2014. február 26., szerda

Zsolozsma 53.



Szent Jeromos áldozópapnak A Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából

Keressétek, ami odafönt van!

Ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét (Préd 5, 18-19). A Szentírás itt összehasonlítja annak az embernek a sorsát, aki nagy vagyona miatt még az ételét is nagy gondok közepette veszi magához és még élni sem ér rá múlandó javai miatt, annak a boldogabb embernek a sorsával, aki a jelen élet javait élvezni is tudja. Ennek ugyanis van legalább valamilyen kis gyönyörűsége is az élvezetben, de amannak csak emésztő gondjai adódnak. Sőt meg is magyarázza, hogy miért Isten ajándéka az, ha valaki örülni tud vagyonának. Ugyanis az ilyen nem sokat törődik élete napjaival. Mert elvonja őt Isten a gondoktól, és örömet ad szívébe. Nem lesz szomorú az élete, hiszen nem kell gondokban vergődnie, és a jelen élet örömei meg gyönyörűségei sem tartják távol Istentől. De sokkal jobb, ha az Apostol gondolata szerint a Szentírás e szavain az Istentől adott lelki ételt és lelki italt értjük, és így megtaláljuk minden munkánkban az örömünket is. Valóban csak nagy erőfeszítés és sok munka árán érhetünk el oda, hogy ezeket az igazi javakat élvezhessük. Ez hát a mi sorsunk, hogy magának az erőfeszítésnek és munkának is örülni tudjunk. Ez az öröm jó dolog, de csak addig, amíg Krisztus, a mi életünk megjelenik (vö. Kol 3, 4), hiszen ez még nem a teljes boldogság. Az ember minden fáradozása a szájáért van, de vágyát mégsem tudja kielégíteni. Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mivel a szegénynek, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot? (vö. Préd 6, 7-8). Mindazt, amiért az emberek itt a földön fáradoznak, elnyeli a szájuk, megőrli a fog, és a gyomorba jut, hogy azt megeméssze. Tehát meglehetősen kevés az a gyönyörűség, amit ezek a dolgok szereznek. Hiszen jóformán csak addig jelentenek elvezetet, amíg ízleljük azokat. Az ember azonban az evéssel nem tudja kielégíteni a vágyát. Vagy azért, mert újra megkívánja azt, amit evett, és sem bölcs, sem balga nem élhet eledel nélkül; a szegény nem is keres egyebet, csak azt, hogy testét táplálja, és éhen ne vesszen. Vagy pedig azért marad kielégítetlen evés után is az ember, mert a testi jóllakás semmi különös előnyt sem jelent a léleknek, hiszen a bölcs is, a balga is ugyanolyan testi eledellel él, és a szegény figyelme odairányul, ahol valami evilági jót vett észre. Sokkal jobb tehát ezt a helyet arra az igazán bölcs emberre érteni, aki jártas a Szentírásban, és így valóban minden fáradsága a szájáért van,de vágyát mégsem tudja kielégíteni(Préd 6,8)mert mindig többet óhajt abból megtanulni. Itt aztán valóban többje van a bölcsnek, mint a balgának; mert bár magát szegénynek tartja (éspedig olyan értelemben, ahogy az evangélium boldognak hirdeti a szegényt), és az örök élet javainak elnyerésére törekszik. Közben azon a szűk és keskeny ösvényen jár, amely az örök életre vezet. Szegény ugyan a gonosz tettekben, de tudja, hogy hol talál rá Krisztusra, aki maga az élet. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése