Cédesz után Jézus Fülöp
Cezáreájába megy, ahol lelkes tömeg fogadja. Jézus ott mintegy előző beszédét
folytatja, amit cédeszbeliek is hallgatnak:
– Halljátok! Jónás jele
– amelyet a gonoszoknak ígértem, és amit nektek is megígérek, nem mintha
gonoszok volnátok, hanem inkább azért, hogy eljussatok oda, hogy tökéletesen
tudjatok hinni, amikor beteljesülni látjátok – ez: Ahogyan Jónás három napig
maradt a tengeri szörny gyomrában, és utána újra kitétetett a földre, hogy
Ninivét megtérítse és megmentse, ugyanígy lesz az Emberfia is. Izrael főemberei
egy nagy, sátáni vihar magas hullámverésének lecsendesítéséhez, hasznosnak
tartják majd az Ártatlan feláldozását. Pedig csak saját vesztüket fogják
növelni, mert az őket megzavaró Sátánon kívül ott lesz a büntető Isten is,
gaztettük után. A Sátán viharát azzal győzhetnék le, ha hinnének bennem. De ezt
nem teszik, mert bennem látják zavartságuk, félelmeik, veszélyeik okát és
szentségük – amely nem őszinte – megcáfolóját. De amikor eljön majd az óra, a
telhetetlen szörny, vagyis a föld gyomra, amely minden meghalt embert elnyel,
újra megnyílik, hogy visszaadja a világnak a Világosságot, amelyet megtagadott.
Íme tehát, miként Jónás
az Úr hatalmának és irgalmának jele volt a niniveiek számára, ugyanúgy az lesz
az Emberfia is e nemzedék számára. Azzal a különbséggel, hogy Ninive megtért,
Jeruzsálem viszont nem fog megtérni, mert tele van azzal a gonosz nemzedékkel,
amelyről beszéltem. Ezért Dél Királynője fölkel majd az Ítélet Napján e gonosz
nemzedék emberei ellen, és elítéli őket. Mert ő, annak idején, a föld széléről
is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, míg ez a nemzedék, amely
között élek, nem akar engem meghallgatni, és úgy üldöz és kerget el engem, mint
valami leprást vagy bűnöst, pedig jóval nagyobb vagyok, mint Salamon. Ninive
lakói is felkelnek majd az Ítélet napján a gonosz nemzedék ellen, amely nem
tért meg az Úrhoz, Istenéhez, ők, akik egy ember prédikációjára megtértek. Én
több vagyok, mint egy ember, legyen az akár Jónás vagy bármelyik más próféta.
Ezért adom majd Jónás
jelét annak, aki félre nem érthető jelet kér. Egy meg egy jelet adok majd
annak, aki nem hajtja meg gőgös homlokát a már visszaadott életek
tanúbizonysága előtt, amelyek az én akaratomból tértek vissza az életbe.
Mindegyik jelet meg fogom adni. Mégpedig egy feloszlott testét, amely újra élni
fog és ép lesz, és egy Testét, amely önmagától támad fel, mert lelkének
megadatott minden hatalom. De ezek nem kegyelmek lesznek. Helyzetükön nem
könnyítenek. Sem itt, sem az örök könyvekben. Ami írva van, az meg van írva. És
miként a kövek egy közeli megkövezéshez, úgy halmozódnak fel ellenem a
bizonyítékok, hogy ártsanak nekem, de nem tudnak. Őellenük halmozódnak fel,
hogy örökre abba a kárhozatba döntse őket Isten ítélete, amely kijár a hitetlen
gonoszoknak.
Íme Jónás jele, amelyről
beszéltem. Van-e még kérdeznivalótok?
– Nincs, Mester.
Elmondjuk a zsinagógafőnöknek, aki nagyon közel járt az igazsághoz, a megígért
jel értelmezésében.
– Mátyás igaz ember. Az
Igazság feltárul az igazak előtt, ahogyan feltárul ezen ártatlanok előtt, akik
mindenki másnál jobban tudják, ki vagyok.
A történet folytatását lásd: Gy
3,105-106.
(5-236)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése