2014. február 20., csütörtök

Jézus csodái 33. - Csodakövetelők 2.








Cédesz után Jézus Fülöp Cezáreájába megy, ahol lelkes tömeg fogadja. Jézus ott mintegy előző beszédét folytatja, amit cédeszbeliek is hallgatnak:
– Halljátok! Jónás jele – amelyet a gonoszoknak ígértem, és amit nektek is megígérek, nem mintha gonoszok volnátok, hanem inkább azért, hogy eljussatok oda, hogy tökéletesen tudjatok hinni, amikor beteljesülni látjátok – ez: Ahogyan Jónás három napig maradt a tengeri szörny gyomrában, és utána újra kitétetett a földre, hogy Ninivét megtérítse és megmentse, ugyanígy lesz az Emberfia is. Izrael főemberei egy nagy, sátáni vihar magas hullámverésének lecsendesítéséhez, hasznosnak tartják majd az Ártatlan feláldozását. Pedig csak saját vesztüket fogják növelni, mert az őket megzavaró Sátánon kívül ott lesz a büntető Isten is, gaztettük után. A Sátán viharát azzal győzhetnék le, ha hinnének bennem. De ezt nem teszik, mert bennem látják zavartságuk, félelmeik, veszélyeik okát és szentségük – amely nem őszinte – megcáfolóját. De amikor eljön majd az óra, a telhetetlen szörny, vagyis a föld gyomra, amely minden meghalt embert elnyel, újra megnyílik, hogy visszaadja a világnak a Világosságot, amelyet megtagadott.
Íme tehát, miként Jónás az Úr hatalmának és irgalmának jele volt a niniveiek számára, ugyanúgy az lesz az Emberfia is e nemzedék számára. Azzal a különbséggel, hogy Ninive megtért, Jeruzsálem viszont nem fog megtérni, mert tele van azzal a gonosz nemzedékkel, amelyről beszéltem. Ezért Dél Királynője fölkel majd az Ítélet Napján e gonosz nemzedék emberei ellen, és elítéli őket. Mert ő, annak idején, a föld széléről is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, míg ez a nemzedék, amely között élek, nem akar engem meghallgatni, és úgy üldöz és kerget el engem, mint valami leprást vagy bűnöst, pedig jóval nagyobb vagyok, mint Salamon. Ninive lakói is felkelnek majd az Ítélet napján a gonosz nemzedék ellen, amely nem tért meg az Úrhoz, Istenéhez, ők, akik egy ember prédikációjára megtértek. Én több vagyok, mint egy ember, legyen az akár Jónás vagy bármelyik más próféta.
Ezért adom majd Jónás jelét annak, aki félre nem érthető jelet kér. Egy meg egy jelet adok majd annak, aki nem hajtja meg gőgös homlokát a már visszaadott életek tanúbizonysága előtt, amelyek az én akaratomból tértek vissza az életbe. Mindegyik jelet meg fogom adni. Mégpedig egy feloszlott testét, amely újra élni fog és ép lesz, és egy Testét, amely önmagától támad fel, mert lelkének megadatott minden hatalom. De ezek nem kegyelmek lesznek. Helyzetükön nem könnyítenek. Sem itt, sem az örök könyvekben. Ami írva van, az meg van írva. És miként a kövek egy közeli megkövezéshez, úgy halmozódnak fel ellenem a bizonyítékok, hogy ártsanak nekem, de nem tudnak. Őellenük halmozódnak fel, hogy örökre abba a kárhozatba döntse őket Isten ítélete, amely kijár a hitetlen gonoszoknak.
Íme Jónás jele, amelyről beszéltem. Van-e még kérdeznivalótok?
– Nincs, Mester. Elmondjuk a zsinagógafőnöknek, aki nagyon közel járt az igazsághoz, a megígért jel értelmezésében.
– Mátyás igaz ember. Az Igazság feltárul az igazak előtt, ahogyan feltárul ezen ártatlanok előtt, akik mindenki másnál jobban tudják, ki vagyok.
A történet folytatását lásd: Gy 3,105-106.

(5-236)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése