A Megváltás indítéka Szent János szerint
Amikor Jézus harmadszor jövendölte meg szenvedését tanítványainak és még a levegőben vibrált a vezetők megátalkodása, Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, s azt mondta nekik az úton: Most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák, és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad”(Mt 20,18-19) Váratlanul „odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Megkérdezte tőle: Mit akarsz? Intézd úgy, felelte, hogy két fiam közül az egyik a jobbod a másik balod felől üljön országodban.(20-21) Jézus elszomorodott. A szenvedések kínjai, ellenségei és dühödt martalócok gonoszkodásai gyötrik. Két kiváló apostola pedig diadalmas zsidó Messiásról álmodozik, ahol Jézus végre kardot ránt, a győzelem máris kész tény, a legfőbb helyek jó előre biztosítva vannak. Jézus ezt az önzést és önbizalmat azonnal lehűti:”Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, s aki első akar lenni, legyen cselédetek”(26-27) János ebben a percben kezdte kiérdemelni a címet:”A tanítvány, akit Jézus szeretett” Az idős Szent János sokat foglalkozott a szeretet erényével. „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet, mert Isten szeretetet abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy Ő szeret minket és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül.(Jn 4,7-10) János hangsúlyozza, a megtestesülés nemcsak azért volt fontos, mert emberi lelke lett az angyalok természetének és az emberek lelkének ősmintája, emberi teste pedig az összes anyagnak, az egész csillagvilágnak. (Kol1,14-20) Isten öröktől fogva tudta, hogy az ember a sátánnak rabjává válik az ősbűn miatt. Az Istenembernek öröktől fogva készülnie kellett arra, hogy bűneinkért engeszteléssé válik. Ez az isteni szeretet az Atya és a Fiú közös szeretete az emberek iránt:”Senki nem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből az Emberfia, aki a mennyben van. Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában (Jn 3,13-18) Majd az utolsó vacsorán ezt mondja:” Legyenek mindnyájan egyek. Amit, te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint, mi egy vagyunk. Én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, hogy megtudja a világ, hogy te küldtél engem és szereted Őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.”(17,21-24) Velem gondolkodó Olvasó testvéreim! Ha így van, akkor Jézus korábban szeretett minket, mint a több évmilliós világmindenséget, mert mi a gyermekei vagyunk.
Amikor Jézus harmadszor jövendölte meg szenvedését tanítványainak és még a levegőben vibrált a vezetők megátalkodása, Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, s azt mondta nekik az úton: Most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák, és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad”(Mt 20,18-19) Váratlanul „odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Megkérdezte tőle: Mit akarsz? Intézd úgy, felelte, hogy két fiam közül az egyik a jobbod a másik balod felől üljön országodban.(20-21) Jézus elszomorodott. A szenvedések kínjai, ellenségei és dühödt martalócok gonoszkodásai gyötrik. Két kiváló apostola pedig diadalmas zsidó Messiásról álmodozik, ahol Jézus végre kardot ránt, a győzelem máris kész tény, a legfőbb helyek jó előre biztosítva vannak. Jézus ezt az önzést és önbizalmat azonnal lehűti:”Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, s aki első akar lenni, legyen cselédetek”(26-27) János ebben a percben kezdte kiérdemelni a címet:”A tanítvány, akit Jézus szeretett” Az idős Szent János sokat foglalkozott a szeretet erényével. „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet, mert Isten szeretetet abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy Ő szeret minket és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül.(Jn 4,7-10) János hangsúlyozza, a megtestesülés nemcsak azért volt fontos, mert emberi lelke lett az angyalok természetének és az emberek lelkének ősmintája, emberi teste pedig az összes anyagnak, az egész csillagvilágnak. (Kol1,14-20) Isten öröktől fogva tudta, hogy az ember a sátánnak rabjává válik az ősbűn miatt. Az Istenembernek öröktől fogva készülnie kellett arra, hogy bűneinkért engeszteléssé válik. Ez az isteni szeretet az Atya és a Fiú közös szeretete az emberek iránt:”Senki nem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből az Emberfia, aki a mennyben van. Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában (Jn 3,13-18) Majd az utolsó vacsorán ezt mondja:” Legyenek mindnyájan egyek. Amit, te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint, mi egy vagyunk. Én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, hogy megtudja a világ, hogy te küldtél engem és szereted Őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.”(17,21-24) Velem gondolkodó Olvasó testvéreim! Ha így van, akkor Jézus korábban szeretett minket, mint a több évmilliós világmindenséget, mert mi a gyermekei vagyunk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése