Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.03.10. hétfő
„Az Úr így szólt Mózeshez: Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.Mindenki tisztelje anyját és apját.Tartsátok meg szombatomat,én vagyok az Úr, a ti Istenetek”(Lev 19,1-3)
A szent abban az időben elsődlegesen azt jelentette: én más vagyok, mint a profán világ. A bálványimádókat elítélem, mert a bálványaik még csak nem is gondolkodni és akarni tudó emberek, hanem élettelen tárgyak. Meggyaláznak engem, , hogy helyettem ócska holmikat istenítenek mondja az Úr. A sátán, az Isten legnagyobb ellensége készteti az embereket, hogy a legfőbb lény helyett őt istenítsék a bálványképekben. A tíz-parancsolat első három parancsa akkor lenne igazán örömforrás, ha Atyánknak nem parancs formájában kellene hangoztatnia, hanem mi kérnénk, hogy rajongó gyermekként állhassunk elé, és ölébe kapaszkodva viszontszerethessük.Aki az elkövetkező évben is jó termést vár, hogy így öröme legyen a terített asztal mellett, az az idei gabonánk a szárát ne földközelben vágja le, hanem a tarlót jócskán hagyja meg a termőföld gazdagítására. A mező erejét növelve gazdagítod asztalodat, növeled családod jólétét. Ne csak a magad előnyére gondolj, amikor aratod földed gyümölcsét. A marokszedő ne kapkodja fel a földről a lehulló kalászt. A Teremtő úgy akarja, hogy a falu szegényei majd az aratók elvonulásakor mintegy az Ő kezéből vegyék föl a földről a kalászokat.„Kétszer ajándékoz, aki gyorsan ad.” (Közmondás) Amint neked is jólesik a kenyér mellé a „szívet vidámító bor”, a szegények kenyere mellé az édes szőlőszem ugyanúgy odanyújtja Isten atyai örömét. „Ne szedd össze aratás után az ottmaradt kalászokat, ne böngészd át szőlőtőkéidet, és ne szedegesd föl a fürtről lehullott szemeket. Hagyd ott a szegényeknek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a te Istened!” (Lev 19,9-10) A saját nép megbízik benned, üzeni az Úr. Nem ülhet a tulajdonos állandóan a szántóföldjén, hogy őrizze. Megbízik a szomszéd becsületében, hiszen atyjafia, a honfoglaláskor a törzsek, a nemzetségek ugyanott kapták a kisorsolt birtokot. Isten szavatolja népe javát: „Senki ne lopja meg, ne vezesse félre és ne csalja meg a népéből valót. Ne esküdj a nevemre, mert azzal megszentségteleníted Istened nevét. Én vagyok az Úr”(11-12)Akinek pedig nincs elég földje,, hogy azon a saját családjának megtermelhesse a napi ennivalót, az kénytelen bérmunkát vállalni. Nincs megtakarított pénze, napról napra él, a családja minden nap kéri az ennivalót, Isten erre is megadja az igazságos és megnyugtató rendelkezést: „Ne használd ki és ne zsákmányold ki embertársadat; a munkás bére ne maradjon nálad másnap reggelig”(13)A modern pénzpolitika sem lehet független Isten rendelkezésétől. A napi sajtóban sokan keseregnek, hogy elvégzett és átadott munkájuk bérét évekig nem kapják meg. Az itt közölt parancsok között nem ok nélkül hangzik el újra meg újra: Én vagyok az Isten, én parancsolok, nem pedig a pénzgazdálkodás fortélyai. Aki úgy véli, hogy az ügyeskedése jogos és célravezető, ha mások netán tökre mennek ennek az önző okoskodásnak következtében akkor is, ne legyen semmi kétségük: Isten szigorúan behajtja mindenkin a tartozásokat kamatos kamattal. Ez akkor is igaz, ha valaki halála előtt, nem rendezte adósságait.Az örökös első kötelessége az igazságosság alapján pótolni mindent ami elmaradt,még akkor is, ha az örökségéből nem maradt semmi sem.„Ne légy igazságtalan az ítélkezésben. Ne kedvezz a gyengének, és ne engedd, hogy a hatalmas elszédítsen: igazság szerint ítélkezz embertársad fölött. Ne rágalmazd tieidet, és ne törj embertársad vérére. Én vagyok az Úr. Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt. Fedd meg embertársadat, és akkor nem osztozol bűnében. Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr”(15-18) Milyen öröm, hogy Isten így rendezi a világot. Kövesd, ha örülni akarsz!
2014.03.10. hétfő
„Az Úr így szólt Mózeshez: Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.Mindenki tisztelje anyját és apját.Tartsátok meg szombatomat,én vagyok az Úr, a ti Istenetek”(Lev 19,1-3)
A szent abban az időben elsődlegesen azt jelentette: én más vagyok, mint a profán világ. A bálványimádókat elítélem, mert a bálványaik még csak nem is gondolkodni és akarni tudó emberek, hanem élettelen tárgyak. Meggyaláznak engem, , hogy helyettem ócska holmikat istenítenek mondja az Úr. A sátán, az Isten legnagyobb ellensége készteti az embereket, hogy a legfőbb lény helyett őt istenítsék a bálványképekben. A tíz-parancsolat első három parancsa akkor lenne igazán örömforrás, ha Atyánknak nem parancs formájában kellene hangoztatnia, hanem mi kérnénk, hogy rajongó gyermekként állhassunk elé, és ölébe kapaszkodva viszontszerethessük.Aki az elkövetkező évben is jó termést vár, hogy így öröme legyen a terített asztal mellett, az az idei gabonánk a szárát ne földközelben vágja le, hanem a tarlót jócskán hagyja meg a termőföld gazdagítására. A mező erejét növelve gazdagítod asztalodat, növeled családod jólétét. Ne csak a magad előnyére gondolj, amikor aratod földed gyümölcsét. A marokszedő ne kapkodja fel a földről a lehulló kalászt. A Teremtő úgy akarja, hogy a falu szegényei majd az aratók elvonulásakor mintegy az Ő kezéből vegyék föl a földről a kalászokat.„Kétszer ajándékoz, aki gyorsan ad.” (Közmondás) Amint neked is jólesik a kenyér mellé a „szívet vidámító bor”, a szegények kenyere mellé az édes szőlőszem ugyanúgy odanyújtja Isten atyai örömét. „Ne szedd össze aratás után az ottmaradt kalászokat, ne böngészd át szőlőtőkéidet, és ne szedegesd föl a fürtről lehullott szemeket. Hagyd ott a szegényeknek és az idegennek. Én vagyok az Úr, a te Istened!” (Lev 19,9-10) A saját nép megbízik benned, üzeni az Úr. Nem ülhet a tulajdonos állandóan a szántóföldjén, hogy őrizze. Megbízik a szomszéd becsületében, hiszen atyjafia, a honfoglaláskor a törzsek, a nemzetségek ugyanott kapták a kisorsolt birtokot. Isten szavatolja népe javát: „Senki ne lopja meg, ne vezesse félre és ne csalja meg a népéből valót. Ne esküdj a nevemre, mert azzal megszentségteleníted Istened nevét. Én vagyok az Úr”(11-12)Akinek pedig nincs elég földje,, hogy azon a saját családjának megtermelhesse a napi ennivalót, az kénytelen bérmunkát vállalni. Nincs megtakarított pénze, napról napra él, a családja minden nap kéri az ennivalót, Isten erre is megadja az igazságos és megnyugtató rendelkezést: „Ne használd ki és ne zsákmányold ki embertársadat; a munkás bére ne maradjon nálad másnap reggelig”(13)A modern pénzpolitika sem lehet független Isten rendelkezésétől. A napi sajtóban sokan keseregnek, hogy elvégzett és átadott munkájuk bérét évekig nem kapják meg. Az itt közölt parancsok között nem ok nélkül hangzik el újra meg újra: Én vagyok az Isten, én parancsolok, nem pedig a pénzgazdálkodás fortélyai. Aki úgy véli, hogy az ügyeskedése jogos és célravezető, ha mások netán tökre mennek ennek az önző okoskodásnak következtében akkor is, ne legyen semmi kétségük: Isten szigorúan behajtja mindenkin a tartozásokat kamatos kamattal. Ez akkor is igaz, ha valaki halála előtt, nem rendezte adósságait.Az örökös első kötelessége az igazságosság alapján pótolni mindent ami elmaradt,még akkor is, ha az örökségéből nem maradt semmi sem.„Ne légy igazságtalan az ítélkezésben. Ne kedvezz a gyengének, és ne engedd, hogy a hatalmas elszédítsen: igazság szerint ítélkezz embertársad fölött. Ne rágalmazd tieidet, és ne törj embertársad vérére. Én vagyok az Úr. Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt. Fedd meg embertársadat, és akkor nem osztozol bűnében. Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr”(15-18) Milyen öröm, hogy Isten így rendezi a világot. Kövesd, ha örülni akarsz!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése