Jézus csodái 24. - Szent betegségek

Szent betegségek

 

Jézus a Tízváros vidékén, Arbelában beszél a néphez, s eközben mondja:

– A betegségek bekövetkezése elkerülhetetlen. Mégsem jelenti, hogy minden betegség a bűn vagy büntetés bizonyítéka.

Vannak szent betegségek, amelyeket az Úr azért bocsát igaz embereire, hogy a világban – amely önmagát teszi meg mindennek és az élvezet eszközének – legyenek szentek, akik, miként a háborús túszok, a többieket mentik meg. Ők személyesen fizetnek, hogy szenvedésükkel vezekeljék le azokat a bűnöket, amelyeket a világ naponként halmoz fel, s amely végül is rázuhanna az emberiségre, és átka alá temetné. Emlékeztek az öreg Mózesre, aki imádkozott, miközben Józsue az Úr nevében harcolt? Fontoljátok meg, hogy aki szentül szenved, az a legádázabb csatát vívja a világ legkegyetlenebb harcosával, a Sátánnal, a Kínzóval, minden gonoszság okozójával, aki emberi külsőt ölt magára, vagy elrejtőzik a népek mögött. A szentül szenvedő minden emberért vívja küzdelmét.

De mennyire különböznek ezektől a szent betegségektől – amelyeket Isten küld, azok, amelyeket az érzékiség bűnös szeretetéből fakadó szenvedély okoz! Az előbbiek Isten jótékony akaratát bizonyítják, az utóbbiak pedig a sátáni rombolást.

Beszédének befejezése után Jézus két sorba rendezteti el a betegeket, mert sokan vannak. Közben megkérdezi tanítványától, az arbelai Fülöptől:

– Miért nem gyógyítottad meg őket te?

– Azért, hogy amint én, ők is általad részesüljenek a gyógyulásban.

Jézus elhalad köztük, egyenként megáldja a betegeket, és megismétlődnek a szokásos csodák: a vakok látnak, a süketek hallanak, a némák megszólalnak, az összegörnyedtek kiegyenesednek, a láz elmúlik, a gyengeség megszűnik.

(4-1126)