– Nem. Nem csak azért,
hanem mert Hermaszteusz mondott nekem róla bizonyos dolgokat, amiből nekem úgy
tűnt, hogy ha megismerem Őt, többé nem leszek egy szemét.
– Tehát te hiszed, hogy Ő a
Messiás?
– Hiszem. Én nem tudom jól,
micsoda az a Messiás, de hiszem, hogy a názáreti Rabbi Isten Fia.
Jézus ragyog a mosolytól, miközben
megkérdezi:
– És biztos vagy benne, hogy ha Ő
az, meghallgat téged, körülmetéletlent?
– Biztos vagyok benne,
mert ezt mondta Hermaszteusz. Azt mondta: „Ő mindenkinek a Megváltója. Az Ő számára nincsenek zsidók
vagy bálványimádók, hanem csak megváltásra szoruló emberek, mert az Úristen
ezért küldte Őt.” Sokan kinevettek. De én elhittem. Ha én azt mondhatom neki:
„Jézus, irgalmazz nekem”, Ő meghallgat engem. Ó, ha Efraimból való vagy, vezess
engem hozzá! Talán te az Ő egyik tanítványa vagy...
Jézus még inkább mosolyog, és azt
tanácsolja:
– Próbálj megkérni engem, hogy
gyógyítsalak meg!
– Te jó vagy, ember. Melletted oly
nagy békét érzek. Igen, te jó vagy, mint... mint maga a Rabbi, és Ő biztosan
felhatalmazott a csodatevésre, mert mivel oly jó vagy, csak az Ő tanítványa
lehetsz. Mindnyájukat jónak találtam, akikről azt mondták nekem, hogy
tanítványai. De ne sértődj meg, ha azt mondom, hogy te meggyógyíthatod a
testet, de nem a lelket. És én azt is meg akarnám gyógyíttatni, amint az
sikerült Hermaszteusz esetében is. Igazzá akarok válni... És ezt csak a Rabbi
tudja megtenni. Én bűnös is vagyok azon kívül, hogy beteg vagyok. Nem akarok
meggyógyulni testileg, hogy azután egy napon meghaljak lelkileg is. Élni
akarok. Hermaszteusz azt mondta, hogy a Rabbi a lélek élete, és hogy a lélek,
amelyik benne hisz, örökké él Isten Országában. Vezess engem a Rabbihoz! Légy
jó! Miért mosolyogsz? Talán azt gondolod, hogy merész vagyok, mert meg akarok
gyógyulni anélkül, hogy alamizsnát tudnék adni? De, ha meggyógyulok, művelni
tudom a földet. Nagyon szép gyümölcseim vannak. Ha eljön a Rabbi a gyümölcsérés
idején, oly hosszasan fogom vendégül látni, amily hosszan csak akarja.
– Ki mondta neked, hogy a Rabbi
pénzt akar? Hermaszteusz?
– Nem. Sőt, ő azt mondta, hogy a
Rabbi könyörületes a szegényekhez, és elsősorban őket segíti. De ez a szokás
minden orvossal és... és mindenkivel, egyszóval mondva.
– De nem vele. Biztosítlak téged
erről. És mondom neked, hogy ha fel tudnád ajzani hitedet annyira, hogy itt
kérnéd a csodát, és azt lehetségesnek tartanád, részesülnél benne.
– Igazán mondod?... Biztos vagy
benne? De ha egyik tanítványa vagy, nem hazudhatsz, se nem tévedhetsz. És
jóllehet sajnálom, hogy nem látom a Rabbit... engedelmeskedni akarok neked...
Talán mivel annyira üldözik... nem akarja, hogy lássák, nem bízik többé
senkiben sem. Igaza van. De nem mi leszünk azok, akik ártani fogunk neki. Maguk a zsidók
lesznek... De: íme. Azt mondom itt (és nehezen letérdel): „Jézus, Isten Fia,
könyörülj rajtam!”
– És legyen úgy, amint
hited megérdemli – mondja Jézus, parancsoló mozdulattal, amit a betegeknél
használ.
Az embert mintha
megvakította volna valami váratlan fény. Megérti, ki van előtte, és egy hangos
kiáltást hallat, úgyhogy a pásztor, aki lejött az útra, talán azért, hogy
lássa, meggyorsítja lépteit.
Az ember arcával a fűben, a földön
fekszik. A pásztor feléje bök pásztorbotjával:
– Meghalt? Ki kíván mást, mint
tejet, amikor a végét járja! – És csóválja fejét.
A férfi hallja ezt, és talpra
ugrik, erősen, egészségesen. Azt kiáltja:
– Halott? Meggyógyultam!
Feltámadtam. Ő tette velem ezt. Nem vagyok többé bágyadt az éhségtől, sem a
betegségtől. Olyan vagyok, mint menyegzőm napján! Ó, áldott Jézus! Hogyan
lehet, hogy nem ismertelek fel előbb?! A te irgalmasságod elárulta nevedet! A
béke, amelyet melletted éreztem! Ostoba voltam! Bocsáss meg szegény szolgádnak!
– És ismét a földre veti magát, imádva.
A pásztor otthagyja kecskéit, és
elfut, nagy ugrásokkal, a falu felé.
Jézus leül a meggyógyult mellé, és
azt mondja:
– Úgy beszéltél nekem
Hermaszteuszról, mint aki meghalt. Tehát ismered a végét. Csak egy dolgot
akarok tőled. Jöjj velem Efraimba, és mondd el ott valakinek, aki hozzám
tartozik, miképpen ért véget az élete. Utána elküldelek Jerikóba, egy
nőtanítványhoz, hogy segítsen téged hazatérő utadon.
– Ha te akarod, elmegyek. De most,
hogy egészséges vagyok, már nem félek többé attól, hogy meghalok az úton. Még a
fű is táplálhat engem, és nem szégyellem kinyújtani kezemet, mert nem
dőzsöléssel, hanem igazságos céllal emésztettem fel vagyonomat.
– Igen, akarom. Megmondod majd
neki, hogy láttál engem, és itt várok rá. Hogy már eljöhet. Nem lesz
alkalmatlan senki számára. Meg tudod mondani ezt?
– De meg ám! Ah! Miért gyűlölnek
téged, aki oly jó vagy?
– Mert sok embert fogva
tart egy szellem. Menjünk!
Jézus útnak indul Efraim
felé, és a férfi biztosan követi. Csak nagy soványsága maradt meg, betegsége
emlékeként.
A faluból sokan jönnek
lefelé, hadonászva és kiabálva. Hívják Jézust. Hogy álljon meg. Jézus nem
hallgat rájuk, sőt meggyorsítja lépteit. Azok követik.
A történet folytatását
lásd: Jd 11,469-470 és P 11,431-432.
(8-220)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése