Sok boldogtalan megy oda
Jézus meglátogatja Johannát, Kúza
feleségét, Tibériásban, és utána gyalog elindul a közelben lévő Emmausz
melegfürdői felé, apostolaival.
– Sok boldogtalan megy a
forrásokhoz, egyesek gyógyulást keresve, mások alamizsnát kérve.
– De nekünk nincs egy fillérünk
sem... – jegyzi meg Jakab, Zebedeus fia.
Jézus nem válaszol neki.
Amint Jézus megérkezik a
melegvízforrásokhoz, az ott levő emberek különféle megjegyzéseket tesznek rá. Ő
nem törődik velük, csak azokra hallgat, akik segítségét kérik.
Amikor Jézus visszaállítja egy
tíruszi ember izületi gyulladástól megmerevedett végtagjainak mozgását, megingatja
sok pogány gúnyos közömbösségét.
– Ejha! – kiált fel egy öreg,
kiélt képű római. – Ejha! Szép dolog így meggyógyulni. Idehívom.
– Nem neked való, öreg Szilénusz.
Mit csinálnál, ha meggyógyulnál?
– Visszatérnék az élvezetekhez!
– Akkor hiábavaló a szomorú
Názáretihez menned.
– Én megyek, és fogadok mindenre,
amim van, hogy...
– Ne fogadj! Elveszted.
– Hagyd őt fogadni. Még részeg. És
örülni fogunk pénzének.
Az öreg tántorogva leszáll
ágyáról, és elér Jézushoz, aki egy zsidó anyát hallgat, amint halálosan sápadt
leányáról beszél, akit kézen fogva vezet.
– Ne félj, asszony! Lányod nem fog
meghalni. Térj haza! Ne vidd őt a forrásokhoz! Ott nem nyerné vissza testének
egészségét, de elvesztené lelkének tisztaságát. Ezek a lealacsonyító
szabadosság helyei – mondja Jézus oly hangosan, hogy mindenki hallhatja.
– Hiszek, Rabbi! Visszatérek
házamba. Áldd meg szolgálóidat, Mester!
Jézus megáldja őket, és tovább
akar menni. A római meghúzza ruháját:
– Gyógyíts meg engem! –
parancsolja.
Jézus ránéz, és megkérdezi:
– Hol?
A rómaiak, és velük együtt a
görögök, föníciaiak, akik összegyűltek, gúnyolódnak, és fogadnak. A zsidók,
akik odamentek, mormognak:
– Megszentségtelenítés!
Átkozottak! – és hasonló kifejezésekkel illetik, de kíváncsian megállnak.
– Hol? – kérdezi Jézus.
– Mindenütt. Beteg vagyok... ah!
ah! ah! – Az ember elsorolja bajait, és kifejezi a haláltól való félelmét.
Jézus szigorúan ránéz, és azt
mondja:
– Valóban félned kell a haláltól,
mert megölted magadat – és hátat fordít neki. Az ismét meg akarja ragadni Jézus
ruháját, de Ő eltávozik.
– Hüvelykujj lefelé! A zsidók
úgynevezett királya nem kegyelmezett neked. Add ide az erszényedet!
Elvesztetted a fogadást.
A források már közel vannak, mert
érezni lehet az erős kénszagot.
– Menjünk le a folyó felé, hogy
elkerüljük ezeket a tisztátalanokat? – kérdezi Péter.
– Nem mind tisztátalan, Simon.
Izraelből is sokan vannak köztük – mondja Jézus.
Elérkeznek a forrásokhoz. Sok
zsidó iszik ott a kénes vízből. Az egyik pavilonban csak zsidók vannak. Talán
az nekik van fenntartva.
Sok beteg van a hordozható
ágyakon, és mikor meglátják Jézust, sokan kiáltoznak:
– Jézus, Dávid Fia, irgalmazz
nekem!
Jézus ezekhez megy. Bénák, izületi
gyulladásosok, megmerevedettek, csonttörésben szenvedők, akiknek csontja nem
forr össze, vérszegények, mirigybajosok, idő előtt elsorvadt nők, koravén
gyermekek. És a fák alatt koldusok, akik alamizsnáért könyörögnek.
Jézus megáll a betegek mellett.
Elterjed a hír, hogy a Rabbi beszélni és gyógyítani fog. Más fajokból származók
is odamennek, hogy lássák.
Jézus elkezdi beszédét:
– Az irgalmasság megnyitja a
kegyelem kapuit. Legyetek irgalmasok, hogy irgalmat nyerjetek! Minden ember
szegény valamiben: egyiknek pénze nincs, mások a szeretetet nélkülözik, vagy a
szabadságot, az egészséget. És minden embernek szüksége van Isten segítségére,
aki a világot teremtette, és aki, mint egyetlen Atya, segíteni tudja
gyermekeit.
Szünetet tart, mintegy időt adva a
népnek, hogy eldöntse, Őt akarja-e hallgatni, vagy a fürdőkbe akar-e menni. De
legtöbbjük megfeledkezik a fürdőről. Jézus folytatja:
– Tegnap azt mondták nekem: „Nehéz
teljesíteni azt, amit te kívánsz.” Nem. Nem nehéz. Tanításom a szeretetre
alapul, és a szeretetet sohasem nehéz teljesíteni. Mit hirdet az én tanításom?
Az igaz Isten tiszteletét, a felebarát szeretetét. Az ember örök gyermek, fél
az árnyéktól, és ábrándokat követ, mert nem ismeri a szeretetet. A szeretet
bölcsesség és világosság. Bölcsesség, mert leszáll, hogy oktasson. Világosság,
mert azért jön, hogy megvilágítson. Ott, ahol világosság van, megszűnnek az
árnyékok, és ahol bölcsesség van, megszűnik az ábrándozás. Hallgatóim között
vannak pogányok. Ők azt mondják: „Hol van az Isten?” Azt mondják: „Ki biztosít
minket arról, hogy a te istened az igazi?” Azt mondják: „Ki biztosít minket
arról, hogy igazat mondasz?” Nemcsak a pogányok mondják ezt. Mások is
megkérdeznek engem: „Milyen hatalommal teszed ezt?” Azzal a hatalommal, amely
az Atyától jön hozzám, attól az Atyától, aki minden dolgot az ő kedves
teremtménye szolgálatába állított, és aki engem küld, hogy oktassam az
embereket, az én testvéreimet. Az az Atya, aki hatalmat adott a föld méhének,
hogy gyógyító erőt adjon a forrásoknak, korlátozhatja Krisztusának hatalmát? És
ki, melyik Isten, ha nem az igaz Isten engedheti meg az Emberfiának, hogy csodákat
műveljen, újjáteremtve a szétroncsolódott tagokat? A pogány isteneknek melyik
idejében látták, hogy a vakok visszanyerték látásukat, a bénák mozgásukat, a
haldoklók egy ember egyetlen „akarom”-jára egészségesebbekké válnak az
egészségeseknél? Nos, én, azért, hogy megdicsőítsem az igaz Istent, és
megismertessem Őt veletek, hogy ti is dicsőítsétek, azt mondom az itt
összegyűlteknek, bármi legyen is fajuk és vallásuk, hogy részesüljenek abban az
egészségben, amit a víztől kérnek, és részesüljenek abban tőlem, az élő Víztől,
aki életet adok a testnek és a léleknek, aki hisz bennem, és aki helyes szívvel
irgalmasságot gyakorol. Én nem kérek nehéz dolgokat. A hitnek és a szeretetnek
egy indulatát kérem. Nyissátok meg szíveteket a hitnek! Nyissátok meg szíveteket
a szeretetnek! Kezdjétek szeretni felebarátotokat! Tudjatok irgalmasok lenni!
Kétharmad része az embereknek az önzés és a paráznaság miatt beteg. Törjétek le
az önzést, fékezzétek meg a parázna vágyakat! Elnyeritek a testi egészséget és
a bölcsességet. Törjétek le kevélységet! És az igaz Isten kegyelmeiben
részesültök. Én alamizsnát kérek tőletek a szegények számára, és utána megadom
nektek az egészség adományát.
És Jézus felhajtja köpenyének
egyik szárnyát, és kiterjeszti, hogy abban fogadja a pénzt. A pogányok és a
zsidók sietnek sok pénzt adni neki. És nemcsak pénzt adnak, hanem gyűrűket vagy
más ékszereket is vetnek bele a római nők, akik mondanak valamit Jézusnak,
amikor közelében vannak, s akiknek Jézus röviden válaszol.
Az adakozás befejeződött. Jézus
hívja az apostolokat, hogy ők vezessék hozzá a koldusokat, és ugyanazzal a
gyorsasággal, amellyel a pénzt kapta, szét is osztja, az utolsó fillérig.
Megmaradnak az ékszerek, amelyeket Jézus visszaad az adományozóknak, mert ott
helyben senki se tudja pénzzé változtatni. És hogy megvigasztalja az
adományozókat, azt mondja:
– A vágy ugyanolyan értékes, mint
a cselekedet. A felajánlás értékes, mintha szétosztották volna, mert Isten
látja az ember gondolatait.
Utána kiegyenesedik, és azt
kiáltja:
– Kitől jön az én hatalmam? Az
igaz Istentől. Atya, tündökölj Fiadban! A te nevedben megparancsolom a
betegeknek: menjetek!
És, amint már sokszor láttam:
felkelnek a betegek, kiegyenesednek a meggörnyedtek, mozognak a bénák,
visszatér a szín az arcokba, a ragyogás a szemekbe, hozsannát kiáltoznak, a
rómaiak kölcsönösen gratulálnak egymásnak. A rómaiak között van két nő és egy
férfi, akik utánozni akarják a meggyógyított zsidókat, és, mivel még nem értek
el az alázatosságnak arra a fokára, hogy megcsókolják Jézus lábát, meghajolnak,
megfogják köntösének egy szárnyát, és azt csókolják meg.
Jézus el akarja hagyni a tömeget,
de az, néhány megátalkodott római és még bűnösebben megátalkodott zsidó
kivételével, követi Őt a Taricheába vezető úton.
(6-1174)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése