Jézus csodái 30. - Az apostolok csodái

Az apostolok csodái

 

A Szefetbe vezető út mentén gyülekeznek a küldetéseikről visszatérő apostolok. Pontosan, sietve érkeznek a találkozóra, és örömmel csatlakoznak a Mesterhez és társaikhoz. Beszámolnak útjukról, amelyet áldottá tett néhány csoda. A csodákat – mint mondják – felváltva tette „az összes apostol”. Kerióti Júdás helyesbít:

– Kivéve engem, akinek egyet se sikerült tennem. – Megalázottsága, amellyel ezt bevallja, kínos látvány.

– Mondtuk neked, ez azért volt, mert nagy bűnössel volt dolgunk – feleli neki Jakab, Zebedeus fia. És meg is magyarázza: – Tudod, Mester? Jákobról van szó, aki nagyon beteg. S ezért hívott téged segítségül, mert fél a haláltól és Isten ítéletétől. De most fösvényebb, mint valaha, mert előre látja az igazi csapást terményeiben, amelyeket teljesen elpusztított a fagy. Ott veszett minden vetőmagja. Újra vetni azért nem tudott, mert beteg, szolgálója pedig, aki legyengült a dologtól és az éhezéstől – mert Jakab takarékoskodik a kenyérliszttel is, mivel elfogta a félelem, hogy egy napon nem lesz mit ennie – nem bírta felszántani a földet. Mi – talán vétkeztünk, mert egész pénteken dolgoztunk, naplemente után is, amíg csak volt egy kis világosság, sőt fáklyákat és máglyákat is gyújtottunk, hogy ezek fényénél lássunk – mi nagy területet szántottunk fel. Fülöp, János és András ért hozzá, meg én is. Görnyedeztünk... Simon, Máté és Bertalan mögöttünk jött, és megtisztogatta a rögöket a kikelt, de elhalt búzától, Júdás pedig elment Júdáshoz és Annához, hogy nevedben egy kis vetőmagot kérjen tőlük, és megígérte, hogy ma meglátogatjuk őket. Kapott is, méghozzá válogatottat. Akkor így szóltunk: „Holnap elvetjük.” Ezért késtünk egy kicsit. Ugyanis naplemente után fogtunk hozzá. Az Örökkévaló bocsássa meg nekünk, ha vétkeztünk vele. Júdás ezalatt Jákob ágyánál maradt, hogy megtérítse. Köztünk ő tud a legjobban beszélni. Legalábbis ezt remélte Bertalan és a Zelóta is. De Jákob süket maradt minden érvelésre. Gyógyulást akart, mert sokba kerül neki a betegsége, és a szolgálót is sértegette, hogy lusta. Júdás, hogy megnyugtassa – látva, hogy így beszél: „Megtérek, ha meggyógyulok” – rátette a kezét. Jákob azonban ugyanolyan beteg maradt, mint előbb volt. Júdás ezt csüggedten mondta el nekünk. Mi is próbálkoztunk lefekvés előtt. De nem sikerült csodát tennünk. Most Júdás úgy állítja be, hogy ez azért van, mert ő kegyvesztett, mivel bánatot okozott neked, és ezért van letörve. Mi pedig azt mondjuk, azért van, mert makacs bűnössel volt dolgunk, aki követelődzött, hogy elnyerjen mindent, amit akart, határt szabva és parancsolgatva Istennek is. Kinek van igaza?

– Nektek, a hétnek. Igazat mondtatok. És Júdás és Anna? Az ő földjeik?

– Meglehetősen tönkrementek. De nekik van módjuk hozzá, és már mindent helyrehoztak. Ők nagyon jó emberek! Tessék! Ezt az adományt és ezeket az ennivalókat küldik. Remélik, láthatnak néha. Ami elszomorító, az Jákob lelkiállapota. Én inkább a lelkét szerettem volna meggyógyítani, mint a testét... – mondja András.

– És a többi helyen?

– Ó, a debareti úton, a falu közelében, meggyógyítottunk egy láztól szenvedő embert, aki éppen az orvostól jött haza, miután az menthetetlennek mondta – folytatja a beszámolót Máté. – Nála maradtunk, s láza nem jelentkezett alkonyattól hajnalig, ő pedig azt állította, hogy jól és erősnek érzi magát. Majd Tibériásban András gyógyított meg egy csónakost, akinek eltört a válla, amikor elesett a fedélzeten. Rátette kezét, és a váll meggyógyult. Elképzelheted az embert! Ingyen akart elszállítani minket Magdalába és Kafarnaumba, majd Betszaidába, és ott maradt, mivel ott tartózkodnak a tanítványok: az aerai Timóneusz, az arbelai Fülöp, Hermaszteusz és Márk, Joziás fia, az egyik, akit Gamalánál szabadítottál meg az ördögtől. József, a csónakos is tanítvány akar lenni... A gyermekek, Johannánál, jól vannak. Mintha kicserélték volna őket. A kertben játszottak Johannával és Kúzával...

– Láttam őket. Én is jártam ott. Folytassátok!

– Magdalában Bertalan térített meg egy bűnterhelt szívet, és gyógyított meg egy bűnös testet. Milyen jól beszélt! Kifejtette, hogy a lélek rendetlensége okozza a testben a rendellenességet, és minden engedmény, amit valaki a becstelenségnek tesz, azt eredményezi, hogy az illető elveszti nyugalmát, egészségét és végül a lelkét. Amikor látta, hogy az ember megbánta vétkét, és meggyőzte őt, rátette kezét, s az ember meggyógyult. Ott akartak minket marasztalni Magdalában. Mi azonban engedelmeskedtünk, és az éjszaka elmúltával tovább indultunk Kafarnaumba. Ott öten voltak, akik tőled akartak kegyelmet kérni. Leverten, már éppen távozni készültek. Meggyógyítottuk őket. Senki mással nem találkoztunk, mert rögtön hajóba szálltunk, hogy Betániába menjünk, s így elkerüljük Héli, Uriás és társaik kérdezősködését...

Betszaidában Jakab művelt csodát egy szegény, nyomorék emberen. Máté pedig az úton, Jákob háza felé, egy kisfiút gyógyított meg. De éppen ma, ott, a hídnál lévő téren, Fülöp és János gyógyított meg egy szembajost és egy ördögtől megszállott kisfiút.

– Mindnyájan jól működtetek. Nagyon jól. Most elmegyünk addig a lejtőn lévő faluig, ott maradunk, és megalszunk valamelyik háznál.

(5-188)