2014. január 25., szombat

Jézus csodái 8. - Bíztál! A fiad meggyógyult



Bíztál! A fiad meggyógyult

 

Mielőtt Jézus belekezd a negyedik parancs magyarázatába, meggyógyítja a betegeket. A fészertető alatt vannak sánták, vakok, némák. Egyet egész testében ráz a reszketés. Egy szemmel láthatóan vízfejű ifjút egy ember tart kézenfogva. Csak nyivákol, folyik a nyála, ide-oda lógatja nagy fejét.
Miután Jézus a betegek felé megy, Bertalan, Mátéval a keresztelésre vezet sok zarándokot.
Jézus senkitől sem tagadja meg a csodát. Olyan szép a vízfejű ifjúval művelt csoda! Leheletével értelmet önt belé, majd a nagy fejet hosszú ujjai közé fogja. Mindenki oda tódul. Jézus azt mondja a gyengeelméjű fiúnak:
– Akarom, hogy rendelkezzél az értelem világosságával, hogy utat nyissak Isten világosságának. Idefigyelj: mondd velem: Jézus! Mondd ki! Akarom!
A gyengeelméjű, aki előbb úgy nyüszített, mint egy állat, és semmi másra nem volt képes, csak nyivákolni, nagy erőlködéssel ejti ki:
– Jé-zus.
– Még! – parancsolja Jézus, tovább is kezében tartva a torz fejet, nézésével uralkodva rajta.
– Jé-zus.
– Még!
– Jézus! – mondja végre a gyengeelméjű fiú. Szemének kifejezése már nem olyan üres, mint volt. Szája is másként mosolyog.
– Ember – mondja Jézus az apának – Bíztál. Fiad meggyógyult. Kérdezz tőle valamit. Jézus neve csodaszer minden betegség és szenvedély ellen.
Az ember ezt kérdi fiától:
– Ki vagyok én?
– Az apám – válaszolja.
Az ember szívére szorítja fiát, és megmagyarázza:
– Ilyennek született. Feleségem belehalt a szülésbe, ez pedig korlátolt volt eszében és nyelvében. Most látjátok. Bíztam, igen. Joppéből jövök. Mit tegyek érted, Mester?
– Légy jó! És veled együtt fiad is. Semmi mást.
– És szeretni téged! Ó, máris induljunk, hogy elmondjuk nagyanyádnak. Ő beszélt rá erre. Legyen áldott érte!
A kettő boldogan távozik. Az elmúlt nyomorúságból nem marad vissza más, csak a gyermek hatalmas feje. De arckifejezése és beszédje normális.
– Akaratod folytán gyógyult meg, vagy neved ereje által? – kérdik többen.
– Az Atya akarata folytán, aki mindig kegyes a Fiúhoz. De az én nevem is üdvösség. Ti tudjátok: Jézus annyit jelent, mint Szabadító. A lélek és a test üdvössége. Aki igaz hittel ejti ki Jézus nevét, az kigyógyul a betegségekből és a bűnből, mert minden lelki vagy testi betegségben a Sátán karma van, aki azért idézi elő a testi betegségeket, hogy a test szenvedése által lázadásra ingerelje, és kétségbeesésbe vigye az embert, az erkölcsi vagy lelki szenvedéseket pedig azért okozza, hogy kárhozatba taszítson.
– Akkor szerinted az emberi nem egyetlen szerencsétlensége sem mentes Belzebubtól?
– Nem mentes tőle! Őáltala lépett a világba a betegség és a halál. És a gonosztett és a romlás szintén őáltala jött a világba. Amikor látjátok, hogy valamilyen csapás gyötör valakit, gondoljatok arra, hogy az illető a Sátán miatt szenved. Amikor látjátok, hogy valaki bajt okoz, akkor is arra gondoljatok, hogy az illető a Sátán eszköze.
– De a betegségek Istentől jönnek!
– A betegségek a rendben való rendellenességet jelentik. Mert Isten az embert egészségesnek és tökéletesnek teremtette. A Sátán hozta a rendellenességet az Isten által alkotott rendbe, s ez a rendellenesség hozta magával a testi betegségeket és azok következményeit, vagyis a halált vagy a gyászos örökségeket. Az ember Ádámtól és Évától örökölte az áteredő szennyfoltot. De nemcsak ezt. Ez a szennyfolt egyre inkább terjed, felölelve az ember három részét: a test mind bűnösebbé válik, s ezért gyenge és beteg; az erkölcs mind kevélyebbé és emiatt romlottabbá; a lélek egyre hitetlenebbé, vagyis egyre bálványozóbbá. Ezért szükséges megtanítani a névre, – amint én is tettem ezzel a fogyatékossal – amelytől menekül a Sátán, és belevésni az elmébe és a szívbe, és birtoklást jelentő pecsétként tenni rá énünkre.
– Mi tehát a te tulajdonaid vagyunk? Ki vagy, hogy magadat ily nagyra tartod?
– Bárcsak tulajdonaim lennétek! De nem vagytok azok. Ha tulajdonaim volnátok, máris szabadok lennétek. És ehhez jogom lenne. Mert én a Szabadító vagyok, és úgy kellene, hogy az általam megszabadítottak az enyéim legyenek. De akiknek lesz hitük bennem, azokat megmentem.
– János... mert én Jánostól jövök, azt mondta nekem: „Menj ahhoz, aki Efraim és Jerikó közelében beszél és keresztel. Neki hatalma van kötni és oldani, míg én csak annyit mondhatok neked: »tarts bűnbánatot, hogy készségessé tedd lelkedet az üdvösség követésére«” – mondja az egyik, akivel csoda történt, mert előbb még mankóval járt, most pedig könnyedén mozog.
– Nem szenved a Keresztelő attól, hogy elveszíti a tömeget? – kérdezi valaki.
És az, aki előbb beszélt, válaszol neki:
– Szenvedni? Hisz ő mondja mindenkinek: „Menjetek! Én lemenő csillag vagyok. Ő a Csillag, amely fölfelé halad, és örökre ragyogni fog. Hogy ne maradjatok sötétségben, menjetek hozzá, még mielőtt kialszik jánosbogárnyi fényem.”
– Bezzeg a farizeusok nem így beszélnek! Ők tele vannak gyűlölettel, mivel te vonzod a tömegeket. Tudsz erről?
– Tudok – feleli röviden Jézus.
Vita támad arról, helyes-e vagy sem a farizeusok viselkedésmódja. Jézus azonban félbeszakítja őket:
– Ne bírálgassatok! – és nem tűr ellentmondást.

(2-546)
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése