Boldog Izsák etoile-i apát beszédeiből
A szeretet mindennél nagyobb
Miért van az, testvéreim, hogy egymás közt csak olyan csekély buzgósággal keressük az alkalmakat az üdvös tettek végzésére? Miért nem sietünk segítséget nyújtani akkor, amikor látjuk, hogy igen nagy szükségben van valaki? Miért nem hordozzuk, mint testvérek, egymás terheit? Erre figyelmeztet ugyanis a szent Apostol is, amikor így ír: Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét (Gal 6, 2); és másik helyen így ír: Viseljétek el egymást szeretettel (Ef 4, 2). Kétségtelen, ez Krisztus törvénye! Ha valamelyik testvéremben – akár természeti adottságából, akár pedig testi vagy lelki gyengeségéből – olyan valamit veszek észre, amin nem lehet változtatni, miért nem viselem el azt türelemmel, és miért nem nyugszom meg készséggel, hiszen azt olvasom a Szentírásban, hogy: Ölükben hordozzák gyermekeiket, és térdükön becézik őket (vö. Iz 66, 12). Talán éppen azért nem, mert pont az az erény hiányzik belőlem, amely mindent elvisel, amely türelmes a másik elviselésében, és amely nagylelkűen szeret. Mindenesetre ez annak a Krisztusnak a parancsa, aki valójában a mi betegségeinket viselte szenvedésében, és a mi fájdalmainkat hordozta (vö. Iz 53, 4) értünk szenvedve, hiszen szeretett minket, akiket elviselt, és elviselt minket, akiket szeretett. Aki viszont valamilyen hibában levő testvérével szemben ellenséges érzülettel viseltetik, és aki megtámadja testvérét bármilyen gyengesége miatt is, az kétségtelenül az ördög akaratát szolgálja, és teljesíti is azt. Tehát résztvevő szívvel legyünk egymás iránt, szeressük embertestvéreinket, viseljük el gyengeségeiket, de ne kövessük hibáikat.Isten előtt nagy értéke van mindannak az erkölcsi magatartásnak, amely őszintén törekszik Isten szeretetére és Isten miatt az embertárs szeretetére, bármilyen formában is nyilvánuljon meg az külsőleg. Hiszen éppen maga a szeretet az, aminek döntenie kell mindenben, hogy cselekedjék-e az ember vagy sem, hogy valamit megváltoztasson-e, vagy változatlanul hagyjon. Mert maga a szeretet egyrészt az az indíték, amely miatt meg kell tenni mindent, másrészt viszont maga a cél is, amelynek megvalósítására kell mindent végezni. Nem lesz ugyanis bűn az, amit igazán a szeretet miatt, szeretetből és szeretettel cselekszünk. Ezt a szeretetet adja meg nekünk jóságosan az, aki előtt e szeretet nélkül nem lehetünk kedvesek, és aki nélkül egyáltalán semmit sem tehetünk, aki mint Isten él és uralkodik örök időkön át. Ámen.
A szeretet mindennél nagyobb
Miért van az, testvéreim, hogy egymás közt csak olyan csekély buzgósággal keressük az alkalmakat az üdvös tettek végzésére? Miért nem sietünk segítséget nyújtani akkor, amikor látjuk, hogy igen nagy szükségben van valaki? Miért nem hordozzuk, mint testvérek, egymás terheit? Erre figyelmeztet ugyanis a szent Apostol is, amikor így ír: Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét (Gal 6, 2); és másik helyen így ír: Viseljétek el egymást szeretettel (Ef 4, 2). Kétségtelen, ez Krisztus törvénye! Ha valamelyik testvéremben – akár természeti adottságából, akár pedig testi vagy lelki gyengeségéből – olyan valamit veszek észre, amin nem lehet változtatni, miért nem viselem el azt türelemmel, és miért nem nyugszom meg készséggel, hiszen azt olvasom a Szentírásban, hogy: Ölükben hordozzák gyermekeiket, és térdükön becézik őket (vö. Iz 66, 12). Talán éppen azért nem, mert pont az az erény hiányzik belőlem, amely mindent elvisel, amely türelmes a másik elviselésében, és amely nagylelkűen szeret. Mindenesetre ez annak a Krisztusnak a parancsa, aki valójában a mi betegségeinket viselte szenvedésében, és a mi fájdalmainkat hordozta (vö. Iz 53, 4) értünk szenvedve, hiszen szeretett minket, akiket elviselt, és elviselt minket, akiket szeretett. Aki viszont valamilyen hibában levő testvérével szemben ellenséges érzülettel viseltetik, és aki megtámadja testvérét bármilyen gyengesége miatt is, az kétségtelenül az ördög akaratát szolgálja, és teljesíti is azt. Tehát résztvevő szívvel legyünk egymás iránt, szeressük embertestvéreinket, viseljük el gyengeségeiket, de ne kövessük hibáikat.Isten előtt nagy értéke van mindannak az erkölcsi magatartásnak, amely őszintén törekszik Isten szeretetére és Isten miatt az embertárs szeretetére, bármilyen formában is nyilvánuljon meg az külsőleg. Hiszen éppen maga a szeretet az, aminek döntenie kell mindenben, hogy cselekedjék-e az ember vagy sem, hogy valamit megváltoztasson-e, vagy változatlanul hagyjon. Mert maga a szeretet egyrészt az az indíték, amely miatt meg kell tenni mindent, másrészt viszont maga a cél is, amelynek megvalósítására kell mindent végezni. Nem lesz ugyanis bűn az, amit igazán a szeretet miatt, szeretetből és szeretettel cselekszünk. Ezt a szeretetet adja meg nekünk jóságosan az, aki előtt e szeretet nélkül nem lehetünk kedvesek, és aki nélkül egyáltalán semmit sem tehetünk, aki mint Isten él és uralkodik örök időkön át. Ámen.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése