2014. január 4., szombat

Karácsony 2. vasárnapja



Izajás próféta látomásában ismertette Isten akaratát, ami szerint az Eljövendő Dávid királynak a sarja lesz. 

Örökkön uralkodó Király. Rámutat arra, hogy a Messiás nemcsak a maga jólétéről tud gondoskodni, hanem bőven ellátja javakkal alattvalóit, sőt a Sionra felvonuló idegen nemzeteket is. „Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból”. (Iz 25,6) Dávid király alattvalóiról is gondoskodott. Az ünnepi lakomákon annyi áldozati állatot vágatott le, hogy azok húsából bőven jutott az ünnepre összegyűlt hatalmas tömegnek is. „Megáldotta a népet a Seregek Urának nevében, és juttatott Izrael egész sokaságának, férfinak, asszonynak egyaránt egy-egy cipó kenyeret, egy-egy darab sült marhahúst, meg egy olajjal gyúrt kalácsot”. (2Sám 6,18-19) Dávid fia, Salamon király és az ő utódai azonban már óriási udvartartásra költötték a nép adóját. Az elszegényedett nép gyakran éhezett, eladósodott, házát, mezejét elárverezték. Emiatt Isten ítélete várt rájuk. A Messiás majd újra olyan király lesz, aki nem elvesz, hanem ad bőkezűen. Ennek kifejezése a zsíros hús, bőséges színbor. Az evangéliumban Mátétól idézi az Egyház a második csodálatos kenyérszaporítást. Jézus ekkor megismétli a pusztában éhező hallgatói megvendégelését. Ezúttal is ragaszkodik ahhoz, hogy ne küldjék el az embereket éhesen. Az apostolok hét kenyérkéjét és néhány apró halát megáldja, szétosztatja tanítványaival, és jóllakat négyezer férfit és legalább ennyi asszonyt és gyereket. Viszont távlatot nyit Izajás látomásának beteljesüléséhez, igazi lakodalmas bőséget tartogat mennyei lakomájára zsíros birkahússal, bőséges kenyérrel és a legfinomabb borral. Ezen az örök lakomán azonban nemcsak az enni és innivaló jut majd bőven. „Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült”. (Iz 25,7) Ez a lepel a bűnök büntetéseként borult Isten titkaira, és eltakarta szemük elől Isten igazságait. Ezt a leplet kezdte visszagöngyölni az Úr, amikor prófétáin keresztül ismertté tett sok titkot a maga életéből. A Messiás már bőségesen részesítette a szegény embereket is tanításában. Mennybemenetele előtt pedig megparancsolta tanítványainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik”.(Mk 16,15-16) Tanuljunk a tanító Jézustól, és olvassuk elmélkedve prófétái előkészítő üzeneteit. Így felkészülve „ezt mondjuk majd azon a napon: Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket”(Iz 25,9)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése