2014. január 7., kedd

Vízkereszt utáni idő 2014.01.07. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.07. kedd Vízkereszt utáni idő

„Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg a színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük. Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében és szeressük egymást parancsa szerint. Aki teljesíti parancsait, Istenben marad, és Isten is őbenne. Azt hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott.” (1Jn 18-24) 

Nagy öröm olvasni a „tanítványtól, akit szeretett Jézus”, hogy nincs szükségünk sem írásban, sem szóban kifejezni szeretetünk tényét, hanem a szívünkbe kell nézzünk: miről tanúskodik őszintén a szívünk, az istenadta lelkiismeretünk. Amikor úgy érezzük, hogy az Atya szentháromságos szeretete, a mindenét fenntartás nélkül megosztó szeretet él bennünk is, és a megváltásért minden emberért kereszthalált vállaló Jézust utánozzuk mi is, akkor a szeretet kisebb tényeit sem kell bizonygatnunk. Ez a szeretet a mi szeretetünknek igazán megnyugtató bizonyítványa.A mai liturgiában szereplő karácsonyi örömhöz is János evangélista gondolatai juttatnak el minket. „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert az Isten szeretet”. (4,7-8) Hemzsegnek az új vallások, nemcsak nálunk, hanem szerte a világon is. Híveket toboroznak a katolikusok közül is. Az érvük: ők mennyire szeretik az Istent, minden nap olvassák az ószövetségi Bibliát. Felmondanak belőle egy szakaszt, amit megtanultattak velük, de ha Jézusról érdeklődöm, megakad a lelkes beszélgetés. A Szentlélek ismeretlen előttük. Miért tagadják a Szentháromságot? Nekik a Biblia csak az Ószövetség könyveit jelenti. Az Ószövetség bár többször is említést tesz róla, nem ismeri az Újszövetséget. Egyik ilyen jövendölést Jeremiás prófétánál olvassuk: „íme, jönnek napok,mondja az Úr, amikor újszövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetséget ugyanis megszegték, holott én uruk voltam ,mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok, mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek”. (Jer, 31,31-33) A zsidóknak adott szövetség Mózes közvetítésével, tehenek vérének széthintésével történt idegen földön, a Sínai hegy lábánál. Az is drága, mert élő állatot kellett leölni. Az újszövetséget viszont Isten megtestesült Fia, Jézus Krisztus kötötte Jeruzsálemben a szenvedése előtti estén, az utolsó vacsorán, amellyel az ezerkettőszáz-nyolcvan évig érvényben volt bárány-vacsorák sorát lezárta, és a saját istenemberi vérében kötött meg az akkor megalapított újszövetség népével. Megették a sült bárány húsát, ettek hozzá kovásztalan búzakenyeret. Ezután Jézus a maradék kenyérből kezébe vett egy szeletet: „Hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a (harmadik) kelyhet is és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak’”. (Lk 22,19-20) „Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül”. (1Jn 4,9-10) A hitetlenek rettegnek ettől a végtelen szeretettől, nekünk pedig kimondhatatlan örömet jelent. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése