Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.03.01. szombat
Szent Jakab apostol levele végén is nagyon fontos tanácsokat ad minden hívő katolikusnak: „Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt! Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja” (Jak 5,11-15a)
Az emberek a betegséget szokták általában szenvedésnek nyilvánítani. Igaz, hogy minden, amit nehéz elviselni, fájdalmat jelent. Jézus így kapcsolja össze a kettőt: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek”(Lk 22,15) Az Úr szenvedése már ekkor hatalmas fájdalom volt, de az igazi fájdalom a Getszemáni kertben kerítette hatalmába:„Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg imádkozom. Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. Majd így szólt hozzájuk: Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok! Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott”. (Mk 14,32-35a) Amikor az áruló Júdás, megérkezett, elfogták és a szenvedése tizenhat- tizennyolc órás testi - lelki kínná vált. A főtanács, szeretett népének legfőbb intézménye válogatott és elegendő számú testülete jelenlétében a főpapok meg az írástudók ezt kérdezték: „Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk. Így válaszolt rá: Ha megmondom is, nem hiszitek el. Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni. Erre egyszerre közbevágtak: Tehát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok. „Mi szükségünk van még tanúkra?– mondták erre. Magunk hallottuk a saját szájából”(Lk 22,67-71) Ma sincs olyan szenvedés, amit Jézus szenvedtetője, a bukott sátán ne próbálna ki Jézus tanítványain. Ezért kell imádkoznunk, az igazságért vállalt szenvedéseinkben Jézusért. Jakab apostol írásban hagyja ránk Jézus nagy ajándékának bizonyságát, hogy a betegek kenetét Jézus rendelte el. „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer”. (Jak 5,14-15) A XVI. századi hitújításig egyöntetűen vallották a keresztények a betegek kenetének érvényességét, vagyis azt, hogy a többi hat szentséghez hasonlóan Jézus alapította, a papok szolgáltathatják ki, kegyelmeket közvetít, vagyis gyógyít vagy legalább enyhíti a betegséget.Hasonlóan ajánlja Jakab apostol az egymásért végzett, hitből fakadó imát. Olyan nagy prófétát említ példának, mint Illés, aki többek között úgy tudott imádkozni, hogy kérésére nem esett eső Izrael földjére három és fél évig a vad bálványimádás idejében, amikor pedig imáját elmondta a Kármel hegyén, azonnal óriási eső mentette meg az egész országot a pusztulástól. (1Kir 17-18) Jakab apostol levelének befejező sorai ma élő és az utóbbi hatvan-hetven évet átélt magyaroknak szólnak: „Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, a tudja meg, hogy aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét az (örök) haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít”. (Jak 5,19-20) Össze kell fognunk az imában, mert történelmünk második félévezredének minden élő és meghalt szereplőjének térdet kell hajtanija az igazság Királya, Jézus Krisztus előtt. Jézus mondja ki Jakab apostolának mostani áldását: „Aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a haláltól, és a bűnök sokaságára fátyolt borít.
2014.03.01. szombat
Szent Jakab apostol levele végén is nagyon fontos tanácsokat ad minden hívő katolikusnak: „Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt! Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja” (Jak 5,11-15a)
Az emberek a betegséget szokták általában szenvedésnek nyilvánítani. Igaz, hogy minden, amit nehéz elviselni, fájdalmat jelent. Jézus így kapcsolja össze a kettőt: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek”(Lk 22,15) Az Úr szenvedése már ekkor hatalmas fájdalom volt, de az igazi fájdalom a Getszemáni kertben kerítette hatalmába:„Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg imádkozom. Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. Majd így szólt hozzájuk: Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok! Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott”. (Mk 14,32-35a) Amikor az áruló Júdás, megérkezett, elfogták és a szenvedése tizenhat- tizennyolc órás testi - lelki kínná vált. A főtanács, szeretett népének legfőbb intézménye válogatott és elegendő számú testülete jelenlétében a főpapok meg az írástudók ezt kérdezték: „Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk. Így válaszolt rá: Ha megmondom is, nem hiszitek el. Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni. Erre egyszerre közbevágtak: Tehát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok. „Mi szükségünk van még tanúkra?– mondták erre. Magunk hallottuk a saját szájából”(Lk 22,67-71) Ma sincs olyan szenvedés, amit Jézus szenvedtetője, a bukott sátán ne próbálna ki Jézus tanítványain. Ezért kell imádkoznunk, az igazságért vállalt szenvedéseinkben Jézusért. Jakab apostol írásban hagyja ránk Jézus nagy ajándékának bizonyságát, hogy a betegek kenetét Jézus rendelte el. „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer”. (Jak 5,14-15) A XVI. századi hitújításig egyöntetűen vallották a keresztények a betegek kenetének érvényességét, vagyis azt, hogy a többi hat szentséghez hasonlóan Jézus alapította, a papok szolgáltathatják ki, kegyelmeket közvetít, vagyis gyógyít vagy legalább enyhíti a betegséget.Hasonlóan ajánlja Jakab apostol az egymásért végzett, hitből fakadó imát. Olyan nagy prófétát említ példának, mint Illés, aki többek között úgy tudott imádkozni, hogy kérésére nem esett eső Izrael földjére három és fél évig a vad bálványimádás idejében, amikor pedig imáját elmondta a Kármel hegyén, azonnal óriási eső mentette meg az egész országot a pusztulástól. (1Kir 17-18) Jakab apostol levelének befejező sorai ma élő és az utóbbi hatvan-hetven évet átélt magyaroknak szólnak: „Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, a tudja meg, hogy aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét az (örök) haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít”. (Jak 5,19-20) Össze kell fognunk az imában, mert történelmünk második félévezredének minden élő és meghalt szereplőjének térdet kell hajtanija az igazság Királya, Jézus Krisztus előtt. Jézus mondja ki Jakab apostolának mostani áldását: „Aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a haláltól, és a bűnök sokaságára fátyolt borít.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése