Bíztál! A fiad meggyógyult
Mielőtt Jézus belekezd a negyedik
parancs magyarázatába, meggyógyítja a betegeket. A fészertető alatt vannak
sánták, vakok, némák. Egyet egész testében ráz a reszketés. Egy szemmel
láthatóan vízfejű ifjút egy ember tart kézenfogva. Csak nyivákol, folyik a
nyála, ide-oda lógatja nagy fejét.
Miután Jézus a betegek felé megy,
Bertalan, Mátéval a keresztelésre vezet sok zarándokot.
Jézus senkitől sem tagadja meg a
csodát. Olyan szép a vízfejű ifjúval művelt csoda! Leheletével értelmet önt
belé, majd a nagy fejet hosszú ujjai közé fogja. Mindenki oda tódul. Jézus azt
mondja a gyengeelméjű fiúnak:
– Akarom, hogy rendelkezzél az
értelem világosságával, hogy utat nyissak Isten világosságának. Idefigyelj:
mondd velem: Jézus! Mondd ki! Akarom!
A gyengeelméjű, aki előbb úgy
nyüszített, mint egy állat, és semmi másra nem volt képes, csak nyivákolni,
nagy erőlködéssel ejti ki:
– Jé-zus.
– Még! – parancsolja Jézus, tovább
is kezében tartva a torz fejet, nézésével uralkodva rajta.
– Jé-zus.
– Még!
– Jézus! – mondja végre a
gyengeelméjű fiú. Szemének kifejezése már nem olyan üres, mint volt. Szája is
másként mosolyog.
– Ember – mondja Jézus az apának –
Bíztál. Fiad meggyógyult. Kérdezz tőle valamit. Jézus neve csodaszer minden betegség és szenvedély ellen.
Az ember ezt kérdi fiától:
– Ki vagyok én?
– Az apám – válaszolja.
Az ember szívére szorítja fiát, és
megmagyarázza:
– Ilyennek született. Feleségem
belehalt a szülésbe, ez pedig korlátolt volt eszében és nyelvében. Most
látjátok. Bíztam, igen. Joppéből jövök. Mit tegyek érted, Mester?
– Légy jó! És veled együtt fiad
is. Semmi mást.
– És szeretni téged! Ó, máris
induljunk, hogy elmondjuk nagyanyádnak. Ő beszélt rá erre. Legyen áldott érte!
A kettő boldogan távozik. Az
elmúlt nyomorúságból nem marad vissza más, csak a gyermek hatalmas feje. De arckifejezése
és beszédje normális.
– Akaratod folytán gyógyult meg,
vagy neved ereje által? – kérdik többen.
– Az Atya akarata folytán, aki
mindig kegyes a Fiúhoz. De az én nevem is üdvösség. Ti tudjátok: Jézus annyit
jelent, mint Szabadító. A lélek és a test üdvössége. Aki igaz hittel ejti ki
Jézus nevét, az kigyógyul a betegségekből és a bűnből, mert minden lelki vagy
testi betegségben a Sátán karma van, aki azért idézi elő a testi betegségeket,
hogy a test szenvedése által lázadásra ingerelje, és kétségbeesésbe vigye az
embert, az erkölcsi vagy lelki szenvedéseket pedig azért okozza, hogy
kárhozatba taszítson.
– Akkor szerinted az emberi nem
egyetlen szerencsétlensége sem mentes Belzebubtól?
– Nem mentes tőle! Őáltala lépett
a világba a betegség és a halál. És a gonosztett és a romlás szintén őáltala
jött a világba. Amikor látjátok, hogy valamilyen csapás gyötör valakit,
gondoljatok arra, hogy az illető a Sátán miatt szenved. Amikor látjátok, hogy
valaki bajt okoz, akkor is arra gondoljatok, hogy az illető a Sátán eszköze.
– De a betegségek Istentől jönnek!
– A betegségek a rendben való
rendellenességet jelentik. Mert Isten az embert egészségesnek és tökéletesnek
teremtette. A Sátán hozta a rendellenességet az Isten által alkotott rendbe, s
ez a rendellenesség hozta magával a testi betegségeket és azok következményeit,
vagyis a halált vagy a gyászos örökségeket. Az ember Ádámtól és Évától örökölte
az áteredő szennyfoltot. De nemcsak ezt. Ez a szennyfolt egyre inkább terjed,
felölelve az ember három részét: a test mind bűnösebbé válik, s ezért gyenge és
beteg; az erkölcs mind kevélyebbé és emiatt romlottabbá; a lélek egyre
hitetlenebbé, vagyis egyre bálványozóbbá. Ezért szükséges megtanítani a névre,
– amint én is tettem ezzel a fogyatékossal – amelytől menekül a Sátán, és
belevésni az elmébe és a szívbe, és birtoklást jelentő pecsétként tenni rá
énünkre.
– Mi tehát a te tulajdonaid
vagyunk? Ki vagy, hogy magadat ily nagyra tartod?
– Bárcsak tulajdonaim lennétek! De
nem vagytok azok. Ha tulajdonaim volnátok, máris szabadok lennétek. És ehhez
jogom lenne. Mert én a Szabadító vagyok, és úgy kellene, hogy az általam
megszabadítottak az enyéim legyenek. De akiknek lesz hitük bennem, azokat
megmentem.
– János... mert én Jánostól jövök,
azt mondta nekem: „Menj ahhoz, aki Efraim és Jerikó közelében beszél és
keresztel. Neki hatalma van kötni és oldani, míg én csak annyit mondhatok
neked: »tarts bűnbánatot, hogy készségessé tedd lelkedet az üdvösség
követésére«” – mondja az egyik, akivel csoda történt, mert előbb még mankóval
járt, most pedig könnyedén mozog.
– Nem szenved a Keresztelő attól,
hogy elveszíti a tömeget? – kérdezi valaki.
És az, aki előbb beszélt, válaszol
neki:
– Szenvedni? Hisz ő mondja
mindenkinek: „Menjetek! Én lemenő csillag vagyok. Ő a Csillag, amely fölfelé
halad, és örökre ragyogni fog. Hogy ne maradjatok sötétségben, menjetek hozzá,
még mielőtt kialszik jánosbogárnyi fényem.”
– Bezzeg a farizeusok nem így
beszélnek! Ők tele vannak gyűlölettel, mivel te vonzod a tömegeket. Tudsz
erről?
– Tudok – feleli röviden Jézus.
Vita támad arról, helyes-e vagy
sem a farizeusok viselkedésmódja. Jézus azonban félbeszakítja őket:
– Ne bírálgassatok! – és nem tűr
ellentmondást.
(2-546)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése