Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.03.18. kedd
„Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe! Minek nekem megannyi véres áldozatotok? mondja az Úr. Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek… Hogyan tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeiteket? Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Ha kiterjesztitek imára kezeteket,elfordítom szememet.Akármennyit imádkoztok is,nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér”(Iz 1,10-16)
Ha Mózes második harmadik könyvét olvassuk, a kivonulásról és az istentiszteletekről szóló fejezetekben az Úr úgy diktálja az előbbi nyolc sor tételeit nemes értelemben, mint az emberek adta csodálatosan kedves adományokat. A negyven napos elsőszülött kisfiúkat bemutató anyák nem cseréltek volna senkivel ott a templomudvaron sorakozva, hiszen ők megértették a mennyei Atya csodálatos örömét, hogy ezek a fiatalasszonyok a férjükkel beteljesült szerelem gyümölcsét tartják a kezükben. Ezt nem is kifogásolja az Úr az iménti panaszáradatban. Inkább a nem természetes kapcsolatokat ítéli el Isten, amikor kifogásai hosszú sorát ezzel indítja: Halljátok az Úr szavát Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe! Az Úr kifogása inkább az, hogy népe az ünnepek során nem keresi kedvét, hanem a divatossá vált bálványozástól szennyes kézzel és lélekkel nem tudnak Istenüknek, az egyetlen élő és Szent Istenek tiszta szívvel örömáldozatot adni. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”, figyelmeztetett később Jézus. (Lk 16,13) „Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat!” (Iz 1,16) Mire gondolhatott itt a próféta? Nyilván nem az örökös kézmosásra, amit Jézus a lelki tisztulás helyett kifogásolt. A gonosz tetteket, a bűnöket is lehetett Isten elé vinni bánattal, de a bocsánat ezzel még nem volt biztosítva, hiszen ez a szentgyónásban az Újszövetség kiváltsága. Az igazi „megmosdás” az Ószövetségben csak a megszentelő kegyelem által volt elérhető. Ezt pedig kizárólag Jézus kínszenvedése adhatja. Az Úr halála és feltámadása után a keresztség szentsége adja, azt megelőzően pedig Jézus érdemeire való tekintettel elővételezheti, megelőlegezheti az Üdvözítő. Nem lehetetlen, hogy aki hitt a Messiás eljövetelében és készült általa megtisztulni, elnyerhette ezt az elővételezést. Az Ábrahámtól származottak a körülmetéléssel. Azok, akik a pokol tornácán várták a Messiás eljövetelét, Isten irgalmából ilyen vagy más formában részesültek az „igazságban”, azaz a megigazulásban.(Iz 1,17) Ennek előzménye: „Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat!” (16) Ilyen kegyelmet kaphattak az ősszülők, amikor Istennel találkoztak a bűnbeesés után az első alkonyatban. Megtörtént a bűn bevallása, a büntetésük kiszabása, „az ellenkezés életbeléptetése a vétkes asszony fia által.„Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált”. (Róm 4,3) Másutt Izajás próféta mondhatta el önmagáról: „Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú nép között élek, mégis a szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát. Akkor az egyik szeráf oda-repült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat, és így szólt: Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod, és bocsánatot nyert a bűnöd”.(Iz 6,1-7) Jó lenne most egy egész földet átfogó villanás, amelytől bűnbánatot tudna tartani és megtisztulni az ember. Igazi öröm-élet járna nyomában.
2014.03.18. kedd
„Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe! Minek nekem megannyi véres áldozatotok? mondja az Úr. Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek… Hogyan tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeiteket? Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Ha kiterjesztitek imára kezeteket,elfordítom szememet.Akármennyit imádkoztok is,nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér”(Iz 1,10-16)
Ha Mózes második harmadik könyvét olvassuk, a kivonulásról és az istentiszteletekről szóló fejezetekben az Úr úgy diktálja az előbbi nyolc sor tételeit nemes értelemben, mint az emberek adta csodálatosan kedves adományokat. A negyven napos elsőszülött kisfiúkat bemutató anyák nem cseréltek volna senkivel ott a templomudvaron sorakozva, hiszen ők megértették a mennyei Atya csodálatos örömét, hogy ezek a fiatalasszonyok a férjükkel beteljesült szerelem gyümölcsét tartják a kezükben. Ezt nem is kifogásolja az Úr az iménti panaszáradatban. Inkább a nem természetes kapcsolatokat ítéli el Isten, amikor kifogásai hosszú sorát ezzel indítja: Halljátok az Úr szavát Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe! Az Úr kifogása inkább az, hogy népe az ünnepek során nem keresi kedvét, hanem a divatossá vált bálványozástól szennyes kézzel és lélekkel nem tudnak Istenüknek, az egyetlen élő és Szent Istenek tiszta szívvel örömáldozatot adni. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”, figyelmeztetett később Jézus. (Lk 16,13) „Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat!” (Iz 1,16) Mire gondolhatott itt a próféta? Nyilván nem az örökös kézmosásra, amit Jézus a lelki tisztulás helyett kifogásolt. A gonosz tetteket, a bűnöket is lehetett Isten elé vinni bánattal, de a bocsánat ezzel még nem volt biztosítva, hiszen ez a szentgyónásban az Újszövetség kiváltsága. Az igazi „megmosdás” az Ószövetségben csak a megszentelő kegyelem által volt elérhető. Ezt pedig kizárólag Jézus kínszenvedése adhatja. Az Úr halála és feltámadása után a keresztség szentsége adja, azt megelőzően pedig Jézus érdemeire való tekintettel elővételezheti, megelőlegezheti az Üdvözítő. Nem lehetetlen, hogy aki hitt a Messiás eljövetelében és készült általa megtisztulni, elnyerhette ezt az elővételezést. Az Ábrahámtól származottak a körülmetéléssel. Azok, akik a pokol tornácán várták a Messiás eljövetelét, Isten irgalmából ilyen vagy más formában részesültek az „igazságban”, azaz a megigazulásban.(Iz 1,17) Ennek előzménye: „Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat!” (16) Ilyen kegyelmet kaphattak az ősszülők, amikor Istennel találkoztak a bűnbeesés után az első alkonyatban. Megtörtént a bűn bevallása, a büntetésük kiszabása, „az ellenkezés életbeléptetése a vétkes asszony fia által.„Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált”. (Róm 4,3) Másutt Izajás próféta mondhatta el önmagáról: „Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú nép között élek, mégis a szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát. Akkor az egyik szeráf oda-repült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat, és így szólt: Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod, és bocsánatot nyert a bűnöd”.(Iz 6,1-7) Jó lenne most egy egész földet átfogó villanás, amelytől bűnbánatot tudna tartani és megtisztulni az ember. Igazi öröm-élet járna nyomában.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése