Krisztus Király győzedelmes
harcai
A teremtés érdekes mozzanata, hogy Isten teremtő szava a fű és faféléket a földből a levegőre parancsolta, a szárnyasokat fajtájuk szerint a vízből hívta elő.
A Napba öltözött Asszony előtt ott lapult a sátán, és leste, mikor jön világra a Megváltó kisded. Adott pillanatban a jó angyalok Isten trónja elé mentették őt, édesanyját pedig a pusztába. A sátánt kemény küzdelem után levetették a földre, és Szent János apostol onnét látja felemelkedni a sátán két rémisztő segítőjét. Az első párduchoz volt hasonló: hét feje volt és azokon tíz szarv. Fejein koronák ragyogtak és istenkáromló szavak. A vízbe dobott sárkány szinte halálos sebből gyógyította ki egyik fejét. Aztán a földre küldte, hogy harcoljon Jézus ellen. A megtévesztett emberek istenként imádták. Aztán egy kisebb fenevad bújt elő a szárazföldből. Neki csak két szarva volt, de nagy erővel káromolta Istent. Megteszi, hogy minden kicsi és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viselhessen jobb kezén vagy a homlokán, és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét vagy nevét, vagy nevének számát. Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat nevének számát, mert ember száma az, és száma hatszázhatvanhat” (Jel 13,16-18) Aztán elérkezett az aratás órája. „Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló az egész földön. És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. Ekkor egy másik angyal jött ki az égben lévő templomból, neki szintén éles sarlója volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volta tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei. Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.”(14-20) A gabona és a bor az Oltáriszentség alapvető újszövetségi motívumai. A megváltás eszköze Jézus emberi Teste és Vére. Külön hangsúlyozni kell, hogy ezek a szentségi jelek a mostani gyakorlatunkban is változatlanok, Jézus parancsa szerint alkalmazzuk a szentmisékben:„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ebben benne találjuk Megváltónk mindent feláldozó szeretetét, és naponta edződünk arra, hogy a magunk önző énjét átitassuk Urunk eucharisztikus erejével.
A teremtés érdekes mozzanata, hogy Isten teremtő szava a fű és faféléket a földből a levegőre parancsolta, a szárnyasokat fajtájuk szerint a vízből hívta elő.
A Napba öltözött Asszony előtt ott lapult a sátán, és leste, mikor jön világra a Megváltó kisded. Adott pillanatban a jó angyalok Isten trónja elé mentették őt, édesanyját pedig a pusztába. A sátánt kemény küzdelem után levetették a földre, és Szent János apostol onnét látja felemelkedni a sátán két rémisztő segítőjét. Az első párduchoz volt hasonló: hét feje volt és azokon tíz szarv. Fejein koronák ragyogtak és istenkáromló szavak. A vízbe dobott sárkány szinte halálos sebből gyógyította ki egyik fejét. Aztán a földre küldte, hogy harcoljon Jézus ellen. A megtévesztett emberek istenként imádták. Aztán egy kisebb fenevad bújt elő a szárazföldből. Neki csak két szarva volt, de nagy erővel káromolta Istent. Megteszi, hogy minden kicsi és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viselhessen jobb kezén vagy a homlokán, és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét vagy nevét, vagy nevének számát. Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat nevének számát, mert ember száma az, és száma hatszázhatvanhat” (Jel 13,16-18) Aztán elérkezett az aratás órája. „Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló az egész földön. És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. Ekkor egy másik angyal jött ki az égben lévő templomból, neki szintén éles sarlója volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volta tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei. Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.”(14-20) A gabona és a bor az Oltáriszentség alapvető újszövetségi motívumai. A megváltás eszköze Jézus emberi Teste és Vére. Külön hangsúlyozni kell, hogy ezek a szentségi jelek a mostani gyakorlatunkban is változatlanok, Jézus parancsa szerint alkalmazzuk a szentmisékben:„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ebben benne találjuk Megváltónk mindent feláldozó szeretetét, és naponta edződünk arra, hogy a magunk önző énjét átitassuk Urunk eucharisztikus erejével.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése