Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.03.02. vasárnap
„Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mibe öltözzünk?! Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségtek van. Ti mindenek előtt az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket is mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja”. (Mt 6,31-34)
Kicsit megfordítjuk a Krisztus Urunk által felállított sorrendet, és először a ruházat kérdésére próbálunk választ találni. Mibe öltözzünk? „Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nek(Ter 2,19) Az emberi tudomány szerint akkor sokkal több állatfajta volt, mint most van. Évente sok száz fajta pusztul el. Ádám Istentől tehát gazdag örökséget kapott az első napi szemlén. Ezeknek a kölykeit aztán csodálkozva szemlélhette: az egyiknek a kölyke csupaszon jött elő, a másiké szőrruhában. Hátrányt szenvedett a csupasz? Semmit. Néhány nap múlva szépen benőtte a szőr vagy a toll. A felvonulók már csodaszép, változatos, tarka öltözékben voltak. Ha ők is kritikusan tudták volna nézni új urukat, talán ezt mondhatták: Nini! Neki meg semmilyen ruhája nincs. Isten neki mért nem adott valamit? Ádám persze így is fessebb volt minden állatnál, mert ---amint kitűnt a bűnbeesés után--, Ádámnak is, a közben megteremtett Évának is csodaszép fényruhája volt, amely az emberek benső, lelki szépségéből eredt. Amikor az első bűnt elkövették, akkor az elvesztett lelki kegyelemmel eltűnt a külső ragyogásuk is. „Erre (ekkor) nyílt fel a szemük. Fügefaleveleket fűztek össze és kötényt csináltak maguknak.(3,7) Az ügyetlen levélkötény helyett a büntetés után pedig „az Úristen nagy szánalommal bőrből ruhát készített az embernek és feleségének s felöltöztette őket”.(21) Azóta pedig ügyes divatszabók próbálják Istent helyettesíteni az Isten által teremtett anyagokból. De akad belülről fakadó lelki szépség is. Ezt Isten adja mindenkinek. Kelléke: szüzesség, isteni szeretet.Jézus közben rámutatott a tömeg mellett pompázó liliomokra: „Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?”(Mt 6,28-30) Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja”. (31-34) El tudom képzelni, hogy vannak jócskán manapság is, akik a különféle izmusok feltétlen hívei. Úgy hívják magukat: realisták. Ezek sokszor lenéznek bennünket, a hit, remény és szeretet hirdetőit. Szent Pál igen okos, kétezer évet kibírt igazságaiból szerényen hadd írom ide nekik: „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit, és Isten titkainak intézőit. Az intézőktől csak azt kívánják, hogy hűségesek legyenek. A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti, vagy más emberi bíróság hogyan ítélkezik fölöttem, hiszen én még önmagam felett sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelenti azt, hogy igaz vagyok. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, amíg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és feltárja a szívek szándékait. Akkor mindenki megkapja az elismerést Istentől”(1Kor 4,1-5)
2014.03.02. vasárnap
„Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mibe öltözzünk?! Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségtek van. Ti mindenek előtt az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket is mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja”. (Mt 6,31-34)
Kicsit megfordítjuk a Krisztus Urunk által felállított sorrendet, és először a ruházat kérdésére próbálunk választ találni. Mibe öltözzünk? „Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nek(Ter 2,19) Az emberi tudomány szerint akkor sokkal több állatfajta volt, mint most van. Évente sok száz fajta pusztul el. Ádám Istentől tehát gazdag örökséget kapott az első napi szemlén. Ezeknek a kölykeit aztán csodálkozva szemlélhette: az egyiknek a kölyke csupaszon jött elő, a másiké szőrruhában. Hátrányt szenvedett a csupasz? Semmit. Néhány nap múlva szépen benőtte a szőr vagy a toll. A felvonulók már csodaszép, változatos, tarka öltözékben voltak. Ha ők is kritikusan tudták volna nézni új urukat, talán ezt mondhatták: Nini! Neki meg semmilyen ruhája nincs. Isten neki mért nem adott valamit? Ádám persze így is fessebb volt minden állatnál, mert ---amint kitűnt a bűnbeesés után--, Ádámnak is, a közben megteremtett Évának is csodaszép fényruhája volt, amely az emberek benső, lelki szépségéből eredt. Amikor az első bűnt elkövették, akkor az elvesztett lelki kegyelemmel eltűnt a külső ragyogásuk is. „Erre (ekkor) nyílt fel a szemük. Fügefaleveleket fűztek össze és kötényt csináltak maguknak.(3,7) Az ügyetlen levélkötény helyett a büntetés után pedig „az Úristen nagy szánalommal bőrből ruhát készített az embernek és feleségének s felöltöztette őket”.(21) Azóta pedig ügyes divatszabók próbálják Istent helyettesíteni az Isten által teremtett anyagokból. De akad belülről fakadó lelki szépség is. Ezt Isten adja mindenkinek. Kelléke: szüzesség, isteni szeretet.Jézus közben rámutatott a tömeg mellett pompázó liliomokra: „Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?”(Mt 6,28-30) Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja”. (31-34) El tudom képzelni, hogy vannak jócskán manapság is, akik a különféle izmusok feltétlen hívei. Úgy hívják magukat: realisták. Ezek sokszor lenéznek bennünket, a hit, remény és szeretet hirdetőit. Szent Pál igen okos, kétezer évet kibírt igazságaiból szerényen hadd írom ide nekik: „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit, és Isten titkainak intézőit. Az intézőktől csak azt kívánják, hogy hűségesek legyenek. A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti, vagy más emberi bíróság hogyan ítélkezik fölöttem, hiszen én még önmagam felett sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelenti azt, hogy igaz vagyok. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, amíg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és feltárja a szívek szándékait. Akkor mindenki megkapja az elismerést Istentől”(1Kor 4,1-5)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése