Jézus csodái 40. - Menjünk azonnal a megsebesülthöz! 2.

Menjünk azonnal a megsebesülthöz!

A Tízváros vidékén, miután Jézus meggyógyított egy gyermeket és néhány felnőttet (Gy 4,144-146) odavezetik egy süketnéma fiatalemberhez, aki nyitott szájjal áll meg Jézus előtt. Jézus megérinti nyelvével a néma nyelvét, és középső ujjait annak füléhez teszi. Egy pillanatig az égre emelt szemmel imádkozik, és utána azt mondja:

– Nyíljatok meg! – elereszti őt, és félre lép.

– Ki vagy, hogy megoldod nyelvemet és fülemet? – kiált fel a fiatalember.

Jézus ki akar menni a ház hátsó bejáratán, de visszatartják.

– Ő a názáreti Jézus, a Messiás – mondja a csodát kérő férfi a fiatalembernek.

– Ó, maradj, hogy imádjalak! – kiáltja a meggyógyult.

– Imádd a Magasságbeli Istent, és légy mindig hűséges hozzá. Menj! Ne vesztegesd az időt felesleges szavakkal, ne tedd a csodát emberi szórakozás tárgyává. Használd nyelvedet a jóra, és szíveddel inkább, mint füleddel, hallgass a Teremtő Lélek szavára, aki szeret és megáld téged! (Vö. Mk 7,31-37)

Hasztalan azonban hallgatásra buzdítani a boldog meggyógyultat. És a nép is marasztalja Jézust, hogy tanítsa őket. Ekkor mondja el Jézus A szobrászművészről szóló példabeszédet. (P 7,262-264)

(6-842)