Gyógyítsuk meg először a betegeket!
Jézus a felszabadított
rabszolgák jeruzsálemi zsinagógájában van, ahol a zsinagógafőnök barátságosan
fogadja.
– Gyógyítsuk meg először
a betegeket! – mondja neki Jézus, amikor a zsinagógafőnök bevezeti őt a nagy
terembe. És asszonytól asszonyig megy, rájuk téve kezeit.
Néhányan közülük
egészségesek, de szenvednek kisgyermekük miatt, akit karjukban tartanak, és
Jézus meggyógyítja a kisgyermekeket. Ezek egyike egy teljesen megbénult
kislány, aki amint meggyógyult, felkiált:
– Szitáre megcsókolja
kezedet, Uram!
Jézus, aki már elhaladt
előtte, visszafordul, és mosolyogva megkérdezi tőle:
– Szíriai vagy?
Az anyja magyarázza:
– Föníciai, Uram.
Szidonon túlról. A Tamiri-folyó partján élünk. És van tíz másik fiam és két más
lányom, akiknek egyikét Szírának, a másikat Tamirának hívjuk. Szira özvegy,
jóllehet alig több egy serdülő leánynál. Annyira, hogy mivel szabad, itt lakik
a városban, testvérénél, és a te követőd. Ő mondta nekünk, hogy te mindent meg tudsz
tenni.
– Nincs veled?
– De igen, Uram. Ott van! A mögött
az asszony mögött.
– Jöjj előre! – parancsolja Jézus.
Az asszony félénken előrejön.
– Nem kell félned tőlem, ha
szeretsz engem – vigasztalja őt Jézus.
– Szeretlek. Azért
hagytam el városomat. Mert azt gondoltam, hogy még hallani foglak téged, és...
megtanulom elfogadni szenvedésemet... – Sír.
– Mikor váltál özveggyé?
– Március végén... Ha
ott lettél volna, Zénó nem halt volna meg. Ő mondta... mert hallott beszélni
téged, és hitt benned.
– Akkor nem halt meg,
asszony. Mert aki hisz bennem, az él. Nem ez az igazi élet, amelyben a test él, ezekben a napokban. Az élet
az, amelyet elérnek az emberek, követve az Utat, Igazságot és Életet, és az Ő
szavai szerint cselekszenek. Akkor is, ha csak kevés ideig hitt és követett és
cselekedett így, és hamarosan félbeszakította azt a test halála, akkor is, ha
csak egy napot, csak egy órát élt így, igazán mondom neked, hogy az az ember
nem ismeri meg többé a halált. Mert Atyám, aki minden ember Atyja, nem az én
Törvényem és az ebből eredő Hit szerint élt időt veszi számításba, hanem az
ember akaratát, aki mindhalálig ebben a Törvényben és Hitben akar élni. Én
megígérem az örök Életet annak, aki hisz bennem, és a szerint cselekszik, amint
tanítom, szeretve az Üdvözítőt, terjesztve ezt a szeretetet, gyakorolva azt az
alatt az idő alatt, amit Isten ad neki.
Mindazok munkálkodnak az én
szőlőmben, akik hozzám jönnek, és azt mondják: „Uram, fogadj be minket
munkásaid közé”, és megmaradnak ebben a szándékban addig, míg Atyám
befejezettnek nem ítéli napjukat. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy lesznek
olyan munkások, akik csak egy órát dolgoztak, utolsó órájukat, és akik előbb
megkapják jutalmukat, mint azok, akik az első órától kezdve dolgoztak, de
mindig lanyhán, és egyedül csak azért, mert féltek attól, hogy egyébként a
pokolba kerülnek. Nem így kell dolgozni ahhoz, hogy Atyám azonnal megjutalmazza
őket a dicsőséggel. Sőt, ezeknek a számító önzőknek, akik épp csak annyit
dolgoznak, amennyivel elkerülhetik az örök büntetést, az örök Bíró hosszú
jóvátételt szab ki. Saját kárukra, meg kell tanulniuk a hosszú jóvátétel által
azt, hogy elérjék a tevékeny szeretetet, és az igazi szeretetet, teljesen Isten
dicsőségére irányítva azt. És még azt is mondom neked, hogy a jövőben sokan
lesznek, főleg a pogányok között, akik csak egy óráig dolgoznak, vagy még
annyit sem, de akik megdicsőülnek Országomban, mert abban az egy órában,
amelyben válaszoltak az őket Isten szőlőjébe meghívó kegyelemnek, elérkeztek a
hősies szeretet tökéletességére. Vigasztalódj meg azért, asszony! A te férjed
nem halt meg, hanem él. Nem veszett el számodra, csak egy időre elvált tőled.
Most te, mint egy jegyes, aki még nem lépett be jegyesének házába, készülj fel
az igazi, halhatatlan házasságra azzal, akit siratsz. Ó, boldog a két
megszentelődött lélek házassága, akik egyesülnek az örökkévalóságban, ahol
többé nincs elválás, nem kell félni sem a szeretetlenségtől, sem a
szenvedéstől, ahol a lelkek örvendeznek Isten és egymás kölcsönös szeretetében!
Az igazak halála az igazi élet, mert semmi sem tudja fenyegetni a lélek életét,
azaz megmaradását az Igazságosságban. Ne sírj, és ne sírd vissza azt, ami
megszűnt, Szíra! Emeld fel lelkedet, és láss, igazában és helyesen! Isten
szeretett tégedet, megmentve társadat a veszélytől, amit a világ jelenthetett
volna számára, tönkretéve belém vetett hitét.
– Te megvigasztaltál engem, Uram.
Úgy fogok élni, amint mondod. Légy áldott mindörökre, és veled együtt Atyád is!
(7-1786)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése