Szent Ágoston püspöknek a Galata-levélhez fűzött
magyarázatából
Krisztus alakuljon ki bennetek!
Az Apostol arra kéri a galatákat: Legyetek olyanok, mint én, aki, bár zsidónak születtem, a külsőséges zsidótörvényeket lelki megítéléssel már megvetem. Hiszen én is olyan lettem, mint ti (Gal 4, 12): vagyis ember vagyok. Az után ügyesen és tapintatosan emlékezteti őket a szeretetére, hogy ne tekintsék ellenségüknek. Azt írja ugyanis nekik: Testvérek, semmivel sem bántottatok meg (Gal 4, 12). Mintha azt mondaná: „Ne gondoljátok tehát, hogy én akarnálak titeket megbántani.” azt is mondja: Fiaim – azért, hogy kövessék őt, mint atyjukat –, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek (Gal 4, 19). Ezt inkább az Anyaszentegyház nevében mondja, mert máshol meg így ír: Olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya (1 Tessz 2, 7). a hit által formálódik ki Krisztus annak a hívő embernek a lelke mélyén, aki a kegyelem szabadságára meghívást kapott, aki szelíd és alázatos szívű, aki nem kérkedik tettei érdemeivel, hiszen nincs is saját érdeme. De a kegyelem indítására már szerezhet az ember valami érdemet azzal, hogy jót tesz mással, akit Krisztus az ő legkisebb testvérének hív, illetve saját magával azonosítja, hiszen ő mondja: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40). Abban alakul ki Krisztus, aki befogadja Krisztust, viszont az fogadja be Krisztust, aki Krisztushoz ragaszkodik lelki szeretettel. Ebből következik, hogy Krisztus követésével alakul ki maga Krisztus az emberben, éspedig olyan fokban, amennyire követi őt. János mondja: Aki azt állítja, hogy Krisztusban él, annak úgy kell élnie, ahogyan ő élt (1 Jn 2, 6). De mivel az anyákban fogantatik az ember, hogy méhükben kialakuljon, és ha már kifejlődik, a szülés fájdalmaival hozzák a világra, ezért fel lehet vetni a kérdést: Mit akar mondani az Apostol, amikor ezt írja: Újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek? (Gal 4, 19). E szülési fájdalmak alatt azokat az aggódó gondoskodásait kell értenünk, amelyeket értük elszenvedett, hogy újjászülessenek Krisztusban, és most újra a szülés fajdalmait szenvedi értük a félrevezető tanítások veszélye miatt, hiszen észrevette, hogy ezek megzavarták őket. Ez az irántuk való aggódó gondoskodása, amelyet ő szülési fájdalomnak mond, mindaddig meglesz, amíg el nem jutnak a krisztusi teljesség nagykorúságáru, hogy már semmi téves tanítás szele magával ne sodorja őket (Ef 4,13-14)Tehát nem a hitük kezdete miatt, hiszen már újjászülettek a hitben, hanem a hitben való megerősödésük és tökéletességük miatt mondta: Újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek (Gal 4, 19). Ezt a vajúdást más szóval és máshol is említi, amikor így ír: Naponként zaklatás ér, az összes egyház gondja rám nehezedik. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? (2 Kor 11, 28-29).
Krisztus alakuljon ki bennetek!
Az Apostol arra kéri a galatákat: Legyetek olyanok, mint én, aki, bár zsidónak születtem, a külsőséges zsidótörvényeket lelki megítéléssel már megvetem. Hiszen én is olyan lettem, mint ti (Gal 4, 12): vagyis ember vagyok. Az után ügyesen és tapintatosan emlékezteti őket a szeretetére, hogy ne tekintsék ellenségüknek. Azt írja ugyanis nekik: Testvérek, semmivel sem bántottatok meg (Gal 4, 12). Mintha azt mondaná: „Ne gondoljátok tehát, hogy én akarnálak titeket megbántani.” azt is mondja: Fiaim – azért, hogy kövessék őt, mint atyjukat –, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek (Gal 4, 19). Ezt inkább az Anyaszentegyház nevében mondja, mert máshol meg így ír: Olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya (1 Tessz 2, 7). a hit által formálódik ki Krisztus annak a hívő embernek a lelke mélyén, aki a kegyelem szabadságára meghívást kapott, aki szelíd és alázatos szívű, aki nem kérkedik tettei érdemeivel, hiszen nincs is saját érdeme. De a kegyelem indítására már szerezhet az ember valami érdemet azzal, hogy jót tesz mással, akit Krisztus az ő legkisebb testvérének hív, illetve saját magával azonosítja, hiszen ő mondja: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40). Abban alakul ki Krisztus, aki befogadja Krisztust, viszont az fogadja be Krisztust, aki Krisztushoz ragaszkodik lelki szeretettel. Ebből következik, hogy Krisztus követésével alakul ki maga Krisztus az emberben, éspedig olyan fokban, amennyire követi őt. János mondja: Aki azt állítja, hogy Krisztusban él, annak úgy kell élnie, ahogyan ő élt (1 Jn 2, 6). De mivel az anyákban fogantatik az ember, hogy méhükben kialakuljon, és ha már kifejlődik, a szülés fájdalmaival hozzák a világra, ezért fel lehet vetni a kérdést: Mit akar mondani az Apostol, amikor ezt írja: Újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek? (Gal 4, 19). E szülési fájdalmak alatt azokat az aggódó gondoskodásait kell értenünk, amelyeket értük elszenvedett, hogy újjászülessenek Krisztusban, és most újra a szülés fajdalmait szenvedi értük a félrevezető tanítások veszélye miatt, hiszen észrevette, hogy ezek megzavarták őket. Ez az irántuk való aggódó gondoskodása, amelyet ő szülési fájdalomnak mond, mindaddig meglesz, amíg el nem jutnak a krisztusi teljesség nagykorúságáru, hogy már semmi téves tanítás szele magával ne sodorja őket (Ef 4,13-14)Tehát nem a hitük kezdete miatt, hiszen már újjászülettek a hitben, hanem a hitben való megerősödésük és tökéletességük miatt mondta: Újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek (Gal 4, 19). Ezt a vajúdást más szóval és máshol is említi, amikor így ír: Naponként zaklatás ér, az összes egyház gondja rám nehezedik. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? (2 Kor 11, 28-29).
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése