Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.03.21. péntek
A Szentírás leírja Ábrahám unokáinak, az ikermagzatnak születésük előtti torzsalkodását,amit édesanyjuk, Rebekka pontosan érzékelt méhében. Istentől kérdezte, hogy mi lehet ez a különös jelenség? Az Úr azt válaszolta neki: „Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik legyőzi a máikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”(Ter 25,23)
Az Úr elmondta az édesanyának, hogy a két fiú nem fogja szeretni egymást,és az egész történelem során ez a megállapítás jellemzi majd utódaikat is.Ézsaunak sűrű vörös szőrzete volt, ezért Edomnak, vörös szőrös embernek nevezték, leszármazottjait pedig edomitáknak. Jákob születésének körülményei miatt kapta ezt az eredeti nevét. A névadás szempontja kettős volt: A szülés kezdetekor az ő keze jelent meg elsőnek, neve ezért jelentheti ezt: félretolta testvérét (aqeb), vagy „Isten oltalmazzon” (aqob). Kétezer év múlva is gyűlölték egymást az utódnépek. Amikor a rómaiak elfoglalták a volt Zsidó országot és három provinciát alakítottak ki a területéből, az első helytartó az edomita Heródes lett a császári kapcsolatai miatt és maradt három évtizedig. Jákob utódaiból kialakult izraelita nép is sok testvérharcot vívott a történelem során. Jákob tizenegyedik szülöttét, Józsefet szerette legjobban. Ő volt a legintelligensebb a testvérek között, másrészt Isten is kedvelte és ezt ki is mutatta különböző álomlátásokkal. A testvérei viszont rögtön észrevették mindkét előnyét, irigykedtek rá, és a legkisebb öccsük, Benjamin kivételével nemcsak irigyelték tehetségeit, de össze is fogtak ellene. Egy alkalommal a tíz féltestvér a lakhelyüktől távol legeltették a család birkanyáját. Jákob Józsefet nem küldte velük. Napok múlva azonban megbízta őt a családfő, hogy menjen utánuk, nézze meg, rendben van-e minden. Amikor az óriási réteken közeledett hozzájuk, felismerték, és azonnal megfogamzott bennük a testvérgyilkosság terve: „így szóltak egymáshoz: Nézzétek, ott jön az álomlátó. Rajta, öljük meg, dogjuk egy ciszternába, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból. Amikor meghallotta ezt Ruben, igyekezett kimenteni a kezükből, és így szólt: Ne vegyük el az életét. Ruben még azt mondta nekik: Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá. Ezt mondta, mert ki akarta menteni kezükből, és vissza akarta küldeni apjához. Mikor József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. Júda így szólt testvéreihez: Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket, és vérét betakarjuk? Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégis csak testvérünk, saját testünk. Testvérei hallgattak rá. Amikor tehát a midianita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet húsz ezüstért. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet.(Ter37,19-28)
József története megrázza a jó érzésű embereket. Irigyelték, mert okosnak született, mert az Isten egyéb szellemi javakkal is kitüntette. Álmaiban felkészítette arra, hogy majd egy ősi birodalomnak, Egyiptomnak alkirálya legyen. De saját családja sem hitt neki: irigyelték a testvérei, és eladták rabszolgának. Isten pedig az ő hite és ügyessége által mentette meg egy földrész népeit az éhhaláltól. Ezért látjuk benne Jézus Krisztus előképét, aki a föld minden lakójának minden bűnét és a bűnökért járó összes büntetését magára vállalta, fölvitte a keresztfára, borzalmas gyötrődéssel, a kereszten három órás szenvedésével megváltott bennünket. Júdás díja harminc ezüst lett, öngyilkosság és örök pokol. Jézus pedig minden bűnbánónak örök öröme.
2014.03.21. péntek
A Szentírás leírja Ábrahám unokáinak, az ikermagzatnak születésük előtti torzsalkodását,amit édesanyjuk, Rebekka pontosan érzékelt méhében. Istentől kérdezte, hogy mi lehet ez a különös jelenség? Az Úr azt válaszolta neki: „Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik legyőzi a máikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”(Ter 25,23)
Az Úr elmondta az édesanyának, hogy a két fiú nem fogja szeretni egymást,és az egész történelem során ez a megállapítás jellemzi majd utódaikat is.Ézsaunak sűrű vörös szőrzete volt, ezért Edomnak, vörös szőrös embernek nevezték, leszármazottjait pedig edomitáknak. Jákob születésének körülményei miatt kapta ezt az eredeti nevét. A névadás szempontja kettős volt: A szülés kezdetekor az ő keze jelent meg elsőnek, neve ezért jelentheti ezt: félretolta testvérét (aqeb), vagy „Isten oltalmazzon” (aqob). Kétezer év múlva is gyűlölték egymást az utódnépek. Amikor a rómaiak elfoglalták a volt Zsidó országot és három provinciát alakítottak ki a területéből, az első helytartó az edomita Heródes lett a császári kapcsolatai miatt és maradt három évtizedig. Jákob utódaiból kialakult izraelita nép is sok testvérharcot vívott a történelem során. Jákob tizenegyedik szülöttét, Józsefet szerette legjobban. Ő volt a legintelligensebb a testvérek között, másrészt Isten is kedvelte és ezt ki is mutatta különböző álomlátásokkal. A testvérei viszont rögtön észrevették mindkét előnyét, irigykedtek rá, és a legkisebb öccsük, Benjamin kivételével nemcsak irigyelték tehetségeit, de össze is fogtak ellene. Egy alkalommal a tíz féltestvér a lakhelyüktől távol legeltették a család birkanyáját. Jákob Józsefet nem küldte velük. Napok múlva azonban megbízta őt a családfő, hogy menjen utánuk, nézze meg, rendben van-e minden. Amikor az óriási réteken közeledett hozzájuk, felismerték, és azonnal megfogamzott bennük a testvérgyilkosság terve: „így szóltak egymáshoz: Nézzétek, ott jön az álomlátó. Rajta, öljük meg, dogjuk egy ciszternába, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból. Amikor meghallotta ezt Ruben, igyekezett kimenteni a kezükből, és így szólt: Ne vegyük el az életét. Ruben még azt mondta nekik: Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá. Ezt mondta, mert ki akarta menteni kezükből, és vissza akarta küldeni apjához. Mikor József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. Júda így szólt testvéreihez: Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket, és vérét betakarjuk? Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégis csak testvérünk, saját testünk. Testvérei hallgattak rá. Amikor tehát a midianita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet húsz ezüstért. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet.(Ter37,19-28)
József története megrázza a jó érzésű embereket. Irigyelték, mert okosnak született, mert az Isten egyéb szellemi javakkal is kitüntette. Álmaiban felkészítette arra, hogy majd egy ősi birodalomnak, Egyiptomnak alkirálya legyen. De saját családja sem hitt neki: irigyelték a testvérei, és eladták rabszolgának. Isten pedig az ő hite és ügyessége által mentette meg egy földrész népeit az éhhaláltól. Ezért látjuk benne Jézus Krisztus előképét, aki a föld minden lakójának minden bűnét és a bűnökért járó összes büntetését magára vállalta, fölvitte a keresztfára, borzalmas gyötrődéssel, a kereszten három órás szenvedésével megváltott bennünket. Júdás díja harminc ezüst lett, öngyilkosság és örök pokol. Jézus pedig minden bűnbánónak örök öröme.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése