Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.02.15.péntek
SZENT CIRILL ÉS METÓD ünnepe
A pizidiai Antióchiában Pál és kísérői egy szombaton bementek a zsinagógába és leültek. A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek! (ApCsel 13,14-15) Pál beszélni kezdett: A zsidó nép történetéből elmondott néhány fontos epizódot Sámuel próféta idejéből:„Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, ezt a Benjamin törzséből származó férfiút.Elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra,Izáj fiára, a szívem szerinti férfira,aki majd teljesíti minden akaratomat.
Ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust. Föllépése előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam.”Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt. Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféta szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak. Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól. Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról, és sírba tették. De Isten feltámasztotta a halálból, s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak a nép előtt. Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek. Azt pedig, hogy feltámasztja a halálból, úgyhogy nem tér többé vissza az enyészetbe, így mondta meg:Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet” (21-35) „A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát. Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok, és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig. Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve” (44-48) Nagyon jó, hogy Egyházunk az első ezredforduló előtt élt szenteket Európa társvédőszentjeivé nyilvánította. Akkor élek, amikor magyar őseink elfoglalták az akkor éppen gazdátlan Kárpát-medencét. Régi forrásokból olvastam, hogy Árpád fejedelmünk a Balaton környékén találkozott Metód püspökkel és kevés hívével. Még nagyobb örömmel olvastam a történelmi igazságot, amelyet hosszú időn át eltagadtak a nyugatabbra lakó, és a gyönyörű Kárpát-medencére ácsingózó népek.
907-ben Árpád fejedelem értesült, hogy összefogtak ellenünk, és már a Duna bal partján meg is szállták Pozsonyt, a sereg másik része pedig a jobb parton közeledik. A fejedelem zseniálisan és gyorsan cselekedett. Egész seregünkkel rárontott a jobb parton közeledőkre és tönkreverte őket. S még aznap este átúsztatták a Dunát, és hajnalban rátámadtak a Pozsonyban alvókra. A nagy győzelem záró akkordja: Bécs környékéig üldözték a szétvert betolakodókat. Mi pedig mint hamarosan megtért keresztények ezer évig megmaradtunk Mária áldott oltalmában. Istennek hála, hogy a kereszténység védői lehettünk és vagyunk.
2014.02.15.péntek
SZENT CIRILL ÉS METÓD ünnepe
A pizidiai Antióchiában Pál és kísérői egy szombaton bementek a zsinagógába és leültek. A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek! (ApCsel 13,14-15) Pál beszélni kezdett: A zsidó nép történetéből elmondott néhány fontos epizódot Sámuel próféta idejéből:„Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, ezt a Benjamin törzséből származó férfiút.Elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra,Izáj fiára, a szívem szerinti férfira,aki majd teljesíti minden akaratomat.
Ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust. Föllépése előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam.”Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt. Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféta szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak. Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól. Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról, és sírba tették. De Isten feltámasztotta a halálból, s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak a nép előtt. Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek. Azt pedig, hogy feltámasztja a halálból, úgyhogy nem tér többé vissza az enyészetbe, így mondta meg:Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet” (21-35) „A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát. Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok, és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig. Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve” (44-48) Nagyon jó, hogy Egyházunk az első ezredforduló előtt élt szenteket Európa társvédőszentjeivé nyilvánította. Akkor élek, amikor magyar őseink elfoglalták az akkor éppen gazdátlan Kárpát-medencét. Régi forrásokból olvastam, hogy Árpád fejedelmünk a Balaton környékén találkozott Metód püspökkel és kevés hívével. Még nagyobb örömmel olvastam a történelmi igazságot, amelyet hosszú időn át eltagadtak a nyugatabbra lakó, és a gyönyörű Kárpát-medencére ácsingózó népek.
907-ben Árpád fejedelem értesült, hogy összefogtak ellenünk, és már a Duna bal partján meg is szállták Pozsonyt, a sereg másik része pedig a jobb parton közeledik. A fejedelem zseniálisan és gyorsan cselekedett. Egész seregünkkel rárontott a jobb parton közeledőkre és tönkreverte őket. S még aznap este átúsztatták a Dunát, és hajnalban rátámadtak a Pozsonyban alvókra. A nagy győzelem záró akkordja: Bécs környékéig üldözték a szétvert betolakodókat. Mi pedig mint hamarosan megtért keresztények ezer évig megmaradtunk Mária áldott oltalmában. Istennek hála, hogy a kereszténység védői lehettünk és vagyunk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése