2014. március 11., kedd

2014.03.11. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.11. kedd

Az Úr szava nem hiúsulhat meg, írja a mára rendelt prófétai olvasmány bibliai alcíme. „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (Iz 55,10-11)

Az első emberek okosak voltak, nem torzonborz „ősemberek”, akik gondozatlan hajjal, alig öltözötten rémisztik a történelmet nem ismerő barlanglátogatókat. Igaz, az észak-magyarországi Hanság mocsarában rémülten találkozott valaki egy ápolatlan ifjú legénnyel, aki viszont tőle ijedt meg. Csoportosan kezdték felkutatni az ismeretlen fiút, aki nem értette Magyarországon a magyar szót. Sorsában talán a Romulus és Remus monda újulhatott meg. Egy leányanya tehette ki a mocsár szélére és hagyhatta sorsára, mint a Rómát alapító testvéreket annak idején, akiket aztán egy jó indulatú anyafarkas szoptatott és gondozott, amíg maguk is el tudták látni önmagukat. Nagyon nehezen szokott hozzá ez a fiú is az emberek társadalmához. Később rádöbbent, hogy ő az állatok körében felnőtt fiú, emberek gyereke, aki nem ismerte az apai, anyai szeretetet. Az első ember, Ádám, egy végtelenül jó és hatalmas, de láthatatlan lénnyel találkozott, amint öntudatra ébredt. Rendkívül értelme a hallott szavakat azonnal kezdte felfogni. Megértette, hogy a láthatatlan lény szereti őt. Nem csecsemőként került állatok közé, hanem kész férfiként egy gyönyörű kertben találta magát. Felfogta a láthatatlantól eredő hangból, hogy a kert, amit az illető hozott létre, az ő tulajdona lesz attól a pillanattól kezdve. Megértette az utasítást, hogy a hallott hangokhoz hasonlókat ő is tud formálni a szájával. Értette a felszólítást: az előtte elhaladó lényeknek adjon nevet, és ezzel vegye a maga birtokába. Hasonlóan megkapta az ismeretlen jóakarótól a kert növényeit is, sőt azt a parancsot is megértette, hogy a kert az ismeretlen jóakaró munkájának az eredménye, és azt is neki szánta, neki adta. Magához hasonló élőlényt sehol sem látott, egyedül érezte magát. De csak másnap reggelig tartott ez az érzés, mert önmagához hasonlót vezetett hozzá az Ismeretlen:„Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (Ísa) a neve, mivel férfiből (Ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (szervezet) lesz”(Ter 2,23-24)Ezen a boldog találkozón még nem sejtették, hogy hamarosan egy fontos közlendője lesz az Ismeretlen jótevőnek:„Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá”(28)Később megtapasztalták, hogy a csodálatos Ismeretlenen kívül van veszedelmes ellenség is, aki bűnre csábította Évát, aki vétekbe sodorta a férjét is. Akkor már ismerték a jótevőt, tudták, hogy a világ teremtője csak viszonylag rövid földi életre szánta az embereket. Vég nélküli boldogságra hívta saját birodalmába, a csillagok feletti mennyországba. Ehhez a meghíváshoz rangot is adott nekik:gyermekeivé fogadta őket. A bűnükkel ezt a rangot elvesztették, de megmondta nekik, hogy sátántipró Megváltót küld a földre, aki visszaszerzi az istengyermekség ajándékát. Évezredek múlva a Fiúisten egy szűz-anya közreműködésével magára öltötte az emberi természetet. Meghalt értünk, de győztesen feltámadt, és magához viszi a benne hívőket a visszaszerzett mennyországba. Íme, az Isten szava teljesült és teljesül: örüljetek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése