgy tűnt, hogy ha megismerem Őt, többé nem leszek egy szemét.
– Tehát te hiszed, hogy Ő a Messiás?
– Hiszem. Én nem tudom jól, micsoda az a Messiás, de hiszem, hogy a názáreti Rabbi Isten Fia.
Jézus ragyog a mosolytól, miközben megkérdezi:
– És biztos vagy benne, hogy ha Ő az, meghallgat téged, körülmetéletlent?
– Biztos vagyok benne, mert ezt mondta Hermaszteusz. Azt mondta: „Ő mindenkinek a Megváltója. Az Ő számára nincsenek zsidók vagy bálványimádók, hanem csak megváltásra szoruló emberek, mert az Úristen ezért küldte Őt.” Sokan kinevettek. De én elhittem. Ha én azt mondhatom neki: „Jézus, irgalmazz nekem”, Ő meghallgat engem. Ó, ha Efraimból való vagy, vezess engem hozzá! Talán te az Ő egyik tanítványa vagy...
Jézus még inkább mosolyog, és azt tanácsolja:
– Próbálj megkérni engem, hogy gyógyítsalak meg!
– Te jó vagy, ember. Melletted oly nagy békét érzek. Igen, te jó vagy, mint... mint maga a Rabbi, és Ő biztosan felhatalmazott a csodatevésre, mert mivel oly jó vagy, csak az Ő tanítványa lehetsz. Mindnyájukat jónak találtam, akikről azt mondták nekem, hogy tanítványai. De ne sértődj meg, ha azt mondom, hogy te meggyógyíthatod a testet, de nem a lelket. És én azt is meg akarnám gyógyíttatni, amint az sikerült Hermaszteusz esetében is. Igazzá akarok válni... És ezt csak a Rabbi tudja megtenni. Én bűnös is vagyok azon kívül, hogy beteg vagyok. Nem akarok meggyógyulni testileg, hogy azután egy napon meghaljak lelkileg is. Élni akarok. Hermaszteusz azt mondta, hogy a Rabbi a lélek élete, és hogy a lélek, amelyik benne hisz, örökké él Isten Országában. Vezess engem a Rabbihoz! Légy jó! Miért mosolyogsz? Talán azt gondolod, hogy merész vagyok, mert meg akarok gyógyulni anélkül, hogy alamizsnát tudnék adni? De, ha meggyógyulok, művelni tudom a földet. Nagyon szép gyümölcseim vannak. Ha eljön a Rabbi a gyümölcsérés idején, oly hosszasan fogom vendégül látni, amily hosszan csak akarja.
– Ki mondta neked, hogy a Rabbi pénzt akar? Hermaszteusz?
– Nem. Sőt, ő azt mondta, hogy a Rabbi könyörületes a szegényekhez, és elsősorban őket segíti. De ez a szokás minden orvossal és... és mindenkivel, egyszóval mondva.
– De nem vele. Biztosítlak téged erről. És mondom neked, hogy ha fel tudnád ajzani hitedet annyira, hogy itt kérnéd a csodát, és azt lehetségesnek tartanád, részesülnél benne.
– Igazán mondod?... Biztos vagy benne? De ha egyik tanítványa vagy, nem hazudhatsz, se nem tévedhetsz. És jóllehet sajnálom, hogy nem látom a Rabbit... engedelmeskedni akarok neked... Talán mivel annyira üldözik... nem akarja, hogy lássák, nem bízik többé senkiben sem. Igaza van. De nem mi leszünk azok, akik ártani fogunk neki. Maguk a zsidók lesznek... De: íme. Azt mondom itt (és nehezen letérdel): „Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam!”
– És legyen úgy, amint hited megérdemli – mondja Jézus, parancsoló mozdulattal, amit a betegeknél használ.
Az embert mintha megvakította volna valami váratlan fény. Megérti, ki van előtte, és egy hangos kiáltást hallat, úgyhogy a pásztor, aki lejött az útra, talán azért, hogy lássa, meggyorsítja lépteit.
Az ember arcával a fűben, a földön fekszik. A pásztor feléje bök pásztorbotjával:
– Meghalt? Ki kíván mást, mint tejet, amikor a végét járja! – És csóválja fejét.
A férfi hallja ezt, és talpra ugrik, erősen, egészségesen. Azt kiáltja:
– Halott? Meggyógyultam! Feltámadtam. Ő tette velem ezt. Nem vagyok többé bágyadt az éhségtől, sem a betegségtől. Olyan vagyok, mint menyegzőm napján! Ó, áldott Jézus! Hogyan lehet, hogy nem ismertelek fel előbb?! A te irgalmasságod elárulta nevedet! A béke, amelyet melletted éreztem! Ostoba voltam! Bocsáss meg szegény szolgádnak! – És ismét a földre veti magát, imádva.
A pásztor otthagyja kecskéit, és elfut, nagy ugrásokkal, a falu felé.
Jézus leül a meggyógyult mellé, és azt mondja:
– Úgy beszéltél nekem Hermaszteuszról, mint aki meghalt. Tehát ismered a végét. Csak egy dolgot akarok tőled. Jöjj velem Efraimba, és mondd el ott valakinek, aki hozzám tartozik, miképpen ért véget az élete. Utána elküldelek Jerikóba, egy nőtanítványhoz, hogy segítsen téged hazatérő utadon.
– Ha te akarod, elmegyek. De most, hogy egészséges vagyok, már nem félek többé attól, hogy meghalok az úton. Még a fű is táplálhat engem, és nem szégyellem kinyújtani kezemet, mert nem dőzsöléssel, hanem igazságos céllal emésztettem fel vagyonomat.
– Igen, akarom. Megmondod majd neki, hogy láttál engem, és itt várok rá. Hogy már eljöhet. Nem lesz alkalmatlan senki számára. Meg tudod mondani ezt?
– De meg ám! Ah! Miért gyűlölnek téged, aki oly jó vagy?
– Mert sok embert fogva tart egy szellem. Menjünk!
Jézus útnak indul Efraim felé, és a férfi biztosan követi. Csak nagy soványsága maradt meg, betegsége emlékeként.
A faluból sokan jönnek lefelé, hadonászva és kiabálva. Hívják Jézust. Hogy álljon meg. Jézus nem hallgat rájuk, sőt meggyorsítja lépteit. Azok követik.
A történet folytatását lásd: Jd 11,469-470 és P 11,431-432.

(8-220)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése