Sirák
fiának könyvéből 42, 15 – 43, 13
Istent dicséri a teremtett világ
Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. A felragyogó nap meglát minden dolgot, s az Úr kezének műve telve dicsőséggel. Az Úr még szentjeit sem tette képessé arra, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt. A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Hirdeti a múltat és az el jövendőt, és fölfedi a jól elrejtett Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni, sem elvenni való, tanítómesterre neki nincs szüksége. És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Mind élnek, és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük? Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását. És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján. Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szentnek szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken. Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatos szép a pompájában. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.
Istent dicséri a teremtett világ
Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. A felragyogó nap meglát minden dolgot, s az Úr kezének műve telve dicsőséggel. Az Úr még szentjeit sem tette képessé arra, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt. A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Hirdeti a múltat és az el jövendőt, és fölfedi a jól elrejtett Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni, sem elvenni való, tanítómesterre neki nincs szüksége. És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Mind élnek, és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük? Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását. És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján. Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szentnek szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken. Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatos szép a pompájában. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése