Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.02.17. hétfő
„Jakab, Istennek és Urunk Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletet (küld) a szórványokban élő tizenkét törzsnek” (Jak 1,1)
Az apostolok névsorát mind a négy evangéliumban megtaláljuk. A névsorok elején szereplő Jakab Zebedeus idősebb fia, János testvére. Ennek a most tárgyalandó apostoli levélnek a szerzője a névsor vége felé említett „Jakab, Alfeus fia”(Mt 10,3) Ő akkor is Jeruzsálemben maradt, amikor az apostolok Jézus parancsa értelmében szétszóródtak a Római Birodalom távolabbi tartományaiban. Szent Pál említi, hogy amikor Jézustól megtanulta az újszövetségi kinyilatkoztatást a pusztában, utána fölment Jeruzsálembe is. A főapostolnál,Péternél töltött el két hetet és találkozott Jakab apostollal is. Őt rendkívül nagy tisztelettel emlegeti, és egy apostoli névsortöredékben Péter elé helyezi. A levelében magát így mutatja be: „Jakab, Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgája”. Most is és az ő idejében is akadtak zsidók, akik az Ószövetséget, annak sok rendelkezését a keresztényekre is kötelezőnek hirdették, most pedig akadnak olyanok, akik a zsidó nép rangját és küldetését egyenesen Jézus fölé helyezik. Ez a Jakab, aki a jeruzsálemi keresztény közösség apostola, püspöke volt, kifejezetten hangsúlyozza, hogy ő Jézus Krisztusnak is szolgája.Tehát a kereszténység Jézus közössége az az Egyház, amelyet Jézus alapított és nem Mózes vagy Ábrahám (Mt 16,18) Levele a zsidó-keresztényekhez szól, vagyis azokhoz, akik test szerint Jákob (Izrael) családjából származnak, de Megváltónak nem a népüket tartják, hanem Jézus Krisztust, a Második Isteni Személyt. Őt az Atya az emberek nagy családjába kapcsolta bele a megtestesülés által. Így érthető Isten áldása, amit Ábrahámra árasztott az Úr Kr.e. kétezer évvel: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Ez a hitünk és a mai szentlecke egyik öröme. Jakab apostol rögtön áttér arra a gondolatsorra, amelyet az Atya indított el Péter hitvallásával: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva. Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus”.(Mt 16,16-20) Íme, új nagy öröm, nemcsak nekik, nekünk is. Jézus ettől kezdve jelezni kezdte tanítványainak, hogy a megváltásért meg kell szenvednie éppen a nemzete vezetőitől: „A vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnapra föltámad”. (21b) Jakab apostol is rögtön a megpróbáltatásokkal kezdi tanítását: „Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg a tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá”. (Jak 1,2-4)„Ha valaki bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné s meg is kapja, csak hittel kérje, egy cseppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem. Az alacsony rangú testvér viszont dicsekedjék felmagasztalásával, a gazdag meg megalázkodásával, mert mint a rét virága semmivé lesz. Ha a nap felkel, perzselő heve kiégeti a növényt, virága lehull, szépsége elenyészik. Így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival”. (5-11) A bölcs ember nem hazugoktól, hanem a szerető és igaz Istentől kap biztos eligazítást. Ez nagy öröm.
2014.02.17. hétfő
„Jakab, Istennek és Urunk Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletet (küld) a szórványokban élő tizenkét törzsnek” (Jak 1,1)
Az apostolok névsorát mind a négy evangéliumban megtaláljuk. A névsorok elején szereplő Jakab Zebedeus idősebb fia, János testvére. Ennek a most tárgyalandó apostoli levélnek a szerzője a névsor vége felé említett „Jakab, Alfeus fia”(Mt 10,3) Ő akkor is Jeruzsálemben maradt, amikor az apostolok Jézus parancsa értelmében szétszóródtak a Római Birodalom távolabbi tartományaiban. Szent Pál említi, hogy amikor Jézustól megtanulta az újszövetségi kinyilatkoztatást a pusztában, utána fölment Jeruzsálembe is. A főapostolnál,Péternél töltött el két hetet és találkozott Jakab apostollal is. Őt rendkívül nagy tisztelettel emlegeti, és egy apostoli névsortöredékben Péter elé helyezi. A levelében magát így mutatja be: „Jakab, Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgája”. Most is és az ő idejében is akadtak zsidók, akik az Ószövetséget, annak sok rendelkezését a keresztényekre is kötelezőnek hirdették, most pedig akadnak olyanok, akik a zsidó nép rangját és küldetését egyenesen Jézus fölé helyezik. Ez a Jakab, aki a jeruzsálemi keresztény közösség apostola, püspöke volt, kifejezetten hangsúlyozza, hogy ő Jézus Krisztusnak is szolgája.Tehát a kereszténység Jézus közössége az az Egyház, amelyet Jézus alapított és nem Mózes vagy Ábrahám (Mt 16,18) Levele a zsidó-keresztényekhez szól, vagyis azokhoz, akik test szerint Jákob (Izrael) családjából származnak, de Megváltónak nem a népüket tartják, hanem Jézus Krisztust, a Második Isteni Személyt. Őt az Atya az emberek nagy családjába kapcsolta bele a megtestesülés által. Így érthető Isten áldása, amit Ábrahámra árasztott az Úr Kr.e. kétezer évvel: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Ez a hitünk és a mai szentlecke egyik öröme. Jakab apostol rögtön áttér arra a gondolatsorra, amelyet az Atya indított el Péter hitvallásával: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva. Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus”.(Mt 16,16-20) Íme, új nagy öröm, nemcsak nekik, nekünk is. Jézus ettől kezdve jelezni kezdte tanítványainak, hogy a megváltásért meg kell szenvednie éppen a nemzete vezetőitől: „A vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnapra föltámad”. (21b) Jakab apostol is rögtön a megpróbáltatásokkal kezdi tanítását: „Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg a tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá”. (Jak 1,2-4)„Ha valaki bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné s meg is kapja, csak hittel kérje, egy cseppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem. Az alacsony rangú testvér viszont dicsekedjék felmagasztalásával, a gazdag meg megalázkodásával, mert mint a rét virága semmivé lesz. Ha a nap felkel, perzselő heve kiégeti a növényt, virága lehull, szépsége elenyészik. Így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival”. (5-11) A bölcs ember nem hazugoktól, hanem a szerető és igaz Istentől kap biztos eligazítást. Ez nagy öröm.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése