2014. március 20., csütörtök

Jézus csodái 61. - Gyógyítsuk meg először a betegeket!



Gyógyítsuk meg először a betegeket!

 

Jézus a felszabadított rabszolgák jeruzsálemi zsinagógájában van, ahol a zsinagógafőnök barátságosan fogadja.
– Gyógyítsuk meg először a betegeket! – mondja neki Jézus, amikor a zsinagógafőnök bevezeti őt a nagy terembe. És asszonytól asszonyig megy, rájuk téve kezeit.
Néhányan közülük egészségesek, de szenvednek kisgyermekük miatt, akit karjukban tartanak, és Jézus meggyógyítja a kisgyermekeket. Ezek egyike egy teljesen megbénult kislány, aki amint meggyógyult, felkiált:
– Szitáre megcsókolja kezedet, Uram!
Jézus, aki már elhaladt előtte, visszafordul, és mosolyogva megkérdezi tőle:
– Szíriai vagy?
Az anyja magyarázza:
– Föníciai, Uram. Szidonon túlról. A Tamiri-folyó partján élünk. És van tíz másik fiam és két más lányom, akiknek egyikét Szírának, a másikat Tamirának hívjuk. Szira özvegy, jóllehet alig több egy serdülő leánynál. Annyira, hogy mivel szabad, itt lakik a városban, testvérénél, és a te követőd. Ő mondta nekünk, hogy te mindent meg tudsz tenni.
– Nincs veled?
– De igen, Uram. Ott van! A mögött az asszony mögött.
– Jöjj előre! – parancsolja Jézus.
Az asszony félénken előrejön.
– Nem kell félned tőlem, ha szeretsz engem – vigasztalja őt Jézus.
– Szeretlek. Azért hagytam el városomat. Mert azt gondoltam, hogy még hallani foglak téged, és... megtanulom elfogadni szenvedésemet... – Sír.
– Mikor váltál özveggyé?
– Március végén... Ha ott lettél volna, Zénó nem halt volna meg. Ő mondta... mert hallott beszélni téged, és hitt benned.
– Akkor nem halt meg, asszony. Mert aki hisz bennem, az él. Nem ez az igazi élet, amelyben a test él, ezekben a napokban. Az élet az, amelyet elérnek az emberek, követve az Utat, Igazságot és Életet, és az Ő szavai szerint cselekszenek. Akkor is, ha csak kevés ideig hitt és követett és cselekedett így, és hamarosan félbeszakította azt a test halála, akkor is, ha csak egy napot, csak egy órát élt így, igazán mondom neked, hogy az az ember nem ismeri meg többé a halált. Mert Atyám, aki minden ember Atyja, nem az én Törvényem és az ebből eredő Hit szerint élt időt veszi számításba, hanem az ember akaratát, aki mindhalálig ebben a Törvényben és Hitben akar élni. Én megígérem az örök Életet annak, aki hisz bennem, és a szerint cselekszik, amint tanítom, szeretve az Üdvözítőt, terjesztve ezt a szeretetet, gyakorolva azt az alatt az idő alatt, amit Isten ad neki.
Mindazok munkálkodnak az én szőlőmben, akik hozzám jönnek, és azt mondják: „Uram, fogadj be minket munkásaid közé”, és megmaradnak ebben a szándékban addig, míg Atyám befejezettnek nem ítéli napjukat. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy lesznek olyan munkások, akik csak egy órát dolgoztak, utolsó órájukat, és akik előbb megkapják jutalmukat, mint azok, akik az első órától kezdve dolgoztak, de mindig lanyhán, és egyedül csak azért, mert féltek attól, hogy egyébként a pokolba kerülnek. Nem így kell dolgozni ahhoz, hogy Atyám azonnal megjutalmazza őket a dicsőséggel. Sőt, ezeknek a számító önzőknek, akik épp csak annyit dolgoznak, amennyivel elkerülhetik az örök büntetést, az örök Bíró hosszú jóvátételt szab ki. Saját kárukra, meg kell tanulniuk a hosszú jóvátétel által azt, hogy elérjék a tevékeny szeretetet, és az igazi szeretetet, teljesen Isten dicsőségére irányítva azt. És még azt is mondom neked, hogy a jövőben sokan lesznek, főleg a pogányok között, akik csak egy óráig dolgoznak, vagy még annyit sem, de akik megdicsőülnek Országomban, mert abban az egy órában, amelyben válaszoltak az őket Isten szőlőjébe meghívó kegyelemnek, elérkeztek a hősies szeretet tökéletességére. Vigasztalódj meg azért, asszony! A te férjed nem halt meg, hanem él. Nem veszett el számodra, csak egy időre elvált tőled. Most te, mint egy jegyes, aki még nem lépett be jegyesének házába, készülj fel az igazi, halhatatlan házasságra azzal, akit siratsz. Ó, boldog a két megszentelődött lélek házassága, akik egyesülnek az örökkévalóságban, ahol többé nincs elválás, nem kell félni sem a szeretetlenségtől, sem a szenvedéstől, ahol a lelkek örvendeznek Isten és egymás kölcsönös szeretetében! Az igazak halála az igazi élet, mert semmi sem tudja fenyegetni a lélek életét, azaz megmaradását az Igazságosságban. Ne sírj, és ne sírd vissza azt, ami megszűnt, Szíra! Emeld fel lelkedet, és láss, igazában és helyesen! Isten szeretett tégedet, megmentve társadat a veszélytől, amit a világ jelenthetett volna számára, tönkretéve belém vetett hitét.
– Te megvigasztaltál engem, Uram. Úgy fogok élni, amint mondod. Légy áldott mindörökre, és veled együtt Atyád is!

(7-1786)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése