Szent Bernát apátnak az Énekek énekéről mondott
beszédéből
Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem
Hol találna biztos menedéket és megnyugvást a gyönge ember, ha nem Üdvözítőnk sebeiben? Hogyne lenne biztonságos az én lakásom nála, aki az én hatalmas Üdvözítőm? Háboroghat a világ, lázonghat a test, tőrt vethet a sátán, nem rendülök meg, mert hajlékom erős sziklára épült. Ha súlyosan vétkezem, a lelkem beleremeg, de meg nem rendül, mert az Úr sebeire gondolok: hiszen őt bűneinkért sebezték meg (Iz 53, 5). Van-e olyan halál, amelynek kötelékét Krisztus halála fel ne oldaná? Ha ez az erős és hatékony orvosság eszembe jut, semmiféle kór és ragály nem riaszt már többé. Ebből látszik, hogy téved, aki azt mondja: Túl nagy az én bűnöm ahhoz, hogy bocsánatot nyerjek (Ter 4, 13). Mintha ő nem tartoznék Krisztus tagjai közé, mintha nem részesednék Krisztus érdemeiből, mintha nem tekinthetné és mondhatná bátran magáénak mindazt, ami Istené, mintha a test tagja nem részesednék mindabból, ami a fő tulajdona. Én azonban bizalommal merítem az Úr Szívéből mindazt, ami hiányzik nekem. Az ő Szíve túlcsordul az irgalomtól, amely bőven árad ránk szent sebeiből. Kezét és lábát átszegezték, oldalát pedig lándzsa járta át. Ezeken a nyílásokon mézet szívhatok a kősziklából, és olajat a kemény kőből (MTörv 32, 13). Vagyis így ízlelhetem és láthatom, hogy mily édes az Úr (Zsolt 33, 9). Az ő minden gondolata a békesség, és én ezt nem tudtam. De ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki? (Róm 11, 34). Rájöttem: az Úr akaratának megismerése az a szög, amely tagjait átjárta. És mit látok a sebek nyílásain át? Azt kiáltja a szög, és azt kiáltja a seb, hogy maga Isten kiengesztelődött Krisztusban a világgal. Ez a vas átjárta egész valóját, és egészen a Szívéig hatolt (Zsolt 114, 18; 54, 22), hogy így mindenképpen együtt érezzen gyengeségeinkkel. Szívének titka a sebek résein át így feltárult előttünk. Nyilvánvalóvá lett szeretetének ama nagy titka, hogy a mi Istenünk irgalmas Szíve megnyílt, és meglátogatott minket a magasságból (Lk 1,78) E sebeken át hogyne tárulna fel bensőd? És mi által lehetett volna nyilvánvalóbb, Uram, mint sebeid által, hogy te szelíd és alázatos vagy, és hogy nagy a te irgalmasságod? Nagyobb könyörület ugyanis nincs annál, mint ha valaki életét adja azokért, akik halálra és kárhozatra vannak szánva. Az én érdemem az Úr irgalmából van. Én mindaddig nem maradok érdem nélkül, amíg ő meg nem vonja irgalmát. Hogyha nagy az Úr irgalmassága, nem kevésbe nagy a nekem jutó érdem. Mit számít, akármilyen nagy bűnösnek is tudom magamat? Hiszen amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem (Róm 5, 20). Aztán pedig, ha az Úr irgalma örökkévaló, az Úr irgalmát én is örökre éneklem (Zsolt 88, 2). De vajon ez saját igaz voltomat is jelenti? Uram, egyedül a te igaz voltodra emlékezem (Zsolt 10, 16). Ezt azonban sajátomnak is mondhatom, hiszen téged az én megigazulásommá tett az Atyaisten.
Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem
Hol találna biztos menedéket és megnyugvást a gyönge ember, ha nem Üdvözítőnk sebeiben? Hogyne lenne biztonságos az én lakásom nála, aki az én hatalmas Üdvözítőm? Háboroghat a világ, lázonghat a test, tőrt vethet a sátán, nem rendülök meg, mert hajlékom erős sziklára épült. Ha súlyosan vétkezem, a lelkem beleremeg, de meg nem rendül, mert az Úr sebeire gondolok: hiszen őt bűneinkért sebezték meg (Iz 53, 5). Van-e olyan halál, amelynek kötelékét Krisztus halála fel ne oldaná? Ha ez az erős és hatékony orvosság eszembe jut, semmiféle kór és ragály nem riaszt már többé. Ebből látszik, hogy téved, aki azt mondja: Túl nagy az én bűnöm ahhoz, hogy bocsánatot nyerjek (Ter 4, 13). Mintha ő nem tartoznék Krisztus tagjai közé, mintha nem részesednék Krisztus érdemeiből, mintha nem tekinthetné és mondhatná bátran magáénak mindazt, ami Istené, mintha a test tagja nem részesednék mindabból, ami a fő tulajdona. Én azonban bizalommal merítem az Úr Szívéből mindazt, ami hiányzik nekem. Az ő Szíve túlcsordul az irgalomtól, amely bőven árad ránk szent sebeiből. Kezét és lábát átszegezték, oldalát pedig lándzsa járta át. Ezeken a nyílásokon mézet szívhatok a kősziklából, és olajat a kemény kőből (MTörv 32, 13). Vagyis így ízlelhetem és láthatom, hogy mily édes az Úr (Zsolt 33, 9). Az ő minden gondolata a békesség, és én ezt nem tudtam. De ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki? (Róm 11, 34). Rájöttem: az Úr akaratának megismerése az a szög, amely tagjait átjárta. És mit látok a sebek nyílásain át? Azt kiáltja a szög, és azt kiáltja a seb, hogy maga Isten kiengesztelődött Krisztusban a világgal. Ez a vas átjárta egész valóját, és egészen a Szívéig hatolt (Zsolt 114, 18; 54, 22), hogy így mindenképpen együtt érezzen gyengeségeinkkel. Szívének titka a sebek résein át így feltárult előttünk. Nyilvánvalóvá lett szeretetének ama nagy titka, hogy a mi Istenünk irgalmas Szíve megnyílt, és meglátogatott minket a magasságból (Lk 1,78) E sebeken át hogyne tárulna fel bensőd? És mi által lehetett volna nyilvánvalóbb, Uram, mint sebeid által, hogy te szelíd és alázatos vagy, és hogy nagy a te irgalmasságod? Nagyobb könyörület ugyanis nincs annál, mint ha valaki életét adja azokért, akik halálra és kárhozatra vannak szánva. Az én érdemem az Úr irgalmából van. Én mindaddig nem maradok érdem nélkül, amíg ő meg nem vonja irgalmát. Hogyha nagy az Úr irgalmassága, nem kevésbe nagy a nekem jutó érdem. Mit számít, akármilyen nagy bűnösnek is tudom magamat? Hiszen amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem (Róm 5, 20). Aztán pedig, ha az Úr irgalma örökkévaló, az Úr irgalmát én is örökre éneklem (Zsolt 88, 2). De vajon ez saját igaz voltomat is jelenti? Uram, egyedül a te igaz voltodra emlékezem (Zsolt 10, 16). Ezt azonban sajátomnak is mondhatom, hiszen téged az én megigazulásommá tett az Atyaisten.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése