Jézus Jerikóban jár. Vele van
Zakeus, Péter és Jakab, Zebedeus fia, aki megjegyzi:
– Mester, a betegek ott vannak, a
mezőn.
– Megyek. – Jézus odamegy a
betegekhez, akik könyörögnek, hogy gyógyítsa meg őket. Van köztük egy idősebb
asszony, aki megmerevedett az izületi gyulladástól, egy béna, egy félkegyelmű
fiatalember, egy tüdőbajosnak látszó leány, és két szembajos. Jézus
meggyógyítja valamennyit.
A nép örömében kiáltozik.
De még nem ért véget a betegek
sora. Előre jön egy anya, akit a fájdalom eltorzított, két barátnőjétől vagy
rokonától támogatva, letérdel, és kéri:
– Van egy haldokló fiam. Nem
tudták idehozni... Könyörülj rajtam!
– Tudsz teljesen hinni?
– Mindent, Uram!
– Akkor térj vissza otthonodba!
– Hazamenni?... Nélküled?... – Az
asszony egy pillanatig szomorúan néz. Utána felfogja. Szegény arca átalakul.
Felkiált: – Megyek, Uram! És áldott légy te, és a Magasságbeli, aki téged
küldött! – És elfut, gyorsabban, mint társai...
Jézus odafordul egy jerikóihoz,
aki méltóságteljes megjelenésű, és megkérdezi:
– Ez a nő zsidó?
– Nem. Legalábbis nem
annak született. Milétuszból jött. Férje azonban közülünk való, és ő is
elfogadja hitünket.
– Megtanult jobban
hinni, mint sok zsidó – jegyzi meg Jézus.
(7-1674)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése